Penne rigate mazsolával, dióval és gorgonzolás radicchiokrémmel - Penne rigate con uvetta, noci e crema di gorgonzola e radicchio tardivo di Treviso

- Hai inventato tu questa pasta o hai preso ispirazione da qualche parte?

- Originalmente avrebbe dovuto essere come quella lì (mostro la copertina dell'ultimo numero delLa Cucina della Corriere della Sera dimenticato sul piano di lavoro).

- Mmmmm, é buonissima!

- Ah sì? Beato te! Io non sento nessun sapore.

- Allora devi assolutamente rifarla! E'  magnifica!

Penne rigate mazsolával, dióval és gorgonzolás radicchiokrémmel

Penne rigate con uvetta, noci e crema di gorgonzola e radicchio tardivo di Treviso

Hozzávalók: 320 g penne rigate, 1 kis fej lilahagyma, 200 g trevisoi radiccho (kései - tardivo), balzsamecet, vörösborecet, 200 g gorgonzola dolce,  brandyben aztatott kb.1 evőkanálnyi mazsola, 1 evőkanálnyi dióbél, extraszűz olívaolaj, só, bors

A tésztát forrásban lévő bő, sós vízbe dobtam.

A lilahagymát vékonyan felszeleteltem, az olívaolajon kicsit megpirítottam, öntöttem hozzá egy kevés vörösborecetet és egy kevés balzsamecetet is (1. nincs pontos adat, aki először próbálkozik, ecetekkel, tegyen bele kb. egy-két evőkanállal, 2. a vörösborecet elhagyható, én csak azért használom, mert Ember nem balzsamrajongó), hozzáadtam az apróra vágott trevisoi radicchiot, a mazsolát, a sajtot, és a durvára tört dióbelet. (Egy keveset félretettem a sajtből is és a dióból is a tálaláshoz.) Az egészet épp csak összeforraltam, kb. a felét botmixerrel pépesítettem, majd az egészet összekevertem az éppen ekkorra megfőtt, leszűrt tésztával, és azonnal tálaltam. A tetejét megszórtam még egy kevés tört dióval és gorgonzola darabkákkal.

P.S. Az utóbbi időben sikerül percre pontosan elkészíteni a déli tésztát, most viszont elkéstem, legalábbis a fényképezéssel mindenképp. Épp a nappaliba hurcoltam a tányért, próbáltam elfogadható fényeket produkálni amikor belépett A Gyerek, aki már ugyan ebédelt, de hirtelen rárontott a tányérra, és ez lett a végeredmény. Ekkor már sem az nem érdekelt, hogy a tészta megpunnyad, sem az hogy a blogba esetleg nem lesz jó, hogy a fele töksötét, hogy a másikon tűz a nap....csak élveztem, ahogy Anna eszik...

Cukkinis-lilahagymás tésztasaláta szárított vörösáfonyával

És a harmadik:

Cukkinis-lilahagymás tésztasaláta szárított vörösáfonyával

Hozzávalók: 320 g fusilli, 300 g cukkini, 1 kis fej lilahagyma, 60 g szárított vörösáfonya, 120 g caciotta vagy más félkemény édeskés, zsíros sajt (ha kontrasztosabb salátát szeretnénk, próbálkozhatunk sósabb, erőteljesebb ízű sajtokkal, én most valami "vörösáfonyához simulót" kerestem), só, bors, extraszűz olívaolaj

A cukkinit nagylyukú reszelőn lereszelem, a lilahagymát nagyon vékonyan felszeletelem, a vöröráfonyát apróra, a caciottát pedig kisebb kockákra vágom.
A fusillit bő, sós vízben kifőzöm, "al dente" leszűröm, összeforgatom egy kevés olívaolajjal, belekeverem az összes többi hozzávalót, sózom, borsot tekerek rá, és azonnal tálalom.

Magamnak fontos! Az Egòban ősszel nagy pocakkal elfogyasztott körtés-taggiai olívabogyós trofie-re emlékeztet (amit egyébként azóta sem sikerült 100%-osra reprodukálni.)

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Még Anna születése előtt vettem egy mázas cserépedényt. Jó is volt pocakosan a slow food rejtelmeiről elmélkedni, miközben főtt ez a szőlős-szilvás házinyúl...
Az edényt átmenetileg táppénzre küldtem. Ez nem az ő ideje. (Azért remélem, a zacskós levesekig nem jutunk el!)

