martedì 23 febbraio 2010

Sautè di vongole agli agrumi - Vénuszkagyló sautè

Negli ultimi tempi faccio saltare tutto. ;-)
dall'Enciclopedia - ricetta "leggermente" modificata

Sautè di vongole agli agrumi

Ingredienti:
  • 1 kg di vongole veraci
  • 2 carote medie
  • 1 costa di sedano
  • 2 spicchi d'aglio
  • 2 rametti di prezzemolo
  • 1 foglia di alloro
  • 1 pompelmo biologico
  • 1 arancia biologica
  • olio d'oliva extravergine
  • pepe
  • (succo di un melograno)
Lasciate le vongole in acqua salata per almeno due ore, poi lavatele sotto acqua corrente per eliminare tutta la sabbia.
Tritate molto finemente il sedano, la carota, l'aglio, il prezzemolo, grattuggiate la scorza degli agrumi e tenetela da parte, quindi spremete gli agrumi.
Rosolate gli aromi in una casseruola con l'olio e l'alloro, unite le vongole ben sgocciolate e lasciatele rosolare ad alta fiamma per qualche minuto.
Bagnate poi con il succo degli agrumi (e anche con la metà di quello del melograno) e lasciate cuocere finchè i gusci saranno aperti. Da qui, questo piatto non è più un "sautè", vero?
Trasferite le vongole in una terrina, cospargetele con la scorza degli agrumi, pepate e servite ben calde.

Vénuszkagyló sautè
Hozzávalók:
  • 1 kg vénuszkagyló
  • 2 közepes sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 2 gerezg fokhagyma
  • egy kis csokor petrezselyemzöld
  • 1 babérlevél
  • 1 bio grapefruit
  • 1 bio narancs
  • extraszűz olívaolaj
  • bors
  • (egy fél gránátalma kifacsart leve)
A vénuszkagylókat legalább két órán át sós vízben állni hagytam, majd folyó víz alatt többször átöblítettem - a kagylók a sós vízben kinyílnak, és az öblítés során a bennük lévő tengeri homokot könnyen el tudjuk távolítani.
A grapefruit és a narancs levét kifacsartam, a héját lereszeltem, és félretettem.
A zellert, a sárgarépát, a fokhagymát és a petrezselyemzöldet nagyon apróra vágtam, majd egy kevés olívaolajon a babérlevéllel és a kagylókkal együtt, nagy lángon néhány percig pirítottam. Meglocsoltam a narancs, a grapefruit és a gránátalma kifacsart levével, lefedtem, és addig főztem, amíg a kagylók kinyíltak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A narancsok lereszelt héjával megszórva, és alaposan megborsozva tálaltam.

venerdì 19 febbraio 2010

Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati - Orecchiette csípős brokkolival, pecorinoval és pirított fenyőmaggal

Ieri ho preparato le orecchiette con i broccoletti. E' un piatto che non può mancare dalla tavola invernale degli italiani. Qualche settimana fa ho visto sul sito del Ristorante Brek di Padova, che il direttore, Claudio preparava un piatto molto simile aggiungendo dei pinoli tostati.
Ah, certo, i pinoli! 
Anche se ormai questo condimento è diventato classico, avevo sempre la sensazione di dover aggiungerci qualcosa. Ed ecco! L'ho trovato! I pinoli tostati insieme al pecorino rendono veramente squisita questa pasta!

Orecchiette con broccoletti piccanti, pecorino e pinoli tostati

Ingredienti per 4 persone:
  • 320 g di orecchiette
  • 320 g di broccoletti
  • 50 g di pinoli
  • 4 cucchiai di pecorino stagionato
  • 2 spicchi di aglio
  • un piccolo pezzo di peperoncino (io ho quello che arriva dall'Ungheria, anzi direttamente dall'orto di mio padre; ne basta un centimetro ;-)
  • olio d'oliva extravergine
  • sale
  • pepe 

Lavate i broccoletti, lessateli in acqua salata, scolate e schiacciateli leggermente con una forchetta.
Tostate i pinol, e tritate finemente circa la metà.
In una padella riscaldate l'olio, rosolate l'aglio e il peperoncino. Aggiungete i broccoletti, i pinoli tostati e tritati, due cucchai di pecorino stagionato grattuggiato, sale, pepe e cuocete per pochi secondi.
Intanto cuocete anche la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolate con i broccoletti. Se è necessario, aggiungete un po' dell'acqua di cottura della pasta (o quella dei broccoletti).
Servite subito cospargendo con il pecorino rimasto e i pinoli interi tostati.

