mercoledì 22 aprile 2009

Szünet

Köszönöm szépen mindenkinek, aki aggódott értünkk, minden rendben van, csak az ámítógépet kicsit eltettük, és más dolgokra koncentráltunk.

Végre megint megyünk haza, Magyarországra, így most megint szünet lesz. Hogy pontosan mennyi, azt még nem tudom, de 1-2 hét biztos. Aztán meg majd megy minden ugyanúgy mint korábban.
Addig is mindenkinek csodás tavaszt kívánunk!

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

A „januárban postolni!” mappából szedtem elő ezt a receptet. A salátában semmi extra nincs, mindeni készítheti azzal, amit szeret, vagy épp azzal, ami éppen kéznél van. Nálam volt benne párolt brokkoli, kevés hagymán pirított gomba és fekete olívabogyó, a majonézes mismásban tejföl, itthon készült majonéz, mustár, só, bors, citromlé, kevés porcukor. Emlékszem, vendégek jöttek és már előre megbeszéltük, hogy valami majonézes saláta mindenképpen lesz, csak épp azt nem tudtam még, hogy miben tálaljam. Akkortájt épp tökös gnocchi lázban égtem, kerestem „Az Igazit”, és Christian blogjában a tökös recepteket bámulva megakadt a szemem a sajtkosárkán, amit a gnocchi mellé biggyesztett. No, innen már egyenes út vezetett a krémes-majonézes-saláta és a roppanós sajtkosárka kiváló összhangjához.

Kicsit babrás, kicsit könyökig zsírosak leszünk a megolvadt sajttól, kicsit törékeny (bár ez azért nem olyan nagy probléma, mert közben a letört széleket szépen elropogtathatjuk ;-) de nagyon mutatós, és „fa il suo effetto”, a vendégek pedig agyon fogják dísérni gyöngy kezeinket!
Közben találtam egy nagyon szimpatikus receptet is, szintén olvasztott Parmezánból: rakjunk sütőpapírrra egy mástól kellő távolságra 1-2 ek reszelt parmezánt, szórjuk meg mandulával, a sütő grill programján süssük néhány percig, vegyük ki, várjuk meg míg a mandulás sajt megszilárdul, és gesztenyemézzel meglocsolva szervírozzuk. Ezt mindenképpen ki kell próbálnom!

Na, de visszatérve a kosárkákhoz:

Parmezán kosárkák

Hozzávalók:
  • 12 ek. frissen reszelt parmezán

Egy felhevített serpenyőbe rakjunk 3 ek. reszelt parmezánt, várjuk meg míg teljesen elolvad, majd egy konyhai lapát segítségével emeljük ki a serpenyőből és lehetőleg anélkül, hogy rákvörösre égetnénk a kezünket, simísuk a sajtkorongot egy felfordított pohár aljára, és óvatosan, hogy a sajt ne törjön apró darabokra, nyomkodjuk a széleit a pohár falához.
Amikor a sajt teljesen megszilárdul, vegyük le a pohárról, és tálaljunk benne azt, amihez éppen kedvünk van.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 35 - Linguine paradicsomos canestrellivel

Tavaszváró időszakból bukkant elő ez a tészta. Épp jókor, ugyanis napok óta esik, és bár már minden zöldell, az első salátát is learattuk már a kertben, azért egy kis szín mindig jól jön, amikor egész nap a szürke eget vagyunk kénytelenek bámulni.


Linguine paradicsomos canestrellivel

Hozzávalók:
  • 320 g linguine
  • 200 g friss, tisztított canestrelli (a canestrelliről itt olvashatunk bővebben; gyakorlatilag a fésűkagyló kistestvére :-) grrrr, a magyar nevét még most sem tudom!)
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • 12 db fekete olívabogyó
  • 6 db picadilly paradicsom
  • extraszűz olívaolaj
  • 1 gerezd fokhagyma
  • egy kevés petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors

