Megjelent a Buttalapastán, keringett a fészbukon, megnéztük, megcsodáltuk, kicsit rágcsáltuk, ezt-azt hozzáadtunk, és naaaagyon felbuzdulva elkészítettem, de őszintén szólva a múltkori diós-pecorinósnak a közelébe sem érhet.
A szósz állagával voltak problémák: kicsit olyan lett, mint a szódabikarbónás fogkrém. :-) Szóval legközelebb vagy zsemgébb borsót kell használni, vagy a majdnem túlérettet teljesen puhára főzni (színe bánja majd), a fetát a szószba pedig nem beleturmixolni, hanem a végén beleaprókockázni.
Jah, egy négyfős adaghoz a Buttalapastán megadott mennyiségnek kevéssel több mint a fele is elég! Igaz, ott nem elsősorban tésztaszószként adták el, hanem kenceként pirítósra, de ebben az esetben a fenti állítás még inkább helytálló.
Fusilli kesudiós-fetás zöldborsópestoval
Hozzávalók: 320 g fusilli, 200 g zöldborsó, 4 ek. frissen reszelt parmezán (plusz a tálaláshoz), 50 g kesudió, 100 g feta, 4-5 mentalevél, 4-5 bazsalikomlevél, fél citrom leve, só, bors, kb. 70 ml extraszűz olívaolaj
A zöldborsót bő, sós vízben puhára főztem, leszűrtem, jeges vízzel leöblítettem.
A borsó főzővizét újra felforraltam, beledobtam a tésztát.
A zöldborsót, a fetával, a parmezánnal, a pekándióval, a menta- és bazsalikomlevelekkel, a citromlével, az olívaolajjal és a fűszerekkel együtt merülőmixerrel pépesítettem (ha szükséges adhatunk hozzá még olívaolajat és/vagy a tészta főzővizéből néhány kanálnyit).
Amikor a tészta elérte az "al dente" (nem teljesen puhára főtt) állagot, leszűrtem, összekevertem a pekándiós-fetás zöldborsópestoval, tányérokra szedtem, reszeltem rá egy kevés parmezánt, és azonnal tálaltam.
