Tagliatelle póréhagymás tőkehal kockákkal, pagoda karfiollal
- 320 g tagliatelle
- 1 közepes tőkehal filé
- kevés póréhagyma (mondjuk úgy 10 cm :-)
- 1 dl száraz fehérbor
- extraszűz olívaolaj
- egy csokor petrezselyemzöld
- só, frissen őrölt bors
A póréhagymát vékony karikára vágom, kevés olajon megdinsztelem. Ezalatt a karfiolt egészben, forrásban lévő vízben roppanósra párolom, majd rózsáira szedem. A tőkehalat felkockázom, a póréhagymához adom, nagy lángon pirítom 1-2 percig, majd felöntöm a fehérborral, és amikor a bor szinte teljesen elpárolog, hozzáadom az apróra vágott petrezselyemzöldet, és a rózsáira szedett karfiolt. Sózom, borsozom, kettőt-hármat keverek rajta, óvatosan, hogy a hal ne essen szét, majd még néhány percig főzöm az egészet, és tadáám, kész. Nem marad más hátra, mint összekeverni a kifőtt, leszűrt tésztával.
Póréhagymába göngyölt vörös márna
- néhány vörös márna (ha jól emlékszem, nálam 7 db volt, kisebbek-nagyobbak vegyesen)
- 1 póréhagyma
- 1/2 citrom leve
- vaj
- zöldfűszerek (rozmaring, petrezselyemzöld, zsálya, metélőhagyma, és ami épp elérhető még így ősz végén a fűszerkertünkben)
- só, bors
A vörös márnát kívül-belül megpucolom, kifilézem, sózom, borsozom, majd meglocsolom egy kevés citromlével, és kb. fél óráig állni hagyom. Ezalatt a vajból és az apróra vágott zöldfűszerekből fűszervajat készítek, a póréhagymát pedig hosszában kettévágom, és sós vízben kb. 6-7 perc alatt megpárolom, majd leszűröm.
Egy vágódeszkán kiterítek magam elé egy vagy két pórélevelet, erre fektetek egy vörös márnát, a közepére egy kávéskanálnyi fűszervajat rakok, majd az egészet felgöngyölöm, és nyársra húzom. Ezt a műveletet addig folytatom, amíg a hozzávalók el nem fogynak.
(A grillrácson kb. 15 percig sültek, de ez az idő módosulhat attól függően, hogy milyen vastag a parázsréteg alatta.)
Sárgarépába bújtatott rákfarok
Hozzávalók:
- 10 db rákfarok
- 2 sárgarépa
- vaj
- zöldfűszerek (rozmaring, petrezselyemzöld, zsálya, metélőhagyma, és ami épp elérhető még így ősz végén a fűszerkertünkben)
- bors
A rákfarkakat megszabadítom a héjuktól, a belüket egy fogvájóval eltávolítom, majd kevés citromlével meglocsolom, tekerek rá egy kevés borsot, és kb. fél óráig állni hagyom.
Ezalatt a vajból és az apróra vágott zöldfűszerekből fűszervajat készíetk, a sárgarépát zöldséghámozóval hajszálvékony szeletekre vágom, leforrázom. A szeleteket egyenként kiterítem, mindegyikre egy kevés fűszervajat teszek, erre jönnek a rákfarkak, végül a márnához hasonlóan feltekerem, majd nyársra húzom őket.
(A grillrácson kb. 10 percig sültek, de ez az idő módosulhat attól függően, hogy milyen vastag a parázsréteg alatta.)
Citromos tengeri sügér pórépaplanban
Hozzávalók:
- egy kb. 40 dkg-os tengeri sügér
- 1/2 citrom gerezdekre vágva
- 1/2 citrom leve
- vaj
- zöldfűszerek (rozmaring, petrezselyemzöld, zsálya, metélőhagyma, és ami épp elérhető még így ősz végén a fűszerkertünkben)
- 1 póréhagyma
- só, bors
A tengeri sügért megpucolom, belét eltávolítom, sózom, borsozom, a belsejébe belegyömöszölök egy csokor zöldfűszert és egy gerezd citromot, meglocsolom egy kevés citromlével, és kb. fél óráig állni hagyom.
Ezalatt a vajból és az apróra vágott zöldfűszerekből fűszervajat készítek, a póréhagymát pedig hosszában kettévágom, és sós vízben kb. 6-7 perc alatt megpárolom, majd leszűröm.