A fokhagymát az olívaolajon kissé megpirítom, hozzáadom a már megtisztított canestrellit, a felnegyedelt olívabogyót, az apró kockára vágott picadilly paradicsomot, borsozom, majd felöntöm a fehérborral és nagy lángon 4-5 percig főzöm. Összekeverem a frissen főzött tésztával, az apróra vágott petrezselyemzölddel, (ha szükséges sózom) és azonnal tálalom.
Ez az az igazi tökeccerű, hipergyors és naaaagyon finom tészta!
(Viszont nem tudom, hogy lehet-e vajon otthon canestrellit kapni...)

martedì 21 aprile 2009

Gyors húsvéti körkép

Az idei volt az első Húsvét, amit nem Magyarországon töltöttünk. Hmmm...mit mondjak, hiányzott minden. Hiányoztak a locsolóversek, hiányoztak a hímestojások, hiányoztak a gyerekek, akik talán még nem randa érdekből (úgy értem ingyen kaja, ingyen pia) járnak házról házra, hiányzott a készülődés varázsa... Ugyanakkor nagyon jól éreztük magunkat, és persze ismét degeszre tömtük a hasunkat. Haza is kellett jönnöm nadrágot cserélni, mert Mazsola meg a húsvéti menü nem tudtak megbarátkozni a pocakomban. :-)
No de mit is ettünk? Csak, hogy el ne felejtsük jövőre!
Készítettem két kalácsot: az egyiket a már kipróbált recept alapján, a másikat több cukorral, mazsolával barátosném kérésére -másnapra a tejeskávé mellé.

Aztán volt még főtt, füstölt sonka, füstölt kolbász (néhány nappal előtte érkezett otthonról, s hajaj, nagy volt a kísértés, hogy ne álljak neki azonnal), 10 tojásból sárgatúró, sajttekercs. Ez utóbbira majdnem ráfaragtam, mert túl friss Latteriát vettem hozzá, és nehéz volt szeleteni. A desszert kapcsán ismét nosztalgiázós hangulatban voltam, és Lajcsi szeletet készítettem randa lódafing pudingból. Végül rájöttem, hogy nem is szeretem, úgyhogy nem is sütök többé ilyen sütit. Na jó, a tésztája nem rossz, a csokoládé is finom a tetején. Lehet, hogy csak a vajas-pudlingos krémet kellene átszerkeszteni mondjuk egy epres-mascarponés krémre. Mindenesetre most hadd pihenjen egy kicsit.
Persze jött velünk a fagyigép is (ideje lenne már nevet adni neki), és gyorsan összedobtunk egy citromszorbetet is.
Ez volt az én „hozományom”.
Ezen kívül megsütöttünk nyárson egy kb. 6 kg-os malackát. Omlós, puha lett a húsa, váááá, három napig is tudtam volna belőle enni! Minden egyes falat szétolvadt a szánkban! Leírhatatlanul jó volt! Mi is volt a köret? Sütőben sült, rozmaringos krumpli.


Barátunk anyukája sütött egy isteni finom almás sütit (alul leveles tészta, rajta ricottás?-tejszínes-tojásos krém, azon pedig alma és soooook-sooook fahéj, a receptet mindenképp megszerzem majd) és ugyanez a néni hozott egy jó adag polipsalátát is. Igaz, ez utóbbi nem igazán illett se a menübe, se a Húsvéthoz, azért eeeelfogyott.


Digestivok sora után tollaslabda bajnokságot rendeztünk, és amikor már mindenki minden aznap elfogyasztott kalóriát elégetett, kezdtük elölről az egészet.

venerdì 3 aprile 2009

Örömhír 2.

Már hetek óta észülök arra, hogy jó nagy feneket kerítsek enneka bejegyzésnek, és most, hogy eljött az idő, leblokkoltam.
Igen, ezért hiányoztam, ezért ment csődbe ideiglenesen az új kávéfőző projekt, ezért nem nagyon születnek mostanában tésztás receptek...
Bemutatom tehát a 13 hetes, 6,3 cm-es Mazsola Piazzát.

