lunedì 23 febbraio 2009

MZ/X, MZ/X....

Zajlik az élet nálunk. Szó szerint.
Nem szoktam "lógni" (utoljára középiskolában próbálkoztam több-kevesebb sikerrel ;-) de most mégis nyomós okom van a hiányzásra.
Tehát kis türelmet kérek. Mondjuk úgy 2-3 hetet még. Aztán visszajövök, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor majd beszámolok az "okról" és hozok igazolást is ;-)
Addig is hallgassuk együtt a legújabb olasz slágert! :-) Nekem nagyon tetszik!


Arisa - Sincerità

San Remo 2009

venerdì 6 febbraio 2009

Grapefruit-édeskömény saláta

No, akkor még egy édesköményes recept. Aztán ezen a télen már nem lesz több, ígérem! Assolutamente könnyű, mind elkészítés, mind kalóriatartalom szempontjából; egészséges, színes, randa időben szem ill. lélekvidító, és az édeskömény-grapefruit párosításnak köszönhetően különleges ízélményt ad.


Grapefruit-édeskömény saláta

Hozzávalók:
  • 1 édesköménygumó
  • 1 rózsaszínű grapefruit
  • ½ fej scarola
  • 1 kisebb radicchio
  • extraszűz olívaolaj
  • ízlés szerint citromlé, bor- vagy balzsamecet
  • frissen őrölt bors

A radicchiot és a scarolát megmosom, leveleire szedem, a leveleket pedig kézzel akkora darabokra tépkedem, hogy azok kényelmesen beleférjenek az ember szájába. :-)
Az édesköménygumó külső rétegét lefejtem, a maradékot vékonyan felszeletelem.
A grapefruitot kifilézem.
Egy salátástálba rakom a vékonyra szelt édesköményt, a salátákat és a grapefruitot, majd sózom, borsozom, meglocsolom ecettel vagy citromlével és egy kevés olívaolajjal, az egészet alaposan összekeverem, és azonnal tálalom.

Mások is szeretik:
...ha valakit kihagytam, kérem, kiabáljon!

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Fogyókúrába kiválóan beilleszthető, nagyon gyorsan elkészíthető, vitaminokkal, ásványi anyagokkal teli vacsora ;-)
Akinek nem kell szigorú diétát tartania, mindenképp locsolja meg a halat egy kevés olívaolajjal!

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Hozzávalók:
A sügérhez:


  • 500 g sügérfilé
  • 4 tk. magos mustár
  • kakukkfű
  • rozmaring
  • bors
  • (olívaolaj)
  • 1 citrom leve
A salátához:
  • 1 kisebb radicchio rosso
  • ½ citrom leve vagy 1 ek. balzsamecet
  • 1 tk. magos mustár
  • bors
  • (olívaolaj)

A kakukkfüvet és a rozmaringot apróra vágom. A mustárt összekeverem a citrom kifacsart levével. A sügérfilét négyfelé vágom, a darabokat bekenem a citromos-mustáros keverékkel, majd megszórom az apróra vágott zöldfűszerekkel.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, ráfektetem a sügérdarabokat, és 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.
A radicchiot leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A mustárt a citromlével összekeverem. Amikor a sügér kész, a radicchiot sózom, borsozom, majd alaposan összeforgatom a citromos-mustáros keverékkel.
A salátából szedek néhány levelet egy-egy tányérra, mindegyikre egy sügérdarabot fektetek, és azonnal tálalom.
(A radicchio talán még finomabb lett volna, ha csak négyfelé vágom, olívaolajjal bekenem, és bordázott aljú serpenyőben csíkosra sütöm... Legközelebb...)

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Nem, nem múlt még el az édeskömény szezon - legalábbis nálunk! ;-)
Kb. két hete nagyon finom, zsenge édesköményt sikerült vásárolni. Néhány kanál passzírozott paradicsommal és egy kis parmezánnal fantasztikus köret lett belőle.
Érdekes, hogy sokszor készítettem már így az édesköményt, de most olyan ízt sikerült összehozni, amire mindig emlékezni fogok.
Így jártam nemrég egy karfiollal. Semmi mást nem csináltam vele, mint sós vízben megfőztem, (úgy, ahogy volt, egyben) és amikor megpuhult rózsáira szedtem és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal meg még kevesebb vörösborecettel.
Emlékszem még egy főtt krumplira is. Anyukám készítette köretként, ki tudja már mihez...! Eltörpült mellette minden! „Sárga krumpli” volt, édeskés, puha, majdhogynem krémes, szinte szétolvadt a számban...és telis tele volt az otthoni föld illattával, szeretettel.

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Hozzávalók:

  • 4 édesköménygumó
  • 16 tk. passzírozott paradicsom (passata di pomodoro, Mamma itt ír róla)
  • 4 ek. extraszűz olívaolaj
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 2 ek. zsemlemorzsa
  • frissen őrölt bors

Az édesköményt sós vízben puhára főzöm, mindegyiket négyfelé vágom, és a negyedeket egy tűzálló tálra fektetem. Az egészet meglocsolom az olívaolajjal, tekerek rá egy kevés borsot, a tetején szétoszlatom a passzírozott paradicsomot, megszórom a zsemlemorzsával és a frissen reszelt parmezánnal, végül 200 fokra előmelegített sütőbe rakom, és (ha van, grill programon) addig sütöm, míg a teteje egy kissé megpirul. (Kb. 10 perc.)

mercoledì 4 febbraio 2009

Zuppa di gulasch con fagioli

A richiesta, dopo il successo inaspettato alla „purcitade” di Varmo. :-)

Zuppa di gulasch con fagioli
(Babgulyás)

Ingredienti:
  • 100 g di fagioli secchi (lasciati in ammollo per almeno 8-10 ore)
  • 1 grossa cipolla
  • 2 spicchi d'aglio
  • 1 cucchiaio di strutto o 3 cucchiai di olio di semi di girasole
  • 400 g di polpa di manzo o maiale
  • 1 cucchiaio di paprika dolce in polvere
  • ½ cucchiaino di cumino macinato
  • 4 carote
  • 2 radici di prezzemolo
  • 1 verza rapa
  • 800 g di patate
  • 1 pomodoro sbucciato, tagliato a cubetti
  • 1 mazzatto di prezzemolo
  • sale
  • pepe
  • pasta pizzicata (palline pizzicate con le dita da una pallina di pasta fatta di 2 uova e 200 g di farina)

  1. Prima di tutto preparate la pasta.
    Unite la farina, le uova e un pizzico di sale, amalgamate fino ad ottenere un impasto liscio ed omogeneo. Formatene una palla e lasciatela a riposare per circa 30 minuti. Dopo, con le dita infarinate, pizzicate dei palloncini di pasta , piccoli quantol'unghia del mignolo. (Tenete da parte la pasta pizzicata per la zuppa)
  2. Per la zuppa:
    Tagliate la carne a cubetti di circa 2x2x2 cm. Tritate l'aglio e la cipolla finemente e fateli soffriggere nello strutto (o eventualmente nell'olio). Abbassate la fiamma, aggiungete la paprika in polvere e mescolate con cura. Unite la carne, rosolatela per qualche minuto facendo attenzione di non bruciare la paprika (la zuppa diventerebbe amara). Salate, pepate, aromatizzate con il cumino macinato infine aggiungete i fagioli ed i cubetti di pomodoro. Coprite con dell'acqua calda e fate cuocere a fiamma moderata.
  3. A metà cottura aggiungete le carote, le radici di prezzemolo tagliate a rondelle e la verza rapa spezzettata.
  4. A cottura quasi completata unite le patate tagliate a dadini, e dopo una decina di minuti aggiungete anche i palloncini di pasta e il mazzetto di prezzemolo legato con uno spago da cucina. La zuppa sarà pronta quando la pasta salirà sulla superficie.

Gubana

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is... :-)
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.


A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. ;-) Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.


Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

  • 20 g friss élesztő
  • 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
  • 2 dl tej
  • 60 g vaj
  • 250 g kristálycukor
  • 1 citrom lereszelt héja
  • 1 narancs lereszelt héja
  • 2 tojás sárgája
  • 1 tojásfehérje
  • egy löttnyintés rum
  • egy csipetnyi só

A töltelékhez:

  • 150 g mazsola
  • (80 g aszalt áfonya
    50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
  • 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
  • 150 g dióbél
  • 150 g hámozott mandula
  • 30 g fenyőmag
  • 40 g amaretti
  • 40 g kristálycukor
  • 20 g vaj
  • fahéj
  • frissen reszelt szerecsendió
  • a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető... Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! ;-) Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25x50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)


Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe... :-)
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. ;-)

Véres rizottó

Hozzávalók:
  • 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • 1 ek. disznózsír
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 320 g főtt vér
  • húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
  • 1 ek. reszelt parmezán
  • frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.


Risotto al sangue

Ingredienti:

  • 4 tazze di riso (Carnaroli)
  • 1 cucchiaio di strutto
  • 2 cucchiaini di burro
  • 1 spicchio d'aglio
  • 100 ml di vino rosso
  • 320 g di sangue di maiale
  • brodo
  • 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
  • pepe
  1. Sbucciate e schiacciate l'aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
  2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l'aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
  3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po' di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.