Csak eltökélt kecskesajt rajongóknak! A ricottától izgalmas, kicsit poros textúrájú alap, amely kiválóan illik további sós és édes kombinációkhoz is. Kicsit húzós, vastag érzetet ad a szájban, de ez csak a tejszín miatt van, valamit majd ki kell találni helyette.
Először azt hittem, jó lesz előételnek, de annyira intenzív ízű, hogy más helyet kell majd neki találni vagy pedig egészen mini adagokat készíteni belőle.
Kecskesajt fagyi csipkebogyó lekvárral, rozmaringos grissinivel
Hozzávalók: 100 g krémes kecskesajt (az igazit a LIDL-ben találtam meg, francia termék), 50 g ricotta, 200 g tejszín, 3 ek. méz, 125 g joghurt, lehetőleg házi csipkebogyó lekvár, a grissinihez 240 ml langyos víz, 2 ek. extraszűz olívaolaj, 1 tk. só, 1 tk. cukor, 20 g élesztő, apróra vágott friss rozmaring
Egy lábasban felmelegítettem a tejszínt, hozzáadtam a mézet és a kecskesajtot, majd az egészet folyamtosan kevergetve, nagyona lacsony lángon addig melegítettem, amíg a sajt és a méz teljesen elolvadt. Ekkor levettem a tűzről, hozzáadtam a joghurtot és a ricottát, az egészet botmixerrel simára turmixoltam, jól lehűtöttem, majd fagyigépbe töltöttem, ami elvégezte a maradék munkát.
A grissinihez a hozzávalókból nem túl lágy kenyértésztát gyúrtam, letakarva meleg helyen másfél óráig kelesztettem, majd csíkokra vágtam, megsodortam, sütőlemezen további 30 percig kelesztettem, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt megsütöttem.
(Hozzáértő biztos megmondja majd nekem szívesen, hogy kell azokat a nagy ronda fényfoltokat leradírozni a képről. )
(Hozzáértő biztos megmondja majd nekem szívesen, hogy kell azokat a nagy ronda fényfoltokat leradírozni a képről. )
2 commenti:
Merész és meghökkentő, elsőre ez ugrott be ..és izgalmas, nem mondom, hogy kipróbálom, technikai okok miatt, nem tudom nálunk kapnék-e a LIDL-ben ilyen kecsekesajtot, eddig még nem láttam, na meg csipkebogyó lekvárom sincs, főleg nem házi, de egyszer megérek rá, hogy ilyen merész ízkombinációt is kipróbáljak :-)
Gondolom itt sem állandó termék a LIDL-ben. Francia napok lehettek, és mivel nem kellettek az olaszoknak a a francia sajtok (sem) bepakoltak mindent egy polcra és leakciózták.
Ezt a "megérést" szerintem nagyon jól gondolod, én is így érzek sok ízzel, étellel kapcsolatban.
Szerintem minél több ízt, ízkombinációt kóstol az ember, annál többre és többre, mindig másra vágyik, vagyis igen, pontosan, a sok tapasztalattal az ember megérik bizonyos ízekre. Én pl. épp ezért szoktam újra és újra elővenni azokat az ételeket, alapanyagokat is amiket nem szeretek vagy nem eszek nagyon szívesen (persze, nem sok van :-).
Posta un commento