Ugye szép? Ember most látta először „élőben”, és amikor kijöttünk a vizsgálóból azt mondta:
„Láttad a kis csigolyáit? Olyanok, mint a rózsfüzér gyöngyöcskéi!”
Hát nem gyönyörű? Persze, elsírtam magam....mostanában ki tudja hanyadszor.
No, csak azért akartam írni erről, hogy ha véletlenül ismét hiányoznék, az nem azért van, mert uuuuutálom a blogot, hanem mert az én kis Mazsolám valami másra kényszerít. :-)
Igen, anya leszek!

Örömhír 1.

"étteremalakítás"
Ember ma reggel fülinapomra meglepett ezzel.
Évek óta vágyom rá, és most határtalanul boldog vagyok!


Este fagyit eszünk!
Lilahangya mai fagyis bejegyzése épp kapóra jött.
Nemsokára rohanok is mascarponéért!

Mondtam már, hogy imádom a férjem? ;-)

Ibolyalikőr

"étteremalakítás"
Remélem, már otthon is kinyílt az ibolya!
Palócprovance épp a múlt vasárnap figyelmeztetett, hogy nemsokára itt az idő, sőt, még egy ibolyaecetes bejegyzést is készített...akkor írtam én, hogy nálam meg már érik az ibolyalikőr ;-).
Végre sikerült pohárban is lencsevégre kapni a nedűt.
Szerintem -kóstolás nélkül mondom- kell neki néhány hónap mire megérik. Karácsony táján biztos, hogy kinyitjuk az üveget!
Következő projekt: limocello. Már megvettem hozzá a bio citromokat. Úgy három hét múlva ezzel is jelentkezem!

Ibolyalikőr

Hozzávalók:
  • 200 g frissen szedett ibolyavirág (csak a virág!)
  • 800 g cukor
  • 1,5 dl 90 fokos alkohol
  • 1 l víz


A vízből és a cukorból szirupot főzünk, majd lehűtjük.
A kétszer-háromszor folyó víz alatt alaposan leöblített ibolyavirágokat az alkohollal együtt egy hermetikusan záródó üvegbe rakjuk, lezárjuk, és 4-5 órán keresztül állni hagyjuk.
Az alkoholt leszűrjük, visszaöntjük a légmentesen záródó üvegbe, lezárjuk, a visszamaradt virágokat pedig átrakjuk a már kihűlt cukorszirupba, majd egy teljes napon keresztül állni hagyjuk.
Ezután a cukorszirupot dupla gézlapon keresztül kétszer átszűrjük, és hozzáadjuk a gyönyörű, sötétlila színű alkoholt.
A likőrt üvegekbe töltjük, és legalább 3-4 hónapig sötét, hűvös helyen érleljük.
Megj.: a receptben leírt hozzávalóknak csak a felét használtam fel. 100 g ibolyairág összegyűjtése így is 1,5 órát vett igénybe, pedig még Artúr is segített ;-)
Az eredeti recept szerint a virágokat mielőtt a cukorszirupba tennénk a virágokat össze kellett volna turmixolni. Ez nálam kimaradt. Nem azért mert elfelejtettem, csak egyszerűen így volt szimpatikusabb az egész. A színe még így is sötétebb, mint az Enciklopédiában lévőé (mert a recept onnan van).

giovedì 2 aprile 2009

Narancsos-túrós sütemény

"étteremalakítás"
És íme az átalakulásra ítélt, nosztalgikus hangulatú, narancsos-túrós sütemény. (Ha jól emlékszem „Üdítő szelet” néven futott.)

Narancsos-túrós sütemény
avagy
Üdítő szelet

Hozzávalók:
A tésztához:
  • 6 tojás
  • 6 ek. cukor
  • 4 ek. liszt
  • 1 cs. sütőpor
  • 2 ek. kakaópor
  • 1 dl olaj

A krémhez:

  • 25 dkg túró
  • 25 dkg vaj
  • 20 dkg porcukor
  • 1 vaníliarúd kikapart belseje

A krémre:

  • 2 narancs

A tetejére:

