martedì 17 marzo 2009

Fegato alla veneziana

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”.... aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok... Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
- Figà a'la venessiana -

Hozzávalók:
  • 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
  • 450 g vöröshagyma
  • 50 g vaj
  • 6 ek. extraszűz olívaolaj
  • 0,5 dl fehérbor
  • marha alaplé
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom...mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva...nyammm.


Fegato alla veneziana

Ingredienti:

  • 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
  • 450 g di cipolla
  • 50 g di burro
  • 6 cucchiai di olio extravergine d'oliva
  • 50 ml di vino bianco
  • brodo di carne di manzo
  • 1 mazzetto di prezzemolo
  • sale
  • pepe
  1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
  2. Mettete sul fuoco un tegame con l'olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po' di brodo.)
  3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

4 commenti:

Bombadil Toma ha detto...

hűű ez tetszik! recept copyzva, és bemásolva a "étel és posz tervek" mappájába, a gépemre. amint látok a hentesnél borjúmájat, el is készítem:))

Gabah ha detto...

Ott a csillag! ;-)
Most, hogy volt időm szétnézni nálad, én ezt a májat a ciabattás grillszendvicsekben is el tudnám képzelni...

Mamma ha detto...

Na tessék, az ember egy ideig távol van (én), erre megváltozik a ruhája (a blogé):))) ilyen zölddé!!:)

A férjem a hét eleje óta mondja, hogy együnk májat:)), ezt nagyon szereti!! Ma vagy holnap ez lesz, ő polentával kérte:))

Milyen jó, hogy leírtad ezeket az elején! Miért van az, hogy még mindig ki kell (néha) állni a magasabb vagy másfajta szintű konyhakultúráért? Miért vannak még mindig sokan (sajnos...), akik legyintek, nem mindegy, hogy így, vagy úgy csinálom? Finom és kész!
Nem csak a minőség a lényeg, hanem a mód is!
Gabah, hogy ez milyen igaz!!:)))

Gabah ha detto...

:-)))) "ilyen zölddé" :-))) Nem vagyok ám elégedett az új sablonnal. Egy egszerű háromoszlopos fehéret szerettem volna, amiről azt gondoltam, majd én szépen a magam képére formálom, de úgy tűnik, a blogspot kapacitása és a sajátom is igencsak limitált, így jobb híján maradt ez.
A máj polentával is finom ám, anyós legtöbbször azzal készíti, nem bíbelődik tíz főre pirítósokkal. :-)
Örülök, hogy egyetértesz a bevezetővel. Ezzel kapcsolatban (ti. "snobimo gastronomico", ragaszkodás az eredeti, autentikus receptekhez, elkészítési módokhoz,minőségi hozzávalókhoz) eszembe jutott egy cikk, ami a Casamia Cucina legutóbbi számában jelent meg Magyarországról és Sissi kedvenc magyar ételeiről. Nem olvastad véletlenül? Azt fontolgatom, írok a kiadónak...