Magyar változat itt.

giovedì 18 febbraio 2010

Orecchiette con carota, sedano e funghi - Orecchiette sárgarépával, zellerrel és gombával

L'Uomo non può vivere senza la pasta, perciò ieri ho preparato anche un primo semplicissimo:

Orecchiette saltate con carota, sedano e funghi

Ingredienti per 1 persona:
  • 80 g di orecchiette
  • 1 piccola carota
  • un gambo di sedano lungo circa 10 cm
  • 100 g di funghi misti
  • un mazzetto di prezzemolo
  • pecorino stagionato grattuggiato
  • olio d'oliva extravergine

Lavate le verdure, tagliate le carote e il sedani a cubetti piccolissimi, spezzettate i funghi.
Riscaldate l'olio, unitevi i cubetti di verdure, salate, pepate e cuocete per circa 3-4 minuti. Aggiungete i funghi, salate, pepate e cuocete fino a quando le verdure saranno morbide. (Eh, eh, gli uomini....quando preparo le verdure per me, preferisco lasciarle un po' al dente. Mah...!)
Cuocete la pasta in acqua bollente salata, scolatela al dente e mescolatela con le verdure.
Saltate a fuoco vivace, condite con un filo d'olio e aromatizzate con il prezzemolo tritato e il pecorino grattuggiato.

mercoledì 17 febbraio 2010

Renga, baccalà e torre di piadine per mercoledì delle ceneri - Hering, szárított tőkehal és piadina torony hamvazószerdára

Oggi, mercoledì delle ceneri, secondo la tradizione si mangia l'aringa e il baccalà con la polenta. Mi sono accorta però troppo tardi di non avere la farina per preparare la polenta e per questo mi è nata l'idea di servire il baccalà nelle piadine - naturalmente fatte in casa. Ci vuole poco tempo per prepararle perciò secondo me non vale la pena comprarle (per non parlare della differenza del sapore e degli ingredienti ;-).
Se si tratta di piadine non può mancare neanche lo stracchino che, avendo un sapore molto delicato non copre quello caratteristico del baccalà. E per avere un piatto unico che cosa manca? Certamente, la verdura! Ho usato i broccoletti, verdura, il cui sapore deve essere sempre nascosto, infatti non viene gradito tanto dall'Uomo.
Alla fine ho creato questa torre di piadine - giusto per giocare e anche perchè adesso è in moda ammucchiare tutto in mezzo del piatto.
Ah, sì, quasi quasi mi sono dimenticata: ho aggiunto un po' di farina di mais macinata fine fine che ha dato un sapore delizioso alle piadine. Spero che i romagnoli non si offenderanno! ;-)
Piadina quasi romagnola
Ingredienti:
  • 450 g di farina 0
  • 50 g di farina di mais macinata fine
  • 100 g di strutto
  • 150 ml (circa) di acqua tiepida
  • 1 cucchiaino di bicarbonato di sodio
  • 1 cucchiaino di sale

Impastate le farine con lo strutto ancora freddo tagliato a pezzetti, il bicarbonato, il sale e l'acqua tiepida. Lavorate fino a quando ottenete una pasta bella, liscia, elastica. Dividete la pasta in palline possibilmente uguali e mettetele nel frigorifero per almeno 1 ora. Dopo averle tolto dal frigorifero stendetele con il matterello. Dovete creare dei dischi grossi circa 2 mm. Cuoceteli tutti i due lati in una padella ben calda.