  • 1 l Fanta
  • 2 cs. vanília pudingpor

A tojások sárgáját kikervertem a cukorral, hozzáadtam az átszitált lisztet, a sütőport, a kakaót, az olajat és a tojásfehérjék felvert habját, majd a masszát kivajazott, lisztezett tepsibe öntöttem, és 180 fokra előmelegített sütőben készre sütöttem.
A cukrot és a szobahőmérsékletű vajat simára kevertem, hozzáadtam az áttört túrót és a vaníliarúd kikapart belsejét és az egészet addig kevertem, amíg krémes állagú nem lett.
A krémet a már kihűlt kakaós piskóta tetejére kentem, majd sűrűn megraktam kb. 2-3 cm-es narancsdarabokkal.
1 liter Fantát és a vanília pudingokat sűrűre főztem, langyosan a narancsok tetejére kentem, és a süteményt egy éjszakára hűtőbe tettem.

Kalács és verseny

"étteremalakítás"
Ha minden jól megy, az idő is kegyes lesz hozzánk és sikerül összeszedni a társaságot is (no, itt lesznek azért problémák ;-) akkor Húsvét hétfőn nagyszabású főzőverseny résztvevője leszek.
Minden ott kezdődött, hogy barátosném meghívott hozzájuk ebédre. Amolyan batyus ebédre. Mindenki vitt valamit: volt frissen szelt sonka, egyenesen San Danieléből, fűszeres pancetta valamelyik nagybácsitól, marintált lajbogyók valahonnan délről, tatárbifsztek, vaddisznópörkölt polentával, petrezselymes erdei gomba és sooook-sooook desszert. Ha jól emlékszem, akkor készítettük a vaníliakrémes zsidócseresznyét vaníliakrémmel, az almáspitét meg a fahéjas-szilvás-sipkás-paplanos sütit.
A vaddisznópörköltöt M. készítette otthon még előző nap. Megkért minket, hogy kóstoljuk meg, és szóljunk, ha hiányzik valami belőle. Persze mindenki nagy bölcsen rám mutogatott, mondván ő a magyar, ő a „gulasch” szakértő. Nem volt mit tenni, megkóstoltam a pörköltöt. M. bizakodva kérdezte:„ Allora, che cosa manca?” (Akkor hát, mi hiányzik?) Én: „Beh, un po' di sale e un mezz'ora di cottura.” (Háááát, egy kevés só, és úgy fél óra főzési idő.)
Paff, nem kellett volna! Szegény M. ben meghűlt a vér, ugyanis előző nap 5 órán keresztül főzte a bestiát :-) és tényleg szívét-lelkét beleadta. No, akkor mindenki a nagy bödönhöz járult, és közösen megállapodtunk abban, hogy megesszük, még ha kicsit rágós is a hús.
Láttuk viszont, hogy később M. nagyon maga alatt volt. Próbáltuk felvidítani, vigasztalni egy kicsit, mókázni, de nem segített semmi. Aztán barátosném kitalálta, hogy majd ha jó idő lesz, szervezünk egy főzőversenyt, amelynek a két főszereplője M. lesz és én. Persze belementem rögtön, gondoltam, M. is felvidul a gondolattól, aztán majd jót nevetünk az egészen, és szépen elfelejtünk mindent.
Csakhogy nem így lett, ugyanis a társaság kapva kapott az alkalmon, jól az eszükbe vésték a kiírást, és azóta is egyfolytában emlegetik.
No, erre a versenyre készülök most.
Először valami különlegeset, valami nagyon kidolgozottat akartam kitalálni, de rájöttem, hogy semmi értelme nagy dolgokba fogni, ugyanis bármilyen magyaros ételt készítek, az az ittenieknek úgyis érdekes lesz.
Épp a a menüt készültem összeállítani, szelektálni egy kicsit a már meglévő ötleteimet, amikor barátosném szólt, hogy valószínűleg Húsvét hétfőn megejthetjük a nagy „campionatot”. No,innen nem is gondolkodtam tovább: sonka, kolbász úgyis jön otthonról, sütök hozzá friss kalácsot, főzök hozzá sárgatúrót, készítek egy-két magyaros kencét (körözöttet saját kútfőből, tepertőkrémet -mondjuk a Tomakonyhából), megtöltök egy dagadót, sütök két süneményt, a főétel meg legyen M. feladata.
Két probléma jött közbe: dagadó a naffényes Itáliában nincs ugye, mert másképp bontják a sertést, enélkül pedig valószínűleg csak előételnek lenne elég a felsorolt rakomány.
Ekkor lépett a színre egy nagyon szimpatikus bloggertársam, aki nagylelkűen megosztott velem egy szupertitkos pácreceptet, amit a múlt hétvégén ki is próbáltunk, természetesen a jövendőbeli zsűri közreműködésével. Ők mondták azt, hogy akár nyerő fogás is lehetne. És persze kérleltek, hogy mondjam el a receptet. De nem tettem.
Viszont döntöttem: az étel versenyfogás lesz, akár illik, akár nem a főtt füstölt sonka-sárgatúró-foszlós kalács trió után. Ha belegondolok, hogy M. is hasonló mennyiségű fogással fog nevezni, akkor már ugyis teljesen mindegy. Két napig csak enni fogunk.
Mindenesetre csináltam egy kalácstesztet. A legfinomabb, másnap is tökéletes kalács a VKOrsi receptje alapján készült, amit később olívaolajban eltett, szárított paradicsommal is kipróbáltam, de a paradicsom sárgára festette a tésztát, ami - valószínűleg a nagyobb mennyiségű olaj miatt- nem is lett igazán foszlós, és másnapra is sokat vesztett azon kevés puhaságából, ami frissen még volt neki. Marad a jól bevált eredeti recept.
Ezek után már csak a süneménypróba maradt. Nosztalgiázhatékom volt, így sütöttem egy Lajcsi szeletet, egy kávékrémes kókuszosat, és egy üdítő szeletet is. (Még egy bombát is akartam, de végül túl babrásnak tituláltam és elvetettem az ötletet.)
A végleges voks az üdítő szeletre szállt, kisebb módosításokkal: alsó kakaós piskóta + a középen lévő túrós-vajas krém marad, a tetejére viszont Fanta-vaníliapuding-narancsszeletek helyett vagy Fanta-vaníliapuding-eperdarabok, vagy piros Fanta-lódafing puding-eperdarabok kerülnek. A sünemény, Húsvét lévén galamb formára lesz vágva és mondjuk tojáscukorral lesz díszítve. Na jó, tudom ez már merő giccs, de nem baj! A lényeg, hogy hasson!
M. azóta egyébként is részt vett 1-2 főzőtanfolyáson, és így előnyben van. ;-)
Ezek után már csak az időjárásét kell könyörögni, mert egyelőre úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék, és ha így marad, akkor nem marad más számomra, mint az „újratervezés”. :-)


