Tudom, nem szép dolog így január közepe felé Boldog Új Évet kívánni, én most mégis megteszem. Buon Anno tehát mindenkinek! Legyen szebb, békésebb, szerencsésebb, mint az összes eddigi!
Az elmúlt 29 évben alatt még sohasem tettem újévi fogadalmat, s most úgy éreztem, elérkezett az idő arra, hogy egy kicsit megembereljem magam. Több hónapos tépelődés, 2-3 sikertelen próbálkozás után újra belevágtam a "NO BAGÓ PROJECT"-be. Az utolsó cigarettát 2008. december 31-én 23:40-kor szívtam el, és azóta nem gyújtottam rá. (Valami oknál fogva nem esett jól ez az utolsó cigi. A cssssudába! Az utolsótól valami jót vár az ember, valami olyat, amire szívesen emlékszik vissza, ez meg még egy kevéske örömöt sem tudott okozni... Mindegy.) 
A hallgatásomnak is többek között az NBP az oka. A számítógép, a cigaretta és én ugyanis kitűnő hármast alkottunk. Reggeli rítus: hajnali 4 körül gép bekapcs, kávé lefőz, kapcsolódás a világhálóra, kávé-cigi a teraszon, visszafelé Explorer megnyit, mosdó, e-mailek, maradék kávé, még egy cigi... Aztán egy jó hír - egy cigi, egy rossz hír - egy cigi, egy oldal fordítás - egy cigi; meg persze a többi: bárhová indulás előtt egy cigi, megérkezéskor egy cigi, a szomszéddal két cigi, egy-két pohár borral is minimum kettő. Amíg várok valakire egy cigi, jaj, még mielőtt megérkezik gyorsan még egy; evés előtt hamar egy utolsót, evés után is egyet, mert jólesik. Eltörött a mécses - egy cigi, jól felhúztam magam már megint - egy cigi, majd' kiugrok a bőrömből - egy cigi...iszonyat! Egy idő után azt vettem észre, hogy a cigaretta irányítja az életemet. Mindent a cigarettához igazítottam, és gyakorlatilag nem volt a napnak olyan perce, amikor ne gondoltam volna rá. És mondja valaki, hogy a cigaretta nem drog! Ddddehogynem! Kőkemény! Kemény volt az eleje is: az első napokban csak mászkáltam össze-vissza, aztán hazajöttünk, és ötödikén olyat tettem, amit még sohasem: két gyönyörű kicsontozott roston sült csirkecomb a kukában, egy nagy fazék minestrone pedig a kertben landolt. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. :-) Ja, és nem bántam meg. Eddig ez volt az egyetlen olyan butaság az életemben, ami miatt nem szégyenkezem. Azóta jól vagyok. Mármint jobban megy az "elvonó kúra".
Átrendezem magam.
- Reggel 6:00-tól hamarabb nem kelek fel. Ha véletlenül hamarabb felébredek, ágyban maradok, és vagy olvasok, vagy bekapcsolom a TV-t.
- Nem ülök a számítógép előtt egész nap.
- Óriási nagytakarításba kezdtem. Mindent átpakolok, rendszerezek, a fölöslegesnek ítélt vagy/és évek óta nem használt dolgokat könyörtelenül kidobom.
- Több időt töltök a szabadban. Artúrnak most egyébként is nagy szüksége van ránk, ugyanis mióta visszajöttünk, teljesen depressziós. Nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen a kutyáknál. Amikor Ember elmegy, üvölt, mint a farkasok, és csak bámul a nagykapu felé; amikor én megyek el, nyüszög, sír, kapaszkodik rám, amíg lát, végig követ, aztán amikor eltávolodok, ismét rákezd a farkasos üvöltésre. (Eleinte játszani sem akart, egy ideig rohangált ugyan a labda után, de aztán megunta, és csak nézett...mindig az utca felé.)
- Január 26-án diétába kezdek. Csak azért nem hamarabb, mert még fejben nem vagyok rá felkészülve. (Ja, meg addig lesz egy VIP vacsoravendégünk, hétvégén Nespoledoban Szent Antal ünnepe, 24-én meg egy céges disznóvágás, amire soxeretettel meghívtak, hogyugyanfőzzekmá' 35 főre egy jó magyar pörköltet. Ezt csak azért sajnálom, mert már régen szerettem volna írni a blogomban arról, hogy hogyan is zajlik itt Olaszországban a disznóvágás, na de ha főzni kell, akkor ugyebár azzal foglalkozunk, és nem mással. Nem baj, majd legközelebb.)
Hol is jártam? Persze, a diétánál! (Hamar elfelejtettem :-))))))) Tehát, kitűzött mínusz kilókban meghatározva nincs, mert ha nem érem el, akkor csak elszomorodom - Mindenáron meg őszintén szólva nem akarok lefogyni. Aki mindenáron teszi, szerintem beteg.