Piadina

Hozzávalók:

  • 450 g rétesliszt

  • 50 g nagyon finomra őrölt kukoricaliszt

  • vagy 500 g rétesliszt

  • 100 g zsír (mangalicazsírt használtam)

  • kb. 150 ml víz

  • 1 tk. só

  • 1 tk. szódabikarbóna
A kétfajta lisztet a zsírral elmorzsoltam, hozzáadtam a vizet, a sót és a szódabikarbónát, majd nem több mint 3 perc alatt rugalmas tésztát gyúrtam. A tésztát kb. egyforma gombócokra osztottam, és egy órára hűtőbe raktam.
A tésztagombócokat kb. 2 mm vastag lapokra nyújtottam, és forró serpenyőben mindkét oldalukat készre sütöttem.
Össze sem hasonlítható a bolti változattal!
A képen látható torony lapjai kb. 15 cm átmérőjűek, az eredei piadina ennek majdnem a duplája.
A töltelék: alul stracchino (tehéntejből készült friss, lágy sajt), középen baccalá alla vicentina (vagyis szárított tőkehal vicenzai módra), felül pedig párolt brokkoli.

martedì 16 febbraio 2010

Fetta Gerbeaud - Zserbó szelet

La fetta Gerbeaud in Ungheria viene preparato solitamente durante il periodo natalizio, pasquale o all'occasione di matrimoni. E' uno dei pochi dolci di “alta pasticceria” che riuscì ad entrare nella cucina popolare fino a diventare conosciuto e preparato anche da moltissime cuoche casalinghe ungheresi. Proprio per questo motivo la ricetta base varia da casa a casa.
Il dolce prende il nome del famoso pasticcere di origine ginevrina, Emil Gerbeaud che arriva la prima volta in Ungheria all'invito di Henrik Kugler, proprietario originario dell'odierna Pasticceria Gerbeaud.
Gli ingredienti della versione del famoso dolce che vedete qui sotto, sono facilmente reperibili anche in Italia. L'unica cosa che vi chiedo è quello di non usare la miscela della panna e qualche goccia di limone al posto della panna acida! Se proprio non trovate nei supermercati la panna acida (o panna agra come avevo visto denominato questo prodotto non tanto tempo fa) adoperate la stessa quantità di creme fraiche oppure lo yogurt greco intero.
Mille grazie! :-)
Fetta Gerbeaud
Ingredienti:
Per la pasta: 500 g di farina, 250 g di burro, 60 g di zucchero, 15 g di lievito di birra, 3 cucchiai di panna acida (o creme fraiche o yogurt greco intero, 2 tuorli d'uovo, un pizzico di sale 
Per il ripieno: 250 g di noci macinat, 150 g di zucchero, 500 g di marmellata di albicocca 
Per la glassa: 250 g di cioccolato fondente o una glassa preparata con 20 g di cacao amaro in polvere
140 g di zucchero e 50 g di burro
Amalgamate bene la farina con il burro tagliato a pezzetti, aggiungete il sale, i tuorli e la panna acida precedentemente mescolata con il lievito di birra. Fate un impasto omogeneo, e lasciatelo riposare perc circa 30 minuti.
Macinate le noci e mescolatele con lo zucchero.
Dividete la pasta in quattro palline e stendetele allo spessore di circa 2 mm.
In una teglia imburrata ed infarinata mettete uno strato di pasta, quindi spalmatela con un terzo della marmellata di albicocca e cospargetela con un terzo della miscela di noci e zucchero. Ripetete l'operazione ancora due volte, ricoprite tutto con uno strato di pasta e fate cuocere il dolce nel forno preriscaldato a 175 gradi per circa 40 minuti.
Fate sciogliere il burro con lo zucchero e il cacao in polvere e quando il dolce si raffredda completamente, ricopritelo con questa glassa (o eventualmente potete preparare una glassa di cioccolato fondente di ottima qualità, come avevo fatto io ;-). 
P.S.: Ho usato una teglia grande 24x24 cm, ma in generale se ne usa una un po' più grande. Così della pasta avanzata ho preparato delle tartellette farcite con la marmellata di albicocche, miscela di ricotta, zucchero e noci tritati e infine ho “disegnato” qualche riga di cioccolato sulla superficie di ogni dolcetto.
Zserbó szelet 

