Ci sono, non ci sono... - Vagyok, nem vagyok...

...a dire il vero, non lo so neanch'io. Già da un bel po' che siamo tornati dall'Ungheria, da quella volta anche Anna dorme quasi ogni giorno circa un'ora, un'ora e mezza, cucino, fotografo, pure non ho tempo per scrivere. Anzi, non solo non ho tempo, non ho neanche voglia. Mi viene la pelle d'oca quando penso di "dover" sedermi davanti al pc -che mi sembra che ci stia abbandonando e spero che un bravo informatico riuscirà a mettere a posto il suo cuoricino, se no guai! Adoro stare fuori con Anna, facciamo lunghissime passeggiate o camminiamo semplicemente nel giardino, cerchiamo di giocare con Artur, ascoltiamo i merli, guardiamo come il vento soffia le foglie delle palme, annusiamo i primi fiorellini e preghiamo per l'ulivo.

Ah, sì, Anna ha compiuto il sesto mese. Ogni tanto non ci credo. Come se fosse venuta alla luce ieri...

Comunque mangia abbastanza bene, non ha mai rifiutato praticamente niente. L'unico suo "difetto" é quello che mangia ancora due volte durante la notte e in conseguenza la mattina non vuole mangiare niente. Ora sto introducendo la seconda pappa, che sembra gli vada bene, ma cosí siamo proprio al limite minimo (cioè 500 ml) con la quantitá del latte che dovrebbe mangiare. Ho anche iniziato a riorganizzare un po' i suoi pasti, sperando di arrivare ad un punto più o meno normale.

Beh, spero di tornare presto, intanto lascio qui qualche foto della principessa.

Mandi mandi!

...az igazat megvallva én sem tudom igazán. Már jó ideje visszajöttünk Magyarországról; azóta Anna is szinte minden nap alszik majdnem egy-másfél órán keresztül, főzök, fényképezek mint ezelőtt, mégsincs időm írni. Sőt, nem csak hogy időm nincs, kedvem sincs. A hideg futkos a hátamon ha arra gondolok, hogy le kell üljek a gép elé - ami úgy tűnik kezdi megadni magát, de remélem együgyes informatikus majd helyreteszi a pici szívét, mert ha nem, akkor az nagy baj lesz.

Egyébként imádok kinn lenni Annával, néha órákig sétálunk, de van amikor csak a kertben jövünk-megyünk, próbáljuk Artúrt játékra bírni, hallgatjuk a rigókat, nézzük, hogy hogy fújja a szél a pálmák leveleit és közben még mindig az olajfáért imádkozunk.

Ja, tényleg, Anna betöltötte a hatodik hónapot. Néha el sem hiszem, mintha tegnap jött volna a világra...

Egyébként nagyon jól eszik, soha semmit sem utasított még vissza. Az egyetlen "hibája", hogy éjszakánként még kétszer ébred, ill. nem is ébred, csak nyüszög, aztán cumisüveg a szájába, kiszipákolja a tápszert, és alszik tovább. Persze ennek az a következménye, hogy délelőtt szinte semmit sem akar enni. Néhány napja kezdtem el elvenni az esti tápszert, helyette az ebédnél már megszokott zöldség(lé)-hús-rizs/tapióka/kukorica/búzadara-Parmigiano/Grana-olívaolaj kombót kapja, és úgy tűnik, ízlik neki, eddig csak egyszer kérte utána a cumisüveget is. Bajság, hogy így épp a minimum tápszermennyiség határát súroljuk, és bárhogy próbálkozom, nem akar napközben többet enni. Tegnap elkezdtem kicsit átszervezni az evéseket; remélem, sikerül valami emberi tempót kialakítani.

No, remélem, hamar elmúlik a írástalanság...vagy legalábbis mire a gép visszajön a javítóintézetből valami ihletféle belém költözik. 

Addig is itthagyok néhány képet Annáról.

Mandi mandi!