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Hozzávalók:

• 1 feldarabolt házinyúl (ha vad lett volna, még jobb lett volna)
• 1 közepes fej lilahagyma
• 2 tk. nádcukor
• 2 gerezd fokhagyma
• 10 db aszalt szilva
• 20-25 szem nagyszemű fehér csemegeszőlő
• 6-8 szem borókabogyó
• 1 zellerszár
• 2 ek. crema di balsamico
• 1 dl száraz fehérbor
• kb. 1,5 dl húsleves
• 1 tk. vaj
• 4 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 ágacska rozmaring
• só
• frissen őrölt feketebors

Egy serpenyőben felhevítem az olívaolajat, a húst megpirítom benne, és félreteszem. A cserépedényben megolvasztom a vajat, a cukrot enyhén karamellizálom rajta, majd hozzáadom a vékony csíkora vágott lilahagymát, az áttört fokhagymát, az apró kockára vágott zellerszárat, a rozmaringágat, végül a crema di balsamicot majd az egészet nagy lángon addig főzöm, míg az összes víz elpárolog róla. Ekkor adom hozzá az előzőleg megpirított nyúldarabokat, az aszalt szilvát, a borókabogyót, a fehérbort és a húslevest, valamint egy kevés sót, ill. borsot.

Az edényt lefedem, és egészen kis lángon hagyom, hogy a nyúl ebben az édeskés-boros-fúszeres lében megpárolódjon. Amikor a nyúl már puha, az alatta lévő lé pedig kellőképpen besűrűsödik, hozzáadom a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket, és az egészet lefedve még 2-3 percig főzöm. Naaaaagyon finom! Másnap is! Első nap polentával, másnap csőben sült édesköménnyel ettük.

Cottage cheese és sonka - még belefér ;-)

Még mindig "vigyázok", azaz próbálok tekerni minden nap legalább 45 percet, tornázni kb. harmincat, és persze kevese(bbe)t enni. A vacsorával mindig gondban vagyok, mert amikor Ember hazaér, automatikusan elkezd korogni a gyomrom. Persze, számára mindig készül "rendes" vacsora, magamnak pedig igyekszem valami "rendeshez hasonlót" összeállítani -megjegyzem, nem mindig sikerül :-(

A következő viszont nagyon szimpatikus lett, Embernek előételként nekem pedig salátával komplett vacsoraként funkcionált. Sőt, két vacsorára is elég volt! :-)

Zöldfűszeres cottage cheese-zel töltött sonka

(Van ennek a cottage cheese-nek magyar neve? Túrónak azért mégsem nevezhetjük! Ha jól emlékszem, valaki már dolgozott a magyar név szabadalmaztatásán. Olaszul "fiocchi di latte". Aranyos. :-)

Hozzávalók:

200 g cottage cheese

4 szelet nyers pármai sonka

4 szelet főtt sonka

1 csokor petrezselyemzöld

1 csokor metélőhagyma

1 kis fej lilahagyma

só, bors

A cottage cheese-t összekeverem az apróra vágott lilahagymával és a zöldfűszerekkel, majd sózom, borsozom, 15 percig állni hagyom.

A sonkaszeleteket kiterítem, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi fűszeres cottage cheese-t rakok, végül felgöngyölöm, ferdén kettévágom, hogy azért mutasson is, éééés ennyi. :-)

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 12 - Mascarponés-lilahagymás tagliatelline

Az eredeti recept Mammától származik: én, jó?/rossz? szokásomhoz híven egy picit változtattam rajta. Mamma, ugye nem baj? Ennek a tésztának számomra azért van nagy jelentősége, mert annak ellenére, hogy jónéhány éve élek már Olaszországban, hetente legalább hétszer eszünk tésztát, a mascarpone, mint tésztaszósz alapanyag teljesen kimaradt az életemből. Mamma, köszönöm Neked még egyszer! Ezentúl gyakrabban használom majd! :-)

Tagliatelline lilahagymával és mascarponével -

Tagliatelline con cipolla e mascarpone

Hozzávalók:

• 3 ek. olívaolaj
• 1 fej lilahagyma
• 4 zsályalevélke
• 4 ek. mascarpone
• 20 db fekete olívabogyó
• só, frissen őrölt feketebors
• reszelt parmezán

Az olajon megpirítjuk a durvára vágott hagymát és a kétfelé tépett zsályaleveleket. Hozzáadjuk a mascarponét, ízlés szerint fűszerezzük, s amikor a sajt teljesen kémessé olvadt, belekeverjük az olívabogyókat is. Az egészet épp csak néhány percig főzzük, összekeverjük a frissen kifőzött tésztával – ami nálam most épp tagiatelline volt-, tálalásál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.