„Az én házam Szent Antal, négy szegibe négy angyal...” – most ezt mormolom, a héten ugyanis Chioggiában és Padovában voltunk. Chioggiában nem hagyhattam ki a halpiacot! Megőrülök a halpiacokért! Imádom őket! Kár, hogy kinn 34 fok volt, az autóban kb. öttel több, nekünk meg j
ó másfél órás még onnan a hazaút... Pedig az aznap halászott halnak párja nincs! Itt nálunk a városkában (na, jó, ne túlozzunk, faluban) csak egy icipici halárus van. Szó szerint: pici a halárus néni is :-). Igaz, mindig friss, kiváló minőségű az áru, de azért így halat venni mégsem olyan, mint mondjuk a trieszti halpiacon. Az aztán élmény! Nem beszélve a déli városok zsibongó piacairól...
ó másfél órás még onnan a hazaút... Pedig az aznap halászott halnak párja nincs! Itt nálunk a városkában (na, jó, ne túlozzunk, faluban) csak egy icipici halárus van. Szó szerint: pici a halárus néni is :-). Igaz, mindig friss, kiváló minőségű az áru, de azért így halat venni mégsem olyan, mint mondjuk a trieszti halpiacon. Az aztán élmény! Nem beszélve a déli városok zsibongó piacairól... Padovában sietnünk kellett, a városközpont 2,50 Eurós parkolási díja ugyanis nem tette lehetővé, hogy sokáig imádkozzunk Szent Antalhoz. A bazilika leírhatatlanul szép! Meglepően konstatáltam, hogy a közeli utcákb
an lévő árusoknál milyen jól megfér együtt Pinocchio és a Szent Antal képével díszített gyertya. 
1 Euróért megleptem magam egy turistacsalogató Szent Antal nevével fémjelzett sütivel – gondolom, nem ezzel kedveskedett a szegényeknek. (Alul leveles tészta, rajta lekvár, felül lágy „túlműsárga” piskóta, jó sok porcukorral megszórva. Egyébként finom.) Hazafelé végigrohantunk az IKEA folyosóin. Fő szerzeményeim:
- „svéd halász” stílusú kék-fehér kockás/csíkos törlőkendők
- húsklopfoló - Ne nevessen ám ki senki, de most be kell valljam őszintén én eddig húsklopfoló nélkül éltem, s most annyira örülök neki, hogy azóta mindent klopfolok. X-D Embernek is mondtam, hogy jól viselkedjen, mert ha nem, hajaj!
- szalvéták - poharak – Leküzdhetetlen pohármániám ismét úrrá lett rajtam. Fehérborosra egyébként is szükségünk volt, tehát abból lett 6 db, aztán pedig megláttam ezt a most nagyon menő, vastag falút, 12 db-ot 3,50-ért... Egyszerűen hozzáragadt a kezem! Ha nem szégyelltem volna magam saját magam előtt, még levettem volna a polcról egy másik hatos készletet (ez is vastag falú, de ez sokkal nagyobb, 4-5 dl-es lehet; kényelmesen elfér benne sok-sok jégkocka, néhány citromkarika, és persze maga az itóka), de amikor Ember, látván a 12 poharat megkérdezte, hogy akkor ezt most hova fogjuk tenni, nem volt annyi kurázsi bennem, hogy a másik hatost is levegyem a polcról, és belerakjam a nagy sárga táskába. Sebaj, ami késik, nem múlik!
2 commenti:
Gabah!
Esetleg egy italos,poharas szekrény megoldaná ezt a problémát...vagy már van egy?...csak egy?
Régen egyébként én is pohár mániás voltam,csak az évek múlásával arányosan csökkent a készlet a darabszáma is,és így már a készlet nem az igazi,természetesen pont ugyan olyat nem kaptam,hogy pótolni tudtam volna.Szerettem az egyedi darabokat,fazonokat.
Öööööö, igen, van. Egy. Az a baj, hogy még egy már nem férne el :-)))
Tudod mit szoktam csinálni a készletből megmaradt poharakkal? Amikor a kertben sütünk-főzünk, és sokan vagyunk, mindenki választ magának egyet - különbözőt-, így mindenki könnyen megjegyzi a sajátját, és nem kell állandóan poharakat mosogatni :-)
Posta un commento