Az alábbi recepttel szeretnék nevezni a Rosalia - Rosé Bor Mustra és a Kifőztük közös játékára. (Gabi, itt is köszönöm a boros tanácsadást!)
Zöld fűszeres abárolt szalonna rosé boros-balzsamecetes eperrel pirított fonott kalácson
Hozzávalók:
A szalonnához: 750 g tokaszalonna, 2 l víz, 80 g só, 1 friss babérlevél, 10 szem feketebors, 3 szem borókabogyó megroppantva, 1 salottahagyma héjastól, nagy csokor vegyes zöld fűszer (bazsalikom, rozmaring, zsálya), néhány csepp citromlé, frissen őrölt feketebors
Az eperhez: 100 g friss eper, 100 ml 2011-es Figula Kékfrankos Rosé, 1 ek. kiváló minőségű balzsamecet, 1 kk.. finomítatlan nádcukor, 1 tk. citromlé
Az alaphoz: 8 db kb. 2 cm vastagra szelt fonott kalács szelet (általában ezt a kalácsreceptet használom)
A vizet a sóval, a babérlevéllel, a borsszemekkel, a megroppantott borókabogyókkal és a salottával együtt felforraljuk, hozzáadjuk a szalonnát, és addig főzzük, amíg megpuhul - húsvillával könnyen ellenőrizhető az állapota.
Közben a zöld fűszereket nagyon apróra vágjuk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, alaposan összekeverjük, és legalább 10-15 percig állni hagyjuk.
A szalonnát kivesszük a főzővízből, még melegen bekenjük az aprított zöld fűszerekkel, kihűtjük, és legalább 2-3 órára hűtőbe tesszük.
Ezalatt az epret negyedekre vágjuk, megszórjuk a nádcukorral, meglocsoljuk a citromlével, összekeverjük, és félretesszük.
A bort kb. felére forraljuk. (Próbálkozhatunk egy kevés rozmaring hozzáadásával, de csak a végén, és ne hagyjuk 20 másodpercnél tovább ázni!)
A borredukciót kihűtjük, a balzsamecettel együtt hozzáadjuk az eperhez, összekeverjük, és az egészet kb. 1 órára hűtőbe tesszük.
A hideg szalonnából kb. 1 mm vastag szeleteket vágunk. (Próbáltam vékonyabbal is, de csak ennél a vastagságnál érvényesült igazán a zöld fűszerek íze.)
A kalácsszeletek mindkét oldalát bordázott aljú serpenyőben megpirítjuk, mindegyikre egy-egy szalonnaszeletet és néhány eperdarabkát helyezünk, és a receptben használt roséval azonnal tálaljuk.
A vizet a sóval, a babérlevéllel, a borsszemekkel, a megroppantott borókabogyókkal és a salottával együtt felforraljuk, hozzáadjuk a szalonnát, és addig főzzük, amíg megpuhul - húsvillával könnyen ellenőrizhető az állapota.
Közben a zöld fűszereket nagyon apróra vágjuk, meglocsoljuk néhány csepp citromlével, alaposan összekeverjük, és legalább 10-15 percig állni hagyjuk.
A szalonnát kivesszük a főzővízből, még melegen bekenjük az aprított zöld fűszerekkel, kihűtjük, és legalább 2-3 órára hűtőbe tesszük.
Ezalatt az epret negyedekre vágjuk, megszórjuk a nádcukorral, meglocsoljuk a citromlével, összekeverjük, és félretesszük.
A bort kb. felére forraljuk. (Próbálkozhatunk egy kevés rozmaring hozzáadásával, de csak a végén, és ne hagyjuk 20 másodpercnél tovább ázni!)
A borredukciót kihűtjük, a balzsamecettel együtt hozzáadjuk az eperhez, összekeverjük, és az egészet kb. 1 órára hűtőbe tesszük.
A hideg szalonnából kb. 1 mm vastag szeleteket vágunk. (Próbáltam vékonyabbal is, de csak ennél a vastagságnál érvényesült igazán a zöld fűszerek íze.)
A kalácsszeletek mindkét oldalát bordázott aljú serpenyőben megpirítjuk, mindegyikre egy-egy szalonnaszeletet és néhány eperdarabkát helyezünk, és a receptben használt roséval azonnal tálaljuk.
2 commenti:
Most hallom életemben először ezt a szót, hogy "abárolt". Idáig ezt az eljárást csak úgy ismertem, hogy abált. Azon agyaltam, hogy biztos az abált meg a párolt összenövéséből jött létre. :-D (Én és a hülyeségeim....hahaha.)
Amúgy nagyon érdekes és izgalmas kis trió, szívesen megkóstolnám.
Pusza!
Gondolkodtam is, hogy abáltnak írjam-e, de mivel a környékünkön (észak-kelet Mo.) abárolunk, úgy döntöttem, marad ez, így a másik vég is megismeri ezt a szép szót. :-)
És egyébként is, olyan kevés tájnyelvi kifejezést használunk manapság, egy kis szín igazán nem árt. Amúgy ezért maradt az előző címben a törtpaszuly is. Írhattam volna babérral ízesített barna bab pürének is, de ez nálunk mindig is törtpaszuly volt, így, egybeírva.
Azt hiszem, ez az egész a korral jár. Minél idősebb az ember, annál erősebben kötődik a gyerekkori emlékeihez. A távolságról nem is beszélve...minél messzebb vagyunk, annál jobban vágyunk arra, amit elhagytunk. De hová is akartam kilyukadni? Ja, igen, éljenek a nagymamák!!
És örülök, hogy tetszik az összeállítás. :-)
Pusz.
Gaba
Posta un commento