Csokiparány tésztáját próbáltam ki, egyrészt mert az a tészta, aminek a receptje, az én gyűjteményemben volt, legutóbb kissé törékenyre sikerült, másrészt meg mert szeretem ennek a lánykának a blogját. Nézzétek ezt a mai málnatortát! Gyönyörű! Szerintem ügyes cukrász lesz ebből a lánykából! Én nagyon szorítok Neki! 
Hozzávalók:
A tésztához:  500 g liszt, 250 g vaj, 60 g kristálycukor, 15 g élesztő, 3 ek. tejföl, 2 tojás sárgája, egy csipet só 
A töltelékhez: 250 g darált dió, 150 g kristálycukor, 500 g házi sárgabaracklekvár 
A tetejére: csokoládémáz (kiváló minőségű csokoládéból) vagy kakaómáz a következőkből: 20 g kakaópor, 140 g kristálycukor és 50 g vaj
A lisztet a vajjal elmorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, a tejföllel elkevert élesztőt, a sót és a két tojássárgáját. A tésztát alaposan kidolgoztam, egy fél óráig pihentettem, majd négy egyenlő nagyságú cipóra osztottam, és mind a négy cipót kinyújtottam.
A diót ledaráltam, és összekevertem a kristálycukorral.
Egy 24x24 cm-es tepsit kivajaztam, liszteztem, és a következőképp töltöttem meg: alulra tészta került, rá baracklekvár, majd bő adag cukros darált dió, ezt megismételtem még kétszer, és a süti tetejét végül egy adag kinyújtott tésztalappal fedtem be.
175 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöttem.
A tetejét csokoládéval vontam be.

Mivel viszonylag kicsi tepsit használtam a zserbó elkészítéséhez, maradt valamennyi tészta. Ezt vékonyra nyújtottam, tartlette formákba fektettem, 175 fokos sütőben kb. 10-12 perc alatt készre sütöttem. Megkentem mindegyiket baracklekvárral és egy kevés cukros ricottával elkevert darált dióval, a tetejét pedig meglocsoltam a maradék csokoládéval. (Jobb lett, mint a zserbó, de pssszt! ;-)

lunedì 15 febbraio 2010

Frittelle carnevalesche allo yogurt - Joghurtos farsangi fánk

Visto che siamo alla fine del periodo del carnevale (domani è martedì grasso), l'ultimo momento opportuno per pubblicare alcune ricette di frittelle è proprio questo. Ho provato la prima volta questa versione allo yogurt, e a dire il vero, sono stata molto soddisfatta. E' un po' difficile maneggiare la pastella, ma il risultato è bellissimo! E' peccato che sono buone solo quando sono freschissime.
Joghurtos farsangi fánk nem csak farsang farkára
Hozzávalók:
400 ml citrusgyümölcsös joghurt
2 egész tojás
1 tk. sütőpor
300 g liszt
50 ml rum
2 ek porcukor
egy csipet só
1 narancs
2 ek. napraforgóolaj + a sütéshez
porcukor a díszítéshez
A tojásokata  cukorral felvertem, hozzáadtama  joghurtot, a rumot, a sót, az olajat, a narancs kifacsart levét, lereszelt héját, végül a sütőporral elkevert átszitált lisztet.
A tésztát habzsákba töltöttem, és egyenesen a forró olajba köröket nyomtam a tésztából, majd a kapott farkincákat gyorsan megfordítottam és a másik oldalukat is aranybarnára sütöttem. 
Tálalás előtt megszórtam porcukorral.

    Frittelle carnevalesche allo yogurt
    Ingredienti:
    400 ml di yogurt agli agrumi
    2 uova intere
    1 cucchiaino di lievito per dolci
    300 g di farina 00
    50 ml di rum
    2 cucchiai di zucchero al velo
    1 arancia
    un pizzico di sale
    2 cucchiai di olio di semi di girasole
    abbondante olio di semi di girasole per friggere
    2-3 cucchiai di zucchero al velo per decorare
    Sbattete le uova con lo zucchero, aggiungete lo yogurt, il rum, il sale, l'olio, la scorza grattuggiata e il succo dell'arancia, e infine la farina setacciata e mescolata con il lievito. (Dovete ottenere una pastella densa.)
    Versate la pastella in una sac à poche con la bocchetta rigata a stella, e fate dei cerchietti direttamente nell'olio bollente e friggete entrambi i lati delle codine. (Occorre essere abbastanza veloci perchè diventano dorate prestissimo!)
    Adagiatele su della carta assorbente e quando divenatno tiepide, spolverizzatele con un po' di zucchero al velo.