1. hetente egy alkalommal tisztító napot tartok (nevezzük lénapnak),
2. február végéig hetente egy alkalommal a tisztító nap mellett lesz egy dőzsi nap (erre szükségem van, kiváló feszültség-levezető!), amit aztán március 9-től kéthetente egy alkalomra redukálok,
3. a többi napokon "vigyázok", még több zöldséget, gyümölcsöt - lehetőleg nyerset - használok fel, a heti hét tésztát Embernek csukott szemmel készítem, a szokásos 2X2 fogás helyett egyet eszek, meg persze ismét nekiesek a biciklinek. :-)
Na de miért is van szükség erre az egészre? A cigarettás része tökeccerű: szeretnék a magam ura lenni; a fogyós része pedig még egyszerűbb: szeretném magam végre jól érezni a bőrömben. Tavaly január-február környékén sikerült legyűrni magamról 7,5 kg-ot. Ennek nagy része (4kg!) az alatt a két hét alatt alatt jött vissza, amíg otthon voltunk az ünnepek alatt. Azt hiszem, ez is betegség. Gyakorlatilag nem csináltunk semmi mást, csak ettünk, ittunk meg aludtunk. Ja, meg tévéztünk. (Én, aki volt, amikor napokig be sem kapcsoltam a TV-t! Elsősorban a Paprika ment...de többet soha! A sírógörcs kerülgetett, amikor láttam, hogy a vegetáriánus lány lódafingre festett körmökkel, hófehér cicikilógatós felsőben főzött, vagy amikor Zoltán olyan vastagra nyújtotta a tortellinihez a friss tésztát, hogy ha a nagykövet úr látta volna, biztos hazáig szalad, nem beszélve Robi fantasztikus magyar mondatairól -egy idő után lenémítottam a TV-t, amikor ő főzött-. Gordon káromkodása is zavart, és az sem fér a fejembe, hogy egy dietetikus hogy a fenébe ajánlhat besamel mártást, rántást, tejszínt diétázóknak. Mindegy. Nem nézem többé.)
No, de befoghatnám már én is a befognivalót, meg hozhatnék néhány új receptet is, nem ?! :-)
P.S.: Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki a Nemisbéka által meghirdetett karácsonyi receptversenyben a fácántekercsre szavazott. Az igazat megvallva, hatalmas meglepetés volt, ugyanis csak néhány napja tudtam meg, hogy az én tekervényes madaram főétel kategóriában harmadik helyezést ért el. Köszönöm, még egyszer mindenkinek!
10 commenti:
Tetszik nekem ez a nagy elhatározás, érződik, hogy lendület is van mögötte, még engem is magával ragad! Rám is férne (nem, nem a cigi), össze kéne kapnom magam kicsit, az írásod erőt ad. Minden tiszteletem a Tiéd, hogy abbahagyod a dohányzást, hajrá, csak így tovább!
Hajrá, sok sikert! Azzal persze nem árt tisztában lenned, ha sokáig és kitartóan bagóztál, hogy -mint akjábszeresek- örökre dohányos maradsz, csak nem fogyasztó. Ennek megfelelően kell ellenállnod a későbbi csábításoknak.
Ne feledd, a legnagyobb ellenség az ital, legalábbis eleinte, pár pohárka után is erős késztetést érez az ember egy szál cigire :) Nekem ez egy év után múlt csak el. És hát az első másfél-két hónap után leszel túl a nehezén, addig nagyon kritikus a helyzet, de előbb-utónn napról napra jobb lesz a helyzet. Ha keményen sportol valamit az ember, az is sokat segít, levezeti a felgyülemlett agressziót, feszültséget :) Leszokó fázisomban a kocsi is 2 literrel többet fogyasztott :)
Hajrá Gabah!Nagyon jót kuncogtam írásodon,tetszik ez a "csakazértismegmutatom" hozzáállás,talán ezzel nekem is lendületet adsz a fogyáshoz.
Arthur szereti a minestronet?..talán a combnak jobban örült volna))
Szia Gabah!
Sok erőt és kitartást az elhatározásaidhoz!
A rendrakás meg különösen jót tesz, majd meglátod, te is megkönnyebbülsz tőle, és így az új dolgok is könnyebben találnak meg téged :)
Artúr változatlanul nagyon cuki!!!
Üdv: LKukta
Hűha!Ez aztán az elhatározás.Sok-sok kitartást hozzá.
Artúr nagyon ari!!
