Nyáron történt

Neeem, neem, nem buggyantam ám meg! Nálunk is tél van, de én novemberben még nem vagyok hajlandó elkezdeni a karácsonyi készülődést! Majd annak is eljön az ideje. Az "x nap Karácsonyig" feliratot is azért biggyesztettem ki, hogy lássam, igenis fogynak a napok a hazaútig.

No de a november hosszú. Hosszú, ködös, nedves, szomorú szürke hónap. Ilyenkor szoktam elővenni a nyáron készült fotókat, és egy csésze menta/kamillatea mellett merengek azon, hogy a csudába, már megint mindjárt vége az évnek.

Most ahogy a nyári képeket nézegettem, eszembe jutott egy egynapos gasztro-kulturális kirándulás, amiről már akkor akartam írni, de akkortájt rengeteg volt a munka, a post elmaradt, később úgy éreztem elvesztette az aktualitását, majd végül az emlékek az album mélyére kerültek...

Most, újra itt vannak, s gondoltam, írok erről a kirándulásról. Jó lesz majd később visszaolvasni. Mondjuk jövő novemberben. :-)

Kezdem azzal, hogy a program teljesen ingyenes volt (kivéve természetesen az ebédet), sőt, a foglalást is zöld számon ejtettük meg. Azt hiszem, manapság igen figyelemre méltó és kivételes kezdeményezés! A program célja pedig nem volt más, mint a környék kulturális ill. gasztronómiai jellegzetességeinek bemutatása. (A szervezésben közreműködött jónéhány tartományi és megyei szervezet, a környező települések önkormányzatai, egyesületei, és ami nagyon fontos: bortermelők, éttermek, mezőgazdasági vállalkozók, tehát a magánszféra is kőkeményen dolgozott! Együtt, magunkért és a környékért! Vasárnap is! ;-)

Indulásként meglátogattuk a Codernoban található tejfeldolgozó üzemet. Megismertük a sajtkészítés csínját-bínját, az üzem sajtboltjában pedig mi mást csinálhattunk volna, mint sajtot és helyben készült fagylaltot kóstoltunk.

Ricotta készítéséhez használt formák:

Itt jön ki a mozzarella-golyóbis:

Sós lében érik a Montasio:

Sajtkönyvtár:

Meglátogattuk a Kechler pincészetet, ahol Giovanni Munisso sommelier -és egyben kísérőnk is- lelkesen mesélt ennek a viszonylag új pincészetnek a borairól. (Kezében a néhány napos must látható.)
A Kechler kastély udvarán borkóstoló és mindenféle finomság várt minket.

A gyerekek minden helyszínen külön foglalkozáson vettek részt, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték! (A tejfeldolgozó üzemben "Hogyan születik a sajt?" kérdésre kaptak választ, a Kechler pincészetben pedig a szőlő évszakonkénti változásairól és a szőlőműveléssel kapcsolatos munkákról beszélgettek/rajzoltak.)

Ebédelni a glauniccoi Al Mulino étterembe mentünk. A Del Negro család, séfjeikkel Alannel és Danielével a következő menüvel készültek:

La polentina (ami a malomban sohasem hiányozhat) Montasio fondüvel és erdei gombával

Nokedli réti füvekkel, kacsahúskockákkal

Sertésfilé vadrucola ágyon sült idéynzöldségekkel és krumplikockákkal

Poharas tiramisu

(No, ezzel voltak problémáink, mert a séf sokak szerint kissé túlságosan "újragondolta" a tiramisut, de megettük ám! Ne volt rossz, nem kell ám félreérteni a dolgot, inkább mondjuk úgy: egészen új ízvilágot terített elénk. :-) Alsó réteg: teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kávéval meglocsolva, rajta a szokásos mascarponés-tojásos krém és egy pötty tejszínhab. Háááát...a tk. kenyér -úgy vettem észre- kicsit megzavarta a közönséget. Nem a friulán konyha -és főleg nem az olasz konyha, ha lehet még ilyet mondani- elsőrendű hozzávalója. (Igazi, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret nem is igazán lehet kapni a közelben. A nagy rajongók Ausztriában vásárolnak.)

Ebéd közben a Forchir és a Ferrin pincészet boraiból válogathattunk (mennyiségi megkötés nélkül!).

Ebéd után Beppe Bigazzi várt minket az étterem különtermében. Új könyvéről, a "La cucina del buonsenso"-ról beszélt. Beppe Bigazzi külön bejegyzést érdemelne. Lehet rajongani érte, és lehet nem szeretni, de szerintem a "nem szeretők" is tisztelők maradnak, mint én is... Sig. Bigazzi gyakran túlzásokba esik, és őszintén megmondom, azóta nem nézem a La prova del cuocot, mióta valaki -ha jól emlékszem Trentinoból- vitt egy karalábét a műsorba, Sig. Bigazzi pedig azt mondta: "Guardate 'sta meraviglia, che cresce sotto la terra!"

Egy dologban igaza van: konyhánkban csak és kizárólag a természestes és friss alapanyagokat szabad használni!!!
Az "Al Molino"-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett ;-)

A kirándulást a "Di Bert-Zoratto" malomban fejeztük be. Zuhogott az eső! Nagyon!!! Pedig lett volna még egy színházi előadás is, de megfutamodtunk :-)

A fent említett malom elsősorban azért híres, mert itt működik a térség egyetlen tőkehalverő műhelye. A tőkehal bálákban érkezik, egyenesen Norvégiából!

A malomban kitűnő kukoricát is őrölnek, főleg puliszkának, és búzalisztre is akad még vevő. Természetesen minden "biologico"! Az ízek útján - Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvben (örök hála és köszönet Csapody Balázsnak, a Kistücsök étterem tulajdonosának) ezt írják: "Aztán az árpa feldolgozásához való kőmedence és a modern malom 1945-ből való palmentivel (malomkővel), amely egy olyan nagyon ritka négymenetes hengersorral van ellátva, hogy a magyar pékmesterek remekművének számít, és még a puliszkalisztnél is finomabb lisztet lehet vele őrölni." (A könyvre és a fordításra -jaj! :-(- szeretnék majd kitérni a kedvenc, és ajándékba is ajánlható 5 szakácskönyv ismertetése kapcsán. Nem tudom, hoyg az idén sikerül-e sort keríteni rá, de azért megpróbálom.)

A magyar gép, és rajta a következő felirat:

"ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST"

Ha jövőre is lesz hasonló program, mindenképp résztveszünk rajta!