    Forrás : Príma Konyha, 2006, február

    venerdì 12 febbraio 2010

    Primo post

    Chiudere un blog, è così, come lasciare un'amante. Aprirne uno nuovo vuol dire trovare il vero amore? Eh eh, non pensate ad affari di cuore, ma a pura CULINARIA! ;-)
    Finora ho scritto il mio blog di cucina in ungherese, adesso penso che sia ora di cambiare.
    Sono ungherese, vivo a Rivignano, in provincia di Udine. Sono felicemente sposata con la persona più buona del mondo (beh, l'unico suo difetto è quello di essere "leggermente" friulano ;-)
    Nell'ottobre scorso è nata la nostra meravigliosa bambina che, spero, mi accompagnerà felicemente durante questo lungo viaggio pieno di sapori e profumi sia ungheresi che italiani.
    Accanto alle ricette nuove riporterò qui anche alcune di quelle che nel mio blog scritto in ungherese erano già tradotte in italiano.
    Roberta Angeletti, Pinocchio
    Un bacio a Giorgio e ad Anna! (Preparatevi e siate pazienti! ;-)

    INDICE DELLE RICETTE IN ITALIANO

    REGALI DALLA CUCINA
    Cioccolato marmorizzato con cubetti di barbabietola essiccati
    Liquore al cioccolato e arancia
    Liquore al cioccolato e peperoncino

    ANTIPASTI, TAPAS
    senza carne
    Piadina quasi romagnola
    con carne
    Frittata al forno con piselli e pancetta

    MINESTRE
    senza carne
    Minestra verde di primavera

    PASTA
    senza carne
    Agnolotti rosa ripieni di ricotta e barbabietola
    Cjarsòns con le erbe
    Fusilli con formaggio Feta, capperi e olive taggiasche
    Orecchiette piccanti con broccoletti, pecorino e pinoli tostati
    Orecchiette saltate con carota, sedano e funghi
    con carne
    con pesce o frutti di mare
    Cannelloni con ripieno di merluzzo allo zafferano

    RISOTTO
    senza carne
    Risotto allo sclopit

    SECONDI
    senza carne
    con carne
    Filetto di maiale in "crosta" di pane
    con pesce o frutti di mare
    Cannocchie alla reale
    Sautè di vongole agli agrumi

    DOLCI
    tipici ungheresi
    Fetta Gerbeaud
    crostate
    Crostata di pere e ricotta
    fritti
    Frittelle carnevalesche allo yogurt

    mercoledì 10 febbraio 2010

    Post poszt - Panna cotta zselatin nélkül

    Igaz, “csokis sütis ellenszolgáltatást” nem kapok érte, de azért nagyon szívesen...;-)
    Az új blog egyelőre áll – szinte üresen. Ezzel akartam ott nyitni, de egyelőre fogalmam sincs, mikor lesz nyitás. Csúszunk. Mint mindig, az utóbbi időben.

    Zselatin nélküli panna cotta
    – elsősorban Flat-Catnek ;-) - mert megígértem


    Hozzávalók 12 főre:
    • 0,5 l zsíros tej
    • 0,5 l tejszín
    • 125 g cukor (nekem 80 is elég)
    • 125 g akácméz
    • 250 g tojásfehérje
    • 1 vaníliarúd
    • 1 kis darab fahéj
    • 1 narancs reszelt héja
    • 1 citrom reszelt héja


    Keverjük össze a tejet, a tejszínt, a cukrot, a mézet, a vanília kiakapart magocskáit és a narancs ill. citrom lereszelt héját, majd kis lángon, folyamatosan kevergetve melegítsük fel. Amint elkezd forrni, vegyük le a tűzről, hagyjuk állni egy órán keresztül, majd szűrjük le és keverjük össze a kissé felvert tojásfehérjével. (Fontos! A tojásfehérjét villával szoktam nem is inkább felverni, csak éppen annyira megmozgatni, hogy a tejszín tökéletesen elkeveredjen benne. Ha a fehérjét túlságosan felverjük, a panna cotta „lyukacsos” lesz, ha pedig nem verjük fel kellőképpen, nem keveredik el a tejszínnel.)
    Vajazzunk ki néhány hőálló formát (én a szufflé formákat szoktam használni, de ha nem akarjuk kiborítva tálalni, akkor egy-egy szép, hőálló üvegpohár is jó), töltsük bele a tojásfehérjés-tejszínes keveréket, és állítsuk bele egy meleg(!) vízzel félig felöntött tepsibe.
    160 fokra előmelegített sütőben süssük kb. másfél órán keresztül.
    Amikor a panna cotta elkészült, vegyük ki a sütőből (nem kell megijedni, ilyenkor még elég lágy), szobahőmérsékleten hagyjuk kihűlni, majd 5-6 órára tegyük hűtőbe, és csak ezután tálaljuk.
    Ha a formából kiborítva szeretnénk tálalni, mártsuk a formát néhány másodpercre(!) forró vízbe, így a panna cotta elválik a forma falától, és könnyen kiborítható. Ha viszont nem akarjuk kockáztatni az esetleges olvadást, óvatosan húzzunk körbe a panna cotta és a forma fala között egy vékony pengéjű kést, és egy határozott mozdulattal borítsuk kistányérra a desszertünket.
    (A képen látható panna cotta zselatinnal készült. Leírás itt.)