Na, visszatérve a cigarettára, a leszokás gondolata (meg Ember) már évek óta kínoz. Tavaly már egészen jól ment a
dolog, amikor egy családi tragédia véget vetett az egésznek. Akkor azonban másképp gondolkodtam: azt találtam ki,
hogy ha ügyes leszek, és x napig nem gyújtok rá, akkor megérdemlek majd egy szál cigit jutalmul.
Ekkora marhaságot!
Ha a tragédia nem következik be, minden bizonnyal, szépen, lassan akkor is visszaszoktam volna, mert Embernek
akartam bizonyítani, és Ember és én szeretjük egymást, ergo egy bagó miatt még nem dől össze a világ!
Aztán a dolgok nem úgy mentek, ahogy szerettem volna. Kudarc kudarc hátán jött, és rájöttem, hogy ez mind azért van,
mert "egy gyenge szar" vagyok: nem vagyok kitartó, és elsősorban másoknak akarok bizonyítani.
Szóval nagyanyó ráébresztett az igazságra!
Mostmár magamnak akarom bebizonyítani, hogy igenis képes vagyok leszokni a cigiről!
Kételyeim már csak a diétával kapcsolatban vannak: nem vagyok 100%-ig biztos abban, hogy magamért teszem, és abban
sem, hogy ha mégis sikerül, boldogabb leszek.
Mindenesetre ha nem megy, akkor sem fogok kétségbeesni. Talán egyszer majd valaki jól "nyakon vág", mint a nagyi,
és akkor majd sikerül. :-)
Lekvároskukta, milyen igazad van! Már meg is talált néhány, pedig még épp csak elkezdtem!
Mindenkinek: jelentem Artúr javul. Az utóbbi két napban rengeteget sétáltunk, többször bejöhetett a házba
(egyébként kutynak tilos belépni!) és úgy tűnik, jót tett ez az egész! Ma még nem sírdogált. Egészen meglepő módon
viselkedett: a nappaliban nem vágtatott végig a fehér ülőgarnitúrán, és a konyhában sem kezdte el kapirgálni a
konyhabútort! Bízom benne, hogy minél hamarabb helyreáll a lelkivilága!
Köszönöm még egyszer mindenkinek a kedves szavakat, és azt csak halkan jegyzem meg ;-) psszt! akinek kedve van,
tartson velem! (Akár titokban is. ;-))
Tavaly télen történt, hogy megbántottam nagymamámat. (Nagyanyó nem könnyű eset, igyekszünk nem szállni vitába vele,
voltak bőven problémái, és hát szeretgetjük, ahogy tudjuk....) Amikor észbe kaptam, hogy b@sszusklarinét, ezt nem
kellett volna mondani, már késő volt. Azonnal bocsánatot kértem, de ő csak nézett, furcsán; látszott rajta, hogy
rosszul esett neki, az, amit mondtam. Aztán persze sírva fakadtam, megöleltem, és újra kértem, hogy ne haragudjon
rám. Majd megöleltem, és sírva azt kérdeztem tőle: "De ugye szeretsz, nagyikám? Mondd, hogy szeretsz! Addig én
innen nem megyek el, amíg nem mondod, hogy szeretsz!" Erre ő: "Ddddde egy gyenge szar vagy, kislyányom! Hát azt
hiszed, hogy a szeretet egyik percről a másikra elmúlik?" :-)))))
Na, ez a "de egy gyenge szar vagy" nálunk már szállóigévé vált.
(Nagyanyóról tudni kell egyébként, hogy néha olyanokat mond, hogy fetrengünk a nevetéstől. Pl.
- Megvan még X-nek az a nagyfogú barátnője, kislyányom?
- Nagyfogúúúú????
- Tudod, az a csúnya kislyány.
- Jaj, nagyi, az a lány nem is csúnya! Csinos, szőke, kedves, művelt lány. Nagyikám, ne légy rosszindulatú!
- Csúnyajaz, kislyányom, mint a világháború!
:-)))))))
Hűűűű, de rendesek vagytok! Köszönöm a sok biztatást! A cigarettából nem engedek, de a diétával kapcsolatban azért
vannak kétségeim. Félek tőle, ugyanúgy, mint ahogy féltem a cigaretta-nélküliségtől is. Meglátjuk, milyen lesz majd,
ha már benne leszek...
Rossamela, Senior, nem is gondoltam volna, hogy ennyire meggyőző az írás! Azért jó, hogy szóltatok, mert így
talán én is elhiszem, hogy az, amit leírtam kivitelezhető :-)))))
Lorien, határozottan egyetértek veled! A hétvégi borozgatás során is a frász kerülgetett! De nem hagyom magam!
Sohasem voltam még ennyire határozott, mint most!
Ezzel kapcsolatban van egy történetem:
Húúúúha! Minden elismerésem! Drukkolok neked!
LepkePillangó
Köszönöm, LepkePillangó!
Hétfőn start! ;-)
Posta un commento