mercoledì 14 ottobre 2009

Kekszet nyomunk!

Itt semmi változás. Egyben vagyunk. A kislányok nem inkább az apukájukhoz szoktak ennyire ragaszkodni???!!! Hétfőn voltunk először CTG-n, (itt csak a betöltött 40.hét után kezdik el nézegetni, hogy minden rendben van-e) és képesek voltunk nullás méhösszehúzódásos értékeket is produkálni. Vagyis semmi mozgás. Illetve mozgás az van bőven, a belső szerveim már biztos lógnak, Anna sokszor annyit mocorog, kijönni viszont esze ágában sincs. Minek is jönne, olyan hideg van itt!
Holnap megint kontroll. Gyanítom, ugyanúgy jövünk majd haza, mint hétfőn. Akkor az orvos ránézett a hasamra, összeráncolta a szemöldökét, és megkérdezte, hogy becsülték-e mostanában a baba súlyát. (Király!) Mondtam neki, hogy utoljára a 34. héten, de „akkor még” teljesen normális volt. Erre azt válaszolta, hogy akkor csütörtökön erre is sort kerítünk.
A CTG alatt volt mellettem egy lány, már a második babáját hordta túl, és elmesélte nagy lelkesen milyen pokoli fájdalmai voltak az első szülésmegindításnál. Később, amíg orvosra vártunk meg egy másik adta elő, hogy ő most épp a harmadik császárra vár.
Kilenc hónapig halálos nyugalommal (őszintén szólva magamra sem ismerve) vártam ennek az egésznek a végét. Most meg a frász kerülget. Arról nem is beszélve, hogy a rokonok, ismerősök, nagyik naponta keresnek, kérdeznek, hívnak, írnak, hogy „NAAAAA???? MI VAN MÁÁÁÁÁR???” Nyilván azért teszik, mert aggódnak, mert szeretnek, mert kíváncsiak, és mert már ők is nagyon várják, hogy megszülessen a babánk, de ezzel engem lassan az őrületbe kergetnek. Amikor látják, hogy nincs itthon az autónk, azonnal telefonálnak. Ja, nem beszélve arról, hogy anyósom és az egyik sógornőm kétnaponta jönnek.
Feszültség-levezetésként mindig jól jönnek bizonyos konyhai tevékenységek, mint pl. a húsklopfolás, a kenyér- és pizzatészta-dagasztás, kekszkiszúrás, bonbongömbölygetés stb.
Ma azonban jobb ha hagyom az igazi gyurmákolós, döngölős-dagasztós dolgokat, aminek a készítése során az ember szívvel-lélekkel a rokonokért/a rokonok miatt/a rokonok ellen (a pillanatnyi hangulatnak, hormonális szintnek megfelelő válasz aláhúzandó) püföli a tésztát; dühöngtem már eleget a napokban.
Ehelyett igyekszem másra koncentrálni. Mondjuk a szülésre. (Aha, olyan ez, mint amikor a habzsák pocakjából kijön a keksznek való, nem? )
Háhá, azt hiszem, tényleg kezdek bedilizni!


Kókuszos keksz
tojásfehérje pusztításra
(eddig ez a recept vált be a legjobban;
Miriamtől)



Hozzávalók:
  • 100 g kókuszreszelék
  • 100 g apró szemű kristálycukor
  • 40 g liszt
  • 2 tojásfehérje
  • egy csipet só

A kókuszreszeléket elkevertem a cukorral és a liszttel. A tojásfehérjéket és a sót kemény habbá vertem, hozzákevertem a kókuszos-cukros lisztet, a masszát habzsákba töltöttem, onnan pedig egy sütőpapírral kibélelt tepsibe 4-5 cm-es köröket nyomkodtam, és 200 fokra előmelegített sütőben kb. 10-12 percig sütöttem.

Ui.: Kb. tíz perce mondta a szomszédos barátosném, hogy meg ne merjem tenni, hogy hetekig (én 2-3, eeeeeesetlegnagyonmaximum négyre gondoltam, ha mondjuk nagyon sok lenne a környéken a vírusos, ilyen-olyan beteg) nem engedek rokonokat, barátokat, ismerősöket, és mindenféle egyéb gyüttment látogatót a gyerekem közelébe, mert félőrültnek fognak tartani!

Ui.2.: Már többen is jelezték, hogy majd jönnek a kórházba! Én meg tavaly, amikor a sógornőm délelőtt tizenegykor szült, és este hétkor láttam, hogy az újszülöttel együtt 13! ember van egyszerre a kétágyas kórteremben, azt hittem, ez csak valami vicc, pláne, amikor azt láttam, hogy az újszülött kézről kézre jár...