    venerdì 22 gennaio 2010

    Itt a vége, fuss el véle!


    Valami nagy búcsúzós szöveget kellene ide írni, de egyelőre semmi frappáns nem jut eszembe.
    A Piazza-Piazza ezennel bezár. Pikk-pakk.
    Már régen érik a gondolat, hogy olaszul folytassam a blogírást, s most a család, barátok, ismerősök egyértelmű unszolására úgy döntöttem, belevágok.
    Az új blog már készül.
    Link később.
    Köszönet mindenkinek, aki olvasott, és írt!
    G. Piazza


    Egy dal búcsúzóul.

    giovedì 21 gennaio 2010

    Rizottó trevisoi radicchioval - avagy a második legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet

    A radicchio manapság az egyik legdivatosabb zöldségféle egész Olaszországban. A legtöbb radicchio fajta IGP (Indicazione Geografica Protetta) vagyis védett földrajzi megjelöléssel rendelkezik. A törvény nem csak a termelés, a betakarítás, de még a csomagolás földrajzi helyét, módját is szabályozza.
    A legértékesebb radicchio fajta mind közül a kései (Tardivo) Radicchio Rosso di Treviso, melynek szedése minden év november elsejétől (vagy az első két olyan nap után, amikor fagypont alá esik a hőmérséklet) lehetséges.
    A radicchio termesztése nem egyszerű feladat. A magokat szabadföldbe vetik, majd ősszel a növényeket egyesével felszedik, a külső leveleiket eltávolítják, gyökerüket meghatározott hosszúságúra vágják, és megtisztítják az esetleges földmaradványoktól. Az így kapott növényeket (sokszor légkondícionált) nyitható sátrakban nevelik tovább, szigorúan ügyelve az időjárási behatásokra. Ezt hívják pre-forzaturának, azaz elsődleges erősítésnek.
    A termesztés következő fázisa az imbianchimento azaz a fehérítés/halványítás. Ebben a fázisban sötétben tartják a növényeket, amik klorofill hiányában elveszítik zöld színüket. Ehhez társulnak még az első hideg, olykor fagyos éjszakák alatt lejátszódó kémiai folymatok, amelyek a radicchio leveleinek gyönyörű, bíborvörös színét hivatottak elősegíteni. Nem mellékes, hogy a fehérítés fázisában válik a növény ropogóssá, jellegzetes kesernyés ízűvé.
    A halványítás után a forzatura, vagyis a megerősítési fázis következik. Ezalatta a fázis alatt a növényeket vízzel telt kádakba állítják, és folytonos megfigyelés mellett addig itt tartják, míg azok el nem érik a megfelelő érettségi fokot.
    A folyamat legvégén a külső leveleket és a még meglévő gyökérrészt meghatározott szabályok szerint levágják, az így kapott növényt megmossák, csomagolják, és azonnal a piacokra szállítják.
    Ezek után értjük ugye, hogy miért írtam azt, hogy a legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet, az az, hogy ha egyszerűen grillre rakom? Ha valaki nem kedveli az erős, kesernyés ízt, az használja olyan párosításban, ahol azért rejtve ugyan, de uralkodhat ez a fantasztikus "saláta". Megérdemli!

