Mostanában igyekeszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni. Azt mondják, kell a sok Omega 3 a babáknak. „Okosak” lesznek tőle. ;-) No, ezt majd még meglátjuk...
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” - pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl...)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra...meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem... Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” - pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl...)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra...meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem... Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a
Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval
Hozzávalók (nagy négyfős adag lesz!):
- 320 g pantacce
- 320 g bébi tintahal megtisztítva
- 200 g hámozott, darabolt paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- extraszűz olívaolaj
- 60 g füstölt sonka (Bőven elég! Ez azért nagyon fontos, mert ha eltúlozzuk a füstölt sonka mennyiségét, akkor az egész étel frissessége elvész. Többször tapasztaltam, hogy otthon, a nagy kinti főzéseknél sokan hihetetlen mennyiségű füstölt szalonnával, sonkával „bolondítják meg” egy-egy étel alapját. A végeredmény pedig füstölt szalonna ízű paprika és paradicsom = lecsó, füstölt sonka/szalonna ízű hús = pörkölt, stb. stb. Persze, biztos van, aki így szereti, de akkor már nem érdemesebb elővenni egy darab isteni finom szalonnát és felkockázva, friss kenyérrel, egy pohár borral/sörrel megenni?)
- 80 g fagyasztott apró szemű zöldborsó (természetesen borsószezonban frisset használok, bár ebben az esetben a főzési idő kissé módosulhat a borsó érettségétől függően)
- egy csokor petrezselyemzöld
- 0,5 dl száraz fehérbor
- só (ha szükséges)
- fehérbors
A fokhagymát és a vékony csíkokra vágott füstölt sonkát egy kevés olívaolajon kissé megpirítom, meglocsolom a fehérborral, majd hozzáadom a zöldborsót, a lecsöpögtetett, paradicsomdarabokat, a 3-4 mm vékonyra felkarikázott bébi tintahalakat, egy kevés fehérborsot, majd az egészet kb. 5-6 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a petrezselyemzöldet, ha szükséges, sót, és közepes lángon még 1-2 percig hagyom főni. Közben a tésztát kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a tintahalas szósszal, egy hangyányi olívaolajat csorgatok a tetejére, és azonnal tálalom.
A füstölt húsért ezer hála és köszönet Kriszta barátnémnak! (No meg persze az apukájának! ;-)
11 commenti:
Még jó, hogy válság van:) Megint sárgulok, mennyi jó dologhoz hozzájutsz. A mirelit cuccok meg sem közelítik a friss áru minőségét és ízét. De jövő héten nekem is jó lesz, megyek egy hétre a tengerre, már reszkethetnek a halak és egyéb tengeri lények:)
A tintahal nem számít ám halevésnek, neve ellenére nem hal, hanem puhatestű (és lábasfejű), de ez csak egy kis kötözködés, ne vedd komolyan ;). Ráadásul neked az omega-3 tartalom számít, az meg az összes tengeri herkentyűben előfordul.
Deeeeehogy veszem komolyan! :-)))) Egyébként tudom én, azért írtam, hogy "hétfőn hal halat veszek, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat" meg hogy "igyekszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni". Egyébként meg ahogy írtad, az Omega3 a lényeg! ;-) Most az egyszer nincs harag! :-))))
Jaj, de jó neked! Hová mész tengerre? Gondolom, nem kell mondanom, hogy ha erre, felénk, akkor mi a kötelező teendő...
Azért vigyázz, ki ne pusztuljon a környékbeli halállomány! :-)
Jó nyaralást kívánok Neked! És persze várom a halas beszámolót!
Köszi! Csak "ide", az Adriára megyünk, kaptunk egy hétre egy házat kölcsön, nem meszze Sibeniktől (Tribujn). Bár még a tenger nem túl meleg, de azért nagyon várom.
Majd írok halas posztot, az biztos :)
Dalmàcia nagyon szép, azt mondják. Én még sajnos sohasem jártam arra, de remélem, ami késik, nem múlik. :-)
Érezzétek jól magatokat!!!
Mintakismama vagy már most is, látom! Így is kell. :))
Lorien, még a válságról jutott eszembe: igyekszem úgy válogatni a halakat, hogy 1-1,5 hónapban csak egyszer fizessek érte relative "nem keveset". Pl. a múlt héten hétfőn vettem két lepényhalat, és annak ellenére, hogy nem voltak kicsik, nem esett jól 7 euro 20 centet kiadni értük. Szombatra viszont előkerült ez az akciós bébitintahal, aminek 7 euro volt kilója. Ebből vettem 20 dekát, így ez már nem "fájt" nagyon. :-) Tegnap szardíniát akartam venni, általában ez sem kerül túl sokba, de valami miatt nem volt ott a halárus a piacon, így a tegnapi hal elmaradt. Láttam viszont szombaton az udinei piacon kékkagylót 2,90-ért, ami szerintem nagyon jó, igaz, van vele munak bőven, de láttam apró tengeri csigákat is kilóját 49!!! Euróért. Na, ezt majd akkor fogom kipróbálni, ha nyerek a lottón! :-)
Köszönöm, Palócprovence, igyekszem, bár jelenleg el tudnék éldegélni sült krumplin, gumicukron és soooook-sooook friss gyümölcsön is. :-))))
Ne viccelj, a két lepényhalad közel annyiba került, mint a hétvégi pontyom (mondjuk majdnem 2 kilós volt), és azért egy lapon nem lehet őket említeni. A kecsege vagy a harcsafilé kilója itthon 10 euró. Az olasz és a magyar kereseteket pedig nem lehet egy lapon emlegetni. Na, a 49 ajrós csiga az már tényleg durva, de az biztos valami különlegesség, az ilyneknek mindenhol megkérik az árát. Szóval nem is drága dolgok ezek felétek. Gondolom azért itt sem mindegy, hogy hol veszed.
Háááát, igen, de azért egy kétkilós pontyból -ha van mellette egy kis apróhalad- simán összejön egy halászlé, de még egy második fogás is, a két lepényhalat meg kettőnél tovább nemigen tudom osztani. :-)))
Jó, jó, viccet félretéve, értem, amit mondasz. Amikor otthon vagyunk, néha én is csak pislogok! Nem csak a halaknál, úgy egyébként sokmindennél, főleg a nagy mediterrán Nyugatról importált "különlegességeknél". Nemrég láttam egy vagy egy literes vagy hétdecis passata di pomodorot ezerkétszázvalamennyiért... És megveszik! Azt hiszem, amíg az emberek követik a piac igényeit, ez nem is fog változni. Fordítva kellene működnie a dolognak, nem?
Otthonról egyébként csak húst, szalonnasütéshez kenyeret és egy-két olyan élelmiszert, zöldséget szoktunk hozni, ami itt nincs, vagy "nem finom" (pl. krumpli). Ennek ellenére még mindig úgy jövünk vissza, mint valami ENSZ segélyszállítmány. :-)
Mást nemigen éri meg elhozni. Akkor inkább résen vagyok, figyelem az árakat, és ha valami akciós, arra lecsapok. Mert itt az "akciós állapot" nem jelent egyet a "majdnem romlott"-tal...;-) Kapok akciós prosciutto crudot 14 Euroért, sertésoldalast 3.20-ért DE nem veszek otthon Pick szalámit többezer forintért, mert nem érzem, hogy megérné, és mégis boldogok vagyunk. :-)
Ne búsulj, Lorien, otthon én is csak életemben kétszer ettem kecsegét, pedig a süllő után az a második kedvenc halam. :-(
Csak remélhetjük, hogy az idő meg talán mi magunk, így együtt majd mindent megoldunk...
Magyarország nem csak az itt lakóknak drága, hanem nemzetközi összejasonlításban sem olcsó. Főleg akkor, ha a minőséget is nézzük.
De nem búsulok én, tényleg nem, mert alapvetően összhangban tudok élni az igényeimmel, csak néha egy kicsit irigykedek.
Azt szabad. Búsulni nem szabad! :-)
Holnap mi is megyünk Horvátországba, Poercbe, igaz, nem nyaralni, hanem munka ügyben. Épp most néztem az időjárkálást és rápillantottam a tengervíz hőmérsékletére...23-24-sőt, van ahol 25 fokos is, úgyhogy szerintem ha ez a következő lehülés nem hoz nagy változást, akkor jövő hétre pont kellemes lesz számotokra a víz is!
Na, azt hiszem, elteszem magam...
Minden jót!
És ha addig nem "találkoznánk" még egszer jó utat!
Posta un commento