Ui.3.: Félreértés ne essék, nem akarom én karanténba zárni a gyerekemet, a kórházi látogatással sem lenne semmi bajom, ha nem lihegnének folyton az ember meg a gyereke arcába, a frissen hazavitt babákkal kapcsolatos első, lelkendezős ("Jaj, de aranyooooos! Megfoghatooooom?" - és azonnal ki is kapja a kezedből vagy az "Egyem a kis kezedet!" -és már meg is puszilja a gyerek kezét) mondatokról és a velük járó kellemetlen helyzetekről már nem is beszélve.

Azért jegyeztem le ide mindezt, mert nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy néhány hét/hónap/év múlva hogyan fogok viszonyulni ehhez a szituációhoz. Úgy értem, lehet, hogy csak most vélekedek így, (mert arra már bizony rájöttem, hogy az ember terhesen kissé megbolondul), és idővel örülni fogok amikor az emberek csoportosan jönnek majd látogatni minket?

15 commenti:

lorien ha detto...

Hát már pedig pont gondoltam rád a napokban, hogy biztos től vagytok már rajta, azért nem is írsz. De van ilyen, a fogamzés dátumát simán benézik 1-2 héttel, volt ilyen nemrég barátainknál. Aztán ott is eltérés volt a becsült időhöz képest, de minden rendben volt.

Palócprovence ha detto...

Ne aggódj! Ahogy Lorien is írta, nem tudják 100% pontossággal eltalálni. Ha itt az idő, meg fog születni. Olyan még nem volt, hogy valaki "egyben" maradt.

Judit ha detto...

Kitartás ! Én mindhárom fiamat túlhordtam , tudom hogy idegőrlő.
Ilyen időben tényleg miért is bújna ki az a kis csöppség. :)

Kata ha detto...

Palócprovence-nek igaza van: a gyerek tudja, mikor kell neki megszületni, 1-2 héttel el lehet nézni pluszban vagy mínuszban is, úgyhogy szerintem ne aggódj:)

A látogatásokról: én kb. 2X annyi idős vagyok, mint te, és ugyanúgy gondolkozom, mint te...tehát nem korfüggő!! A puszilgatástól meg rosszul voltam anno, miért pont a kezét akarják, amit állandóan a szájába vesz a gyerek, ez számomra is rejtély:( Azt viszont sajnos én sem tudom, hogy lehet udvariasan leszoktatni erről a "kedves" rokonokat...

olzka ha detto...

4 db gyerekemből, csak egy született a kiírás szerint, de ő napra pontosan. Hárman 41 hét pár napig laktak bent. A forró drótos telefonügyeletet egy kímélő dátummódosítással oldottuk meg az első eset után, így mindenkinek nyugalomban teltek az utolsó napok. A rokonság 'nevelése' már kemény dió volt, de a második gyerkőcnél alakult az ügy...

citromfű ha detto...

Ahogy már előttem is mondták, 1-2 hét simán elszámolás is lehet.
Látogatások, puszilgatások: egyezik a véleményünk. Én annak idején simán elmeséltem a kedves rokonoknak, látogatóknak, ha már mindenáron puszilkodni akarnak a feje búbjára nyomhatnak egy puszit, azt biztos nem fogja a szájába venni.

Ízbolygó ha detto...

A hét meg a nyolcát! Beírtam a hosszú kommentet és elszállt!:-(((
Jól szórakoztam a poszton, nekem is egyfolytában csörög a telefonom.
Kitartás!
A többi meg csak kommunikáció kérdése. (én már bejelentettem a rokonságnak, hogy a kórházi napok tabuk és utána is csak akkor jöjjenek, ha szólunk. Fura, de nem sértődött meg senki:-))

Anonymous ha detto...

'En is tùlhordtam,engem is idegesìtettek a rokonok(jòl "ossze is kaptam anyòsommal),a kòrhàzban mèg a szobatàrsam làtogatòit,mind a tizet,megkèrtem,hogy a folyosòn folytassàk a traccspartit.A fàradsàg nagy ùr,majd meghozza a bàtorsàgod,hogy "leszùrd" a rokonokat,mièrt szoptatàs kozben ès egyàltalàn,mièrt dumàlnak a gyerek feje folott......ès,ha szegènyke sìr,mert zavarja a zaj,mièrt "O a "monellina"????A kedves otthon-làtogatòknak meg szèpen ki lehet osztani az elmaradt hàzimunkàt.Csatlakozom a fejbùb-puszilòs "otlethez,de szerintem inkàbb k"ovesd 'Izbolygò "utasìtàsait",amire a jelenlegi influenza-jàrvàny kìvàlò "ur"ugy.Sok energiàt kìvànok,hogy Anna-nak meg blognak is jusson:Zsu(Varese)

Gabah ha detto...

Hűűűűű, őszintén szólva nagyon jólesett ez a sok biztatás! Köszönöm!
A mi Annánkat sajnos nem nézték el, szinte percre pontosan tudok róla mindent ;-) persze ez nem jelenti azt, hogy nem bújhatna ki később. És persze ahogy írtátok, egyben biza' nem maradunk!
Minden elismerésem azoknak, akik túlhordták a gyereküket, főleg akik többet is!
Olzka, mekkora ötlet ez a dátummódosítás! Legközelebb bevetjük mi is!
A rokonokkal kapcsolatban pedig úgy döntöttem, szigorú leszek! Azt hiszem, 1-1,5 hetet megérdemlünk hármasban. Ha pedig valaki kiskosarából emiatt fogunk kiesni, no, azzal nem fogunk törődni.
Tünde, én ma már be sem kapcsoltam a telefonomat! ;-)
A látogatásról szóló elképzeléseimet azért vetettem be először a barátnőmnél, mert tudom, hogy ő mennyire laza...ő volt az, aki azt mondta, hogy meg ne merjem tenni, hogy 1-2 hétig nem engedek be szinte senkit, mert félőrültnek fognak tartani vagy azt fogják hinni, hogy valami baja van a babának, és rejtegetem! Ezek után jó nagy levegőt kell vennem ahhoz, hogy a rokonoknak is előadjam magam, persze mindezt naaaagyon kedvesen, naaaaagyon nyájasan, hogy még csak véletlenül se sértsek meg senkit!
Most eszembe jutott egy másik barátnőm, volt egyetemi csoporttársam, épp két hónapja szült Udinében, és hiába kérte meg a rokonokat, hogy majd csak akkor látogassák meg, ha már otthon lesznek, mindenki úgy tett, mintha nem is hallotta volna. Így amikor szülés utáni napon beszéltünk telefonon, és kérdeztem, hogy mikor mehetünk majd megnézni a babát, azt mondta, hogy akár azonnal, ez a kórház úgyis egy átjáróház, és ha már itt ül a nyakunkon az összes rokon, barát és ismerős, akkor legalább olyanok is legyenek köztük, akiket én is kedvelek.
No, tehát egy ilyen helyzetben elég nehéz elküldeni az embereket, bár úgy látom, Zsu is megtette (akkor pedig nekem is sikerülni fog ;-)
Az influenzára való hivatkozás kitűnő! Most úgyis mindenki ettől retteg.
A puszilgatással kapcsolatban meg megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki nem bírja elviselni, és nem csak a bacik miatt, hanem közben belegondoltam, hogy milyen már az, amikor az ember kezét "vadidegenek" puszilgatják??? Vááááá!!!
Zsu, Varesében szültél? Szabad tudni mikor? Nagyon vegyes véleményeket hallok az olasz kórházakról, Te elégedett voltál?

Gabah ha detto...

No, írtam egy kisregényt az imént, és a lényeg kimaradt: ma is nyugis NST-t gyártottunk, bár van egy-két biztató jel...meglátjuk.
Szombaton megint megyünk, és ha akkor sem történik semmi, akkor hétfőn újra.
Hétfőn pedig döntenek arról, hogy szerdán vagy csütörtökön indítják-e be a szülést. Na, de ezt mi nem várjuk meg, IGAZ ANNA?????!!!!
Lányok, fiú, köszönöm még egyszer a biztatást! Ha nem jövök pár napig, főzzetek finomakat helyettem is!

Anonymous ha detto...

Gabah,egyàltalàn nem voltam megelègedve a kòrhàzi ellàtàssal.Luino-ban lakunk ès a legkozelebbi szulèszet Cittiglio-ban,Varese ès Luino kozott,van,mèg orultem is ,mert orszàgos szinten(a statisztika szerint)ez a legjobb szulèszet.....hàt jò nagyot csalòdtam,de a nogyògyàszom ott dolgozik ès a szulèsem napjàn "szolgàlatban" is volt,ez volt a szerencsèm.A tapasztalataim alapjàn annyit mondhatok,ne viseld el,hogy mivel ez egy "kòrhàz",nyugodtan csapkodhatjàk az ajtòt,a te vagy èpp a pici arcàba ordìthatnak a novèrek....amùgy is zavarni fognak a takarìtàssal,az àgynemucserèvel,de ami sok,azt kèrd ki magadnak(finoman,de hatàrozottan),vègul is èrted vannak ott.Az benne van a pakliban,hogy orultnek tartanak,èn pèldàul,szòltam,hogy ne kapcsoljàk màr fel kèrdezès nèlkul a neonlàmpàt reggel hatkor,alig aludtam èjjel ès ìgy a gyerek is azonnal felèbred.Erre a vàlasz az volt,hogy meg kell szoknia(ez nem igaz,ràèr mèg azzal,a pocakban sotètben volt),az èn kartonomra meg ràìrtàk,hogy fènyèrzèkeny vagyok.Orulet,nem?!Tehàt vèdd a sajàt meg Anna èrdekeit,mert "O azt mèg nem tudja.Ja ès mèg annyit,hogy az èn làtogatòim,ha màr bejottek a kòrhàzba,nem maradtak tovàbb negyed òrànàl.Kìvànom,hogy Anna elobùjàsa legyen az eddigi legszebb èlmènyed.Zsu

Ízbolygó ha detto...

Én is hétfőn megyek NSTre:-) Hajrá!

Alexandra ha detto...

Én új olvasód vagyok és tudom, mindenki kéretlen jótanáccsal lát el - kérlek nézd el, hogy én is adok egyet. Megfogadni úgysem muszáj.
Ha lehet, ne engedd a szülés beindítását (remélem, még nem történt meg). Olyan még nem történt, hogy egy gyerek bent maradt volna örökre. A megtermékenyítés időpontja soha sem 100% (még akkor sem, ha tudod, mikor voltatok együtt), mert millió dologtól függ.
A szülés beindítása viszont bármennyire biztonságosnak tűnik, rengeteg veszélyt hordoz magában a természetes szülés beindulással szemben. A szülésfelkészítő csoportban 12 kismamából 7-nél alkalmaztak szülésbeindítást, közülük 5-nél császár lett a vége, 1-nél komoly komplikáció.
Ha nagyon türelmetlen vagy, inkább próbálj meg valami természetes serkentőt (húzd össze a leveleket az udvaron :))
Kellemes szülést kívánok!

Gabah ha detto...

Ízbolygó, itt is szívből gratulálok!
Zsu, a kórházzal ill. akórházzi dolgozókkal itt nem volt gond, sőt! Mindenki maximálisan segített mindenben. Egy bibi akadt, rooming-in működik, a császárosoknál is, és így Anna már első éjjel velem aludt. (Javasolták ugye, hogy tartsam magam mellett, így az ügyeletes nővérkének nem kellett állandóan szaladgálni, mikor a gyerek felsírt, hogy anyuka kezébe adhassa...mert ugye anyukának katéterrel, varratokkal ilyenkor felállni még nem lehet.) Na már most az én okos gyermekem annyira hozzászokott ehhez az állapothoz, hogy azóta nem tudom leszedni a ciciről. Az első dolog,a mit el akartam kerülni az az volt, hogy velünk aludjon, és mi történt? Első éjjel itthon már annyira fáradtak voltunk, hgy magunk közé fektettük, és ha kinyitotta a száját, gyorsan bedugtuk. Cicivel. A cumi nem kell neki. Most próbálok más megoldásokat keresni, mert ez így nem mehet sokáig.
Más...a látogatókrólinkább nem írok semmit. Jöttek. Igyekszem elfelejteni azt a három napot. Őrület volt. És az csak egy dolog, hogy hozzám jöttek a három nap alatt összesen öten. A mellettem fekvő nőnek öt lánytestvére, a férjének pedig három fiútestvére volt....no comment. Tiszta idegroncs voltam, amikor hazaértem. :-))))

Gabah ha detto...

Alexandra, én is úgy gondolkodom, ahogy Te ezekről a dolgokról, deamikor ott van az ember, és szülésbeindítást, császárt vagy akármi mást javasolnak az ORVOSOK, akkor azért igen nehéz bárhogy máshogy dönteni. Sohasem lehet tudni, hogy mi történik. Én szívesen bíztam rá magam a nőgyógyászra, tudtam, hogy jó kezekben vagyok.
Nagyon sajnáltam, hogy császár lett a vége, hiszen kilenc hónapig egészen másra készültem, ráadásul szombat reggeltől vasárnap estig sűrűsödni nem akaró tízperces fájásokkal vajúdtunk Emberrel itthon, de az a lényeg, hogy Anna baba jól van! Semmi más nem számít.
És persze megbeszéltük a doktornővel, hogy a következőt majd megpróbáljuk császár nélkül! ;-) Neki már sikerült.