    Rizottó trevisoi radicchioval

    Hozzávalók:
    • 1 kései trevisoi radicchio IGP
    • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (pl. Carnaroli)
    • 1 lilahagyma
    • extraszűz olívaolaj
    • 1 tk. vaj
    • 1 dl vörösbor (cabernet jó lesz)
    • 50 g taleggio vagy fontina valdostana (ha egyiket sem sikerül beszerezni, üsse kő, legyen 2 ek. frissen reszelt Parmigiano és 1 tk. vaj)
    • zöldség alaplé
    • frissen őrölt bors
    A hagymát apró, a radicchiót nagyobb kockára vágom, a zöldség alaplevet felmelegítem.
    Az olívaolajon és 1 tk. vajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a rizst, néhány percig pirítom, majd belekeverem a radicchiot is. Ezután felöntöm a vörösborral, sózom, borsozom, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve, a meleg zöldség alaplével locsolgatva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje roppanós marad. Ekkor hozzáadom a kockára vágott taleggiot vagy a fontinát (Parmigianot és vajat), az egészet összekeverem, és lefedve 3-4 percig állni hagyom, majd azonnal tálalom.

    mercoledì 20 gennaio 2010

    Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

    Olaszországban cipolline d'Ivrea névvel jelölik a Dora Baltea völgyében (Quincinetto környékén) évszázadok óta termesztett 10-80 mm átmérőjű, kissé lapított gömb formájú hagymafajtát. Fűszeres-ecetes lében eltéve vagy lassú tűzön sütve, paradicsommal ill. anélkül köretként fogyasztják.

    Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

    Hozzávalók:
    • 16 db körülbelül egyforma nagyságú ivreai hagyma
    • 40 g vaj
    • 1 ek. extraszűz olívaolaj
    • 1 csokor petrezselyemzöld
    • oregánó
    • 1 babérlevél
    • frissen őrölt bors

    A hagymákat megpucoltam, 2 percig forrásban lévő vízben blansíroztam, majd egy tűzálló tálban a sóval, borssal, babérlevéllel együtt, lefedve, előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöttem. (A hagymák alá öntöttem egy keveset a főzővízből)
    Húsz perc után levettem a fedőt, a hagymákat megszórtam az apróra vágott petrezselyemzölddel, a tetejükre vajdarabkákat raktam, és további 10 percig sütöttem.

    Ossibuchi édesen-savanyún

    Ez a recept ott kezdődik, hogy két másik, már régen vágyott szakácskönyv mellett hozta nekem a Jézus a Sacher olasz nyelvű kiadását. (Az egyik legszebb szakácskönyvem! Elegáns, tele jobbnál jobb, sokszor kihívást jelentő receptekkel, egy-két kivétellel maximum „féloldalas” képekkel -pedig azért a Hotel Sacherben van mit fényképezni! Végre, végre, végre, nem fotóalbumot, hanem igazi receptkönyvet tarthatok a kezemben! A könyv a Hotel történetét hivatott bemutatni, a food stylist Hans Peter Fink legjobb receptjeivel és néhány javaslattal az otthoni „bon ton”-ra vonatkozóan. A receptek közé szúrt rövid történetekből kiderül, hogy a Hotelben ettől sokkal szigorúbbak az asztali etikett szabályai. :-)))) Nem mintha valaha alkalmam lenne a Hotel Sacherben reggelizni, de azért jó tudni, hogy csinálják a nagyok. :-))) Kekeckedésképp: A könyv címe Sacher – Il ricettario della grande cucina austriaca. Peter Fink a bevezetőben hozzáteszi ugyan, hogy az osztrák konyha egyfajta újragondolt változatával, ill. magyar és cseh fogássokal is találkozhatunk a könyvben, az erős olasz behatásról viszont említést sem tesz, holott rengeteg recept tartalmaz a hozzávalók között Parmigiano Reggianot, pecorinot, és a Sachertorta mellett bizony ott van a tiramisù, és a panna cotta is. Ez utóbbi desszertek esetében még elfogadható egy bizonyos identitásvesztés, -vagy nevezzük inkább nemzetköziesedésnek-, ugyanakkor a sajtokat istenuccse adják olyan könnyen az olaszok, mint ahogy azt gondolnánk!)
    A receptre visszatérve: eredetileg -figy, milyen jól hangzik!- Römertopfban sült ökörfarok, pálinkás sült burgonyával. Először is, nem kaptam ökörfarkat. Vettem néhány sertés ossibuchit, nem mintha sok közük lenne az ökörfarokhoz, de szép szeletek voltak. Másodszor, elfelejtettem a Pataki tálamat beáztatni (ja, másfeledszer: nincs is römertopfom), harmadszor, már amikor a húst pirítottam, jutott eszembe, hogy Ember az utolsó csepp pálinkát a vasárnapi ebéd utáni kávéjába pocsolta bele, így a kávé ugyan „corretto” lett, a krumpliját meg ugye korrigálja az, aki nem gondolkodik előre.
    Mindent összevetve, az eredeti receptből a fűszereken meg a két deci testes vörösboron kívül semmi nem maradt.
    Jelenleg két alternatíva maradt: vagy még egyszer nekiállok, és addig megyek, míg ökörfarkat nem találok, ill. jó szakács módjára meg nem tervezem-szervezem az elkészítését, vagy pedig megvárom, amíg a jószerencse egyszer a Hotel Sacherbe visz, és....na erről majd biztos beszámolok!
    Édes-savanyú ossibuchi
    Hozzávalók:
    • 600 g sertéscsülök legalább 4 cm vastagra szeletelve (fűrésszel, ne bárddal!)
    • 2 lilahagyma
    • 2 gerezd fokhagyma
    • 5-600 ml húsleves
    • 150 ml testes vörösbor (Refosco Friuli Gave DOC)
    • 2 sárgarépa
    • 5 db 3-4 cm hosszú savanyú uborka
    • 2 tk. sötétbarna nádcukor
    • 1 ek. balzsamecet
    • 2 ek. vörösborecet
    • 1 kk. mustármag
    • 5-6 borókabogyó
    • 1 ágacska rozmaring
    • 1 kk. őrölt kömény
    • 2 babérlevél
    • bors
    • kevés olívaolaj
    • 1 ek. vaj