Foszlós kalács Húsvétra


Hozzávalók:
A kovászhoz:

  • 1 pohár liszt (kerestem egy VKOrsi által javasolt kb. 240 ml-es poharat)
  • 2/3 pohár víz
  • 1 tk. szárított élesztő
  • 1 tk. cukor

A tésztához:

  • a már elkészített kovász
  • 1 1/3 pohár liszt
  • 3 ek, cukor
  • 1 tojás
  • 3 ek. olaj
  • 1 tk. só
  • + 1 tojás a kalács kenéséhez

A kovászhoz valókat összekeverem, és szobahőmérsékleten minimum 5-6 órán keresztül állni hagyom.
A tésztához valókat és a kovászt laposan összedolgozom, és legalább 20-25 percig dagasztom, majd letakarva, szobahőmérsékleten 1 órán keresztül állni hagyom.
Ekkor újra átgyúrom, tetszőlegesen két- vagy három részre osztom, hurkákat formálok belőlük, ezeket kissé megcsavarom a saját a tengelyük körül, és hármas vagy négyes fonással (majd ha nagy leszek, nyolcassal is, csak még a négyes is csúnyácska) összefonom őket.
Nagy segítség volt az E. Margit és Limara által készített videósorozat, ami itt található.
A kalácsot sütőpapírral kibélelt formába teszem, majd 40 fokos sütőben még egy óráig hagyom kelni, aztán megkenem felvert tojással, a sütőt 200 fokra tekerem, és a kalácsot kb. 35 perc alatt készre sütöm.