Édeskömény krémleves gorgonzolával

Édeskömény-megkedveltető fogás.

Tudom, a gorgonzola megosztja majd a bátor résztvevőket, de "nagy vész nincs" (mondta mindig Lajos bácsi magyar órán), senkire nem erőltetünk rá semmit -penészes sajtot meg főleg nem...több marad nekünk ;-). Aki tehát nem szereti a gorgonzolát, törjön át egy gerezd fokhagymát, vágjon fel egy nagy csokor petrezselyemzöldet, keverje össze a kettőt, öntsön rá egy kevés friss olívaolajat, és locsolgassa ezzel a levese tetejét!

Édeskömény krémleves gorgonzolával

-vagy anélkül-

Hozzávalók: 3 közepes édesköménygumó, 1 ek. édeskömény mag, 1 gerezd fokhagyma, 1 közepes fej fehér hagyma (jó a vörös is, de a fehérnek sokkal visszafogottabb íze van), 1 ek. olívaolaj, 2 tk. vaj, 1 dl száraz fehérbor, só, bors, szerecsendió, kb. 4 dl tej és ugyanennyi víz, 30 g frissen reszelt parmezán, 1 dl tejszín, fejenként diónyi gorgonzola piccante vagy egy evőkanálnyi gorgonzola dolce

Az édeskömény magot egy lábasban megpirítottam, hozzáadtam a vajat és az olívaolajat, majd üvegesre pároltam rajta az apróra vágott hagymát és az áttört fokhagymát. Ezalatt az édeskömény gumókat felszeleteltem, a hagymán a szeleteket kissé átpirítottam, felöntöttem a fehérborral, és nagy lángon, állandóan kevergetve addig főztem, amíg a bor szinte teljesen elpárolgott. Ekkor sóztam, borsoztam, reszeltem rá egy kevés szerecsendiót, felöntöttem 4 dl tej és ugyanennyi víz keverékével (lehet, hogy elég kevesebb folyadék is, lényeg, hogy az édeskömény szeleteket ellepje). Amikor az édeskömény megpuhult, - kb. 15 perc; gumókor függő:-) - hozzáadtam a parmezánt, majd merülőmixerrel pépesítettem, és átszűrtem az egészet.

A levest végül visszaraktam a tűzhelyre, hozzáadtam a tejszínt, és még egyet forraltam rajta.

Tányérokba diónyi gorgonzolát raktam, erre mertem a forró levest, és azonnal tálaltam. (A fent említett petrezselymes-fokhagymás olívaolajjal, vagy pirított zsemlekockákkal, de csak egy kevés frissen őrölt borssal és néhány csepp jóféle olívaolajjal a tetején is finom.)