    A vajon megpirítottam a csíkokra vágott hagymát és az áttört fokhagymát, hozzáadtam a cukrot, a kétfajta ecetet, a fűszereket, és az egészet nagy lángon kb. 10 percig főztem.
    Közben egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, a csülökszeletek mindkét oldalát megpirítottam benne, felöntöttem a vörösborral, hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát, a vékony csíkokra vágott savanyú uborkát, a fűszeres-ecetes hagymát és 200 ml felmelegített húslevest is. Lefedve, a lehető legkisebb lángon, a maradék húslevessel néha-néha meglocsolva 3 órán keresztül főztem.

    lunedì 18 gennaio 2010

    Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal

    Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.
    Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.
    S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?
    A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.
    A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.
    Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)
    A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.

    Hogy jól induljon a hét :-)

    giovedì 14 gennaio 2010

    Szilvalekváros tepsis "muffin"

    Nagyon pocakos voltam, amikor ez a kép készült. Nem emlékszem már, hogy honnan van a recept (a zsír alapján következtethetnénk valamiféle nagyanyós eredetre), azt tudom, hogy a benne lévő lekvárt anyukám barátnőjétől kaptam egy lekvárcsere alkalmával. Aztán arra is jól emlékszem, hogy a süti is, és a kókuszgolyó is Ember munkatársainak készült, amikor megajándékoztak két Corianból készült tálcával, amin ugye illett valamit eléjük tenni. S hogy miért folyik a süteményen a csokoládé? Mert amikor elmeséltem, hogy ez a szilvalekvár majdnem szatmári, (és hogy egyébként a szilvalekvárt mifelénk hogyan készítik), és húúúúú, és hűűűűű, és ma che bontà!, nem engedték, hogy megvárjam, amíg a sütin megdermed a máz.
    A számtalan kókuszgolyó változat közül nálam a Doctor Pepperé a favorit! Mással már rég nem próbálkozom.

    Szilvalekváros (nagyanyós?) tepsis muffin

    Hozzávalók:
    • 3 tojás
    • 5 ek. üstben főtt, sűrű, kemény szatmári szilvalekvár
    • 10 ek. víz
    • 90 g zsír
    • 150 g porcukor
    • 200 g liszt
    • 1 tk. sütőpor
    • ½ tk. szódabikarbóna
    • 1 tk. őrölt fahéj
    • 1 citrom reszelt héja
    • 100 g jó minőségű étcsokoládé
    • 50 ml napraforgóolaj

    A tojásokat a cukorral habverővel alaposan felverem, majd hozzáadom a zsírt, a lekvárt, a vizet és a reszelt citromhéjat is. A lisztben elkeverem a szódabikarