Karácsonyi menü 2010. előétel: tonhal carpaccio párolt (édes)burgonyával, citronette szósszal

Tonhal carpaccio párolt (édes)burgonyával, citronette szósszal

Hozzávalók: 2 közepes kiflikrumpli, 1 közepes édesburgonya (vagy kifliburgonya és édeskrumpli, krumpliburgonya és édeskifli stb. stb.), 150 g friss tonhal, só, bors, egy csokor petrezselyemzöld, fél citrom leve, kb. 0,5 dl extraszűz olívaolaj

A kiflikrumplit héjastól, az édesburgonyát meghámozva bő, sós vízben megfőztem (occhio! ha túlfő, nem lehet szépen szeletelni), a kiflikrumpli héját lehúztam. A krumplikat kihűtöttem, majd amilyen vékonyan csak sikerült, felkarikáztam, tányérra rendeztem - nem keverve a kettőt; a képen a tányér rendes krumplis fele, a főtt édesburgonya nem túl dekoratív. :-)

A petrezselyemzöldet durvára aprítottam, rálocsoltam a citromlevet, sóztam, borsoztam, és kb. 5 percig állni hagytam, majd hozzáöntöttem az olívaolajat is, és az egészet habverővel nagyon alaposan elkevertem. (A petrezselyemzöldet a citromlében és a sóban csak télen szoktam "áztatni", így a levelek megpuhulnak, és nem kirceg-karcog az ember foga alatt, ellenben a koranyári petreyselyemzöldnek erre nincs szüksége.)

A tonhalat fél órára mélyhűtőbe tettem, majd kb. 2 mm vastag szeletekre vágtam - nem szeretem, ha túl vékony -, a szeleteket a krumplikarikákra fektettem, az egészet meglocsoltam a citronette-tel, és azonnal tálaltam.

Eredetileg korianderpestóval készült volna a recept, de friss koriandert égen-földön nem lehet kapni (mint ahogy füstölt tokhalat sem), így hirtelen felindulásból esett a választásom a citronette-re, de végül jól sült el a dolog, ugyanis a citrom-olívaolaj-petrezselyemzöld hagyományos hármasa kiválóan kötötte össze az édesburgonya földes, és a tonhal fémes édességét.

Annyira ízlett az egész, hogy másnap ebédre rögtönöztem egy újabb adag citronette-et, a maradék tonhalra (összesen 300 g-ot vettem, mert féltem, hogy mivel nem vagyunk puszi pajtások a halárussal, nem fog olyan darabot adni, amit majd szépen lehet szeletelni, egyébként így is lett) tehát a tonhalra egy kevés olívaolajon kérget sütöttem, felszeleteltem, sóztam, borsot tekertem rá, megcsorgattam olívaolajjal, közben bő sós vízben spagettit főztem, összekevertem a citronette-tel, rápakoltam a tonhalszeleteket és mindannyiónk örömére jól megettük.

Ami azonban elvitte a napi/heti? pálmát, (na jó, mondjuk a sáfrányos-Szent Jakab kagylós rizottóval osztoznak a heti pálmán), az a maradék hideg édesburgonyára helyezett friss, forró kacsatepertő, szintén citronette-tel meglocsolva. És ez csak a véletlen -meg egy-két pohár aperitif- műve.

P.S.: A fényképek csúnyácskák lesznek, a főzés és a karácsony öröme mindennél fontosabb volt.