Egy akkora darab alufóliára, amekkorába majd a halat kényelmesen be tudom csomagolni néhány pórélevelet fektetek, ide-oda egy-egy kávéskanálnyi fűszervajat halmozok, ráfektetem a tengeri sügért, erre ismét fűszervaj gombócok jönnek, mellé néhány gerezd citrom, majd az egészet betakarom a maradék póréhagymával, és végül alufóliába csomagolom.
Megj. nr. 1 - A grillrácson kb. 25 percig sült, de ez az idő módosulhat attól függően, hogy milyen vastag a parázsréteg alatta.
Megj. nr. 2- Az alufóliát végül levettük róla. Eredetileg is csak a biztonság kedvéért bugyoláltam be, ugyanis a szívem szakadt volna meg, ha elrontjuk ezt a csodálatos halat.
Megj. nr. 3- "Pórélevél" Levél ez? Nem, de más elnevezés most hirtelem nem ugrik be. Bocs, bocs...gondolom így is érthető.)
Rozmaringos krumplikockák
Hozzávalók:
- 1 kg krumpli
- 1 ágacska rozmaring
- só, bors
- vaj
- zöldfűszerek (rozmaring, petrezselyemzöld, zsálya, metélőhagyma, és ami épp elérhető még így ősz végén a fűszerkertünkben)
A vajból és az apróra vágott zöldfűszerekből fűszervajat készítek. A krumplit meghámozom, kockára vágom, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem, megszórom a rozmaringlevélkékkel, sózom, bőven borsozom, és a fűszervajból egy kávéskanál segítségével a krumplikockák tetejére apró gombócokat halmozok.180 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve 1/2 óráig, majd alufólia nélkül még addig sütöm, amít a teteje ropogós nem lesz.
Ananász-mangó-szilva saláta
- 1/2 ananász
- 3 szilva
- 1 mangó
- 1 doboz natúr joghurt
- 1 ek. méz
- 0,3 dl szilvapálinka
A gyümölcsöket megmosom, meghámozom, kockára vágom, összekeverem a joghurttal, a mézzel és a pálinkával, majd legalább egy órára hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek.
Ja, és persze kedvcsinálónak írok néhány mondatot magáról a műről ill. a szerzőjéről is, annak ellenére, hogy esetünkben az alma igen messze esett a fájától :-)
Tehát Muriel Barbery francia írónő 1969-ben született Casablancában. Az Une gourmandise (Estasi culinarie) című műve 2001-ben elnyerte a legjobb gasztroirodalmi mű címet. Világhírt azonban a 2006-ban megjelent L'Élégance du hérissonnal (L'eleganza del riccio) szerzett.
Az Estasi culinaire a zsarnok ételkritikus, Monsieur Arthens halála előtti utolsó óráit mutatja be. A végtelenül cinikus és egocentrikus főhős egy ízt keres. Egy mindent felülmúló ízt, amit még egyszer, életében utoljára újra szeretne érezni. Az egyes fejezetekben, lázasan kutatva emlékeiben, felidézi életének egy-egy meghatározó íz-élményét (a tangerii húsgombócokat, a bretagne-i nagymama grillezett szardíniáit, Tsuno chef sushiját, a whisky ízét...) míg végül megtalálja a megoldást, de hogy pontosan mit, azt nem árulom el. :-) Tessék elolvasni a könyvet!
Kissé nehézkes volt olaszul olvasni ezt a művet, ugyanis tele van -gondolom, szebbnél szebb- jelzőkkel. Ha megjelenik magyarul is, biztos, hogy újraolvasom!
Az írónő blogja itt található.
2 commenti:
Ritkán olvasok ilyen jól megírt beszámolós-receptet! Minden szempontból nagyon jó írás. Eseménydús, kiváncsivá tesz, magával ragad, és mindezt úgy teszi, hogy a nyáltermelés sem szorul háttérbe. Nem kis munka, köszönettel meghajolok előtte.
Köszönöm, Hobbiszakács, hogy megosztottad velem/velünk a véleményed; és nagyon örülök, hogy tetszett az iromány :-)
Ha tényleg kíváncsivá tett, és valóban kedved lett (volna ;-) megkóstolni a leírt étel(sor)t, már megérte!
Arany vagy! :-)
Posta un commento