giovedì 25 giugno 2009

Kerti móka és kencék

Múlt szombaton tizenegy kedves barátunkat vártuk kerti főzőcskére. Olaszországban nem divat az együtt főzőcske, a meghívottak általában akkor érkeznek meg, amikor már minden kész. Nem túl szimpatikus eljárás: egy ember egyedül szenved a tűz mellet, a többiek meg nagy vidáman félóra alatt eltüntetik a művét. Persze az is igaz, hogy olaszék szinte sosem készítenek olyan ételeket amihez órákig a parázs mellett kell ácsorogni. A legtöbb elkészítési időt igénylő étel a grillezett oldalas, vagy a szabadtűzön 30-40 percig Schwarzi-karokkal kavargatott polenta, bár ez tényleg csak egy-két elvetemült hegyi embernek jut eszébe és az igazat megvallva ezt életemben egyetlen egyszer láttam előfordulni.


Summa summarum amikor nálunk van kerti móka, akkor jóelőre tájékoztatom a kedves vendégeket a magyar szokásokról, kiselőadást tartok az együtt főzés örömeiről, és úgy tűnik, eddig még mindenki díjazta nem csak a korábban érkezést, de az egész további eljárást is. (Na, jó, egyszer volt egy óriási halászleves bukásom, ami egyébként nagyban segíett abban, hogy ma már szinte határozottan tudom, hogy milyen jellegű ételt főzzek ha olasz vendégeket várunk, de ez az egész már egy másik történet...)
Szóval múlt szombatra készült előételként májkrém lilahagymával és savanyú uborkával, egy jó adag nem túl autentikus körözött, aztán a Tomakonyhából kölcsönvett padlizsánkrém, sk. ecetes kaliforniai paprika, és nemsk. savanyú uborka. A krémeket a sütőben előre átmelegített zsömlékre mindenki magának kencézte. Szerettem volna crostiniket gyártani, de sokan voltunk, a sütőm meg egyelőre nem ipari méretű.

Aztán voltak sajtok, szalámik, kolbászok, majd első fogásként zöldbableves, ami amolyan szoktató-oktató-próbafogásnak készült, mert az olaszokat igen nehéz meggyőzni arról, hogy a rántással, ráadásul tejfölös rántással -jesszus, PANNA! acida- készült ételek finomak, és egyáltalán nincs bennük több szénhidrát, zsír és egyéb hasznos és ízletes összetevő, mint mondjuk egy spaghetti alla carbonaraban. Efféle autentikus fogásokat nagy sunyi módon minden alkalommal beépítek a menübe. Volt már olyan is, amikor előételként nyárson pirított zsíros kenyeret szervíroztam sült szalonnakockákkal, zöldségekkel. A lényeg: pici kenyerek, soooook-sooook zöldség, alá pedig 3-4 kocka sült füstölt szalonna jól elrejtve, hogy csak az ízét érezzék, de ne lássák, hogy mit esznek! :-) Vannak olyan ismerőseink, akik mióta megkóstolták, minden egyes alkalommal replayt követelnek, holott az elején, amikor észrevették a tenyérnyi szalonnát nyársra húzva, ijedt szemekkel hátrálni kezdtek, sőt, egy nagyon kedves barátunk amikor meglátott egy csapatot a tűz körül üldögélve szalonnát sütni, egyenesen barbár dolognak nevezte a jelenséget. :-)))
Főztünk még borjúpörköltöt bográcsban. Ez a fix ételek egyike. A gulyásleves, a pörkölt, a lecsó. Tuti befutó mind. Nem hiszem, hogy létezik olyan olasz, aki ne szeretné! Aztán lehet mutogatni, hogy ebben bizony nincs paradicsom (max. 1 db az össz-ízhatás kedvvért), a házi pirospaprikától lesz ilyen gyönyörű színe. És akkor majd mindenki hüledezik meg haladozik, mert ők itt aztán nem szoktak a „gulasch”-ba pirospaprikát tenni.
Desszertnek Ízbolygó málnás-fehércsokis tortáját készítettem el, málna helyett azonban epret használtam. Katia hozott egy óriási tál epres tiramisùt, Mosè az apukája által készített diólikőrt és limoncellot dézsmálta meg, és ezek után senki sem bírt felállni az asztaltól.
(Mióta Anna a pocakomban van, még mindig sikerült megállni, hogy ne egyek sem nyers húst, sem nyers tojást. Eddig tartott a csoda. A tiramisùt nem utasítottam vissza. És köszönöm, jól vagyok!)
De miért is írtam le ide mindezt? Mert Ember főnök, Eddi, megkért, hogy postoljam a kencék receptjeit, mert annyira ízlettek neki, hogy azt mondta, ő egész életében el tudna éldegélni kencéken, pirítóson és persze sooook-soook édességen. Szóval most következzenek a kencék receptjei:


Májkrém lilahagymával és savanyú uborkával


Hozzávalók:
  • 400 g borjúmáj
  • 1 gerezg fokhagyma
  • 1 vöröshagyma
  • 1 lilahagyma
  • 2 ek. extraszűz olívaolaj
  • bors
  • majoranna
  • 50 g vaj
  • 50 g krémsajt (pl. Philadelphia)
  • 4 savanyú uborka
A vékony szeletekre vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát az olívaolajon megdinszteltem, hozzáadtam az apró darabokra vágott borjúmájat, a majorannát, egy kevés sót és borsot, majd az egészet kb. 5-6 percig pirítottam.
Amikor a máj teljesen kihűlt, összeturmixoltam és alaposan elkevertem a vajjal és a krémsajttal, majd hozzáadtam a nagyon apró kockára vágott lilahagymát és a szintén apróra vágott savanyú uborkát.
Tálalás előtt 2-3 órára érdemes hűtőbe tenni, hogy az ízek összeérjenek.


Paté di fegato con cipolla viola e cetrioli sottaceti

Ingredienti:
  • 400 g di fegato di vitello
  • 1 spicchio di aglio
  • 1 cipolla rossa
  • 1 cipolla viola
  • 2 cucchiai di olio di oliva extravergine
  • sale
  • pepe
  • maggioranna
  • 50 g di burro
  • 50 g di formaggio fresco spalmabile (tipo Philadelphia)
  1. Fate il soffritto con l'olio di oliva, la cipolla rossa tagliata a striscoline sottili e lo spicchio d'aglio sminuzzato. Aggiungete la maggioranna e il fegato di vitello tagliato a pezzetti, salate, pepate e rosolatelo per circa 5-6 minuti.
  2. Quando il fegato sará completamente raffreddato, frullatelo e amalgamatelo accuratamente con il burro e il formaggio.
  3. Infine aggiungete la cipolla viola e i cetrioli tagliati a cubetti piccolissimi e prima di servire tenete nel frigorifero almeno per 2-3 ore.

Antiautentikus körözött

Hozzávalók:
  • 250 g cottage cheese (azt hiszem, ízben ez áll a legközelebb a magyar túróhoz)
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 ek. creme fraiche (szerencsésebbek használhatnak tejfölt ;-)
  • bors
  • 1 kk. őrölt kömény
  • 4 ek. kissé fanyar ízű sör
  • 3 kk. pirospaprika
A vöröshagymát apró kockára vágtam, a fokhagymát áttörtem, majd az összes többi hozzávalóval simára kevertem. (Tálalásig tartsuk hűtőben!)
Crema di ricotta all'aglio e cumino
Ingredienti:
  • 250 g di fiocchi di latte
  • 1 cipolla rossa
  • 2 spicchi di aglio
  • 1 cucchiaio di creme fraiche o yogurt greco intero o panna acida (Non usate panna + limone!)
  • sale
  • pepe
  • 1 cucchiaino di cumino macinato
  • 4 cucchiai di birra
  • 3 cucchiaini di peperone dolce in polvere
  1. Tagliate la cipolla a cubetti piccolissimi, schiacciate l'aglio, mescaolateli con tutti gli altri ingredienti e tenete la crema ottenuta nel frigorifero fino al momento di servire.
Padlizsánkrém
Hozzávalók:
  • 2 padlizsán
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 tk. dijoni mustár
  • 1-2 ek. görög joghurt v. tejföl
  • extraszűz olívaolaj
  • bors
A padlizsánokat megmostam, hosszában félbe vágtam, és vigyázva, hogy át ne vágjam a héjukat, a vágott felüket bekockáztam. Megszórtam sóval, borssal, meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, majd vágott felükkel lefelé sütőpapírral kibélelt tepsibe helyeztem a fél padlizsánokat, és 200 fokra előmelegített sütőben 30 percig sütöttem őket.
Ezalatt egy kevés olíavaolajon megdinszteltem az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát.
Amikor a padlizsán kihűlt, egy kiskanállal kikapartam a belsejét, ehhez hozzáadtam a már szintén kihűlt, dinsztelt hagymát és a maradék hozzávalókat. Merülőmixer segítségével az egészet pürésítettem, majd a kapott krémet egy kisebb befőttes üvegbe raktam, a tetejére olívaolajat öntöttem és egy fél napig hűtőben állni hagytam.
Crema di melanzane
Ingredienti:
  • 2 melanzane
  • 1 cipolla rossa
  • 2 spicchi d'aglio
  • 1 cucchiaino di senape
  • 1-2 cucchiai di yogurt greco intero o panna acida (Non usate panna+limone!)
  • olio extravergine d'oliva
  • sale
  • pepe

  1. Lavate le melanzane, tagliatele a metá nel senso della lunghezza, e nella parte carnosa fate delle incisioni facendo attenzione di non tagliare la buccia.
  2. Cospargetele con sale, pepe, un filo d'olio, appoggiatele con la parte tagliata in giú in una teglia e fate cuocere nel forno preriscaldato a 200 gradi per circa 30 minuti.
  3. In tre cucchiai di olio di oliva rosolate la cipolla tagliata a cubetti e l'aglio schiacciato.
  4. Quando le melanzane si raffreddano, con un cucchiaino scavatene tutta la polpa e mescolatela con il soffritto di cipolla e gli ingredienti rimasti.
  5. Frullate il tutto e versate la crema ottenuta in un vasetto di vetro. Coprite la superficie della crema con dell'olio di oliva e tenete il vasetto nel frigorifero almeno per 12 ore.

10 commenti:

Ízbolygó ha detto...

Vidám dolog lehet az olaszokat magyar kajákkal etetni. Én is élvezném!:-)
Szuperek a kencék!

Gabah ha detto...

Köszönöm, Ízbolygó!
Igen, vidám és nagyon izgalmas! Főleg az a rész, amikor addig vagy kénytelen rejtegetni a hozzávalókat, míg be nem fejeződik a vacsora. :-)))

citromfű ha detto...

:)
Csúcs vagy!
Még mindig kuncogok itt magamban a szalonnasütéses részen:)

Lilahangya ha detto...

Gabah, huuu de nagyon szivesen fanyalognek a szalonnas zsiros kenyerkek felett :)!

Gabah ha detto...

Köszönöm, Citromfű, de nem az enyém az érdem, hanem a talján pajtásoké! :-)))

Gabah ha detto...

Lilahangya, gyere csak, szívesen látlak, egy feltétellel: ha nem kell elrejtenem a zöldségek alá a szalonnát! :-) Hozd a Kicsi Hangyát is! ;-)

Makka ha detto...

Vicces, ahogy meg lehet győzni a "külföldieket" arról, mit egyenek meg.
Nekem van egy japán barátom, aki amikor megtudta, főtt marhanyelvet kell ennie, szent borzalommal a szemében elkezdett hátrálni kifele a konyhából mondván, hogy "a japánok csak izmot esznek, belsőségeket nem". Közöltem vele, hogy a nyelv színtiszta izom. Megette.:)) És nagyon ízlett neki.
Ő meg kifejezetten utazott a savanyú tejtermékekre, mert az náluk szintén nincs. A túrós batyutól egyszerűen leájult. A túró volt az egyetlen magyar szó, amit nem felejtett el. Ahhoz képest, hogy azért jött egy évre, hogy magyarul tanuljon.:))
Mondjuk, olyat meg olasz régészektől láttam, amikor ásatáson dolgoztam, hogy a sült kolbászt hosszában "feltárják" a késsel, és kikotorásszák a belsejét. Pedig, ha jól tudom, ők is bélbe töltik a masszát. Kérdeztem is tőlük, mi a baj, de nem nagyon tudtak magyarázatot adni.
Érdekes, a földben talált csontokat (avar temető) simán fogdozzák, de a kolbásztól bajuk van.:))

Gabah ha detto...

Jó ez a marhanyelves sztori! :-))) A kolbász belét viszont errefelé megeszik. Ill. csak akkor kerül le a bél, amikor a kolbszból tésztaszósz vagy valamilyen töltelék lesz.
Egyébként nekünk, magyaroknak is megvannak a magunk nyavajái. Egyik ismerősünkkel tenger gyümölcsei mixet ettünk, olajban hirtelen kisütve, és a kupacban voltak egészen apró halak is (3-4 cm-esek, most hirtelen nem jut eszembe a magyar nevük). Az ismerős nem volt hajlandó megenni a halak fejét! Egyenként szedegette le mindegyikről. :-)
Olaszoknál ami mindig nagy lutri, az a tejföl és az édesvízi halak. Ezekkel vigyázni kell, legalább annyira, mint a magyarok esetében a tengeri bigyók-bogyókkal.
Jaj, még eszembe jutott, hogy itt ha térdenállva könyörgök sem eszik meg a nyers (füstölt) szalonnát apró kockára vágva. Ellenben ha hajszálvékonyra fel van szeletelve, akkor jöhet minden mennyiségben. :-))))))) Ki érti ezt???

Makka ha detto...

Azokon a kis halakon néha én is elgondolkodtam, hogy vannak megtisztítva, na de amikor már ropogósra sültek, nem mindegy?:)) Az olaj forrósága fertőtlenített mindent.
Egyébként az édesvízi halakat valahogy megértem, illetve inkább a posványban túrkálókat. Azoknak azért van egy bukéja. A ragadozóknak nincs olyan.

Gabah ha detto...

Ugye, ugye! A kishal szeme furcsán figyel! ;-)))
Igen, a posványosban turkáló halakkal kapcsolatban igazad van! Bár az én nagy bukásom épp egy olyan pontyból és több kiló vegyes apróhalból szült halászlé volt, amihez a halakat a környékünkön lévő ezernyi patakok egyikéből horgászták. Életemben soha még olyan jóízű pontyot nem ettem! Na, de ha itt nem megy, nem megy. (Utóbb derült ki, hogy itt ha valaki véletlenül pontyot fog, azt simán visszadobja...Sógor viszont tudta, hogy mi magyarok megesszük, ezért hozta el nekem a 4,5 kilós példányt. Én meg nagy lelkesen felajánlottam, hogy megfőzöm vacsorára. X-) Azóta nagyon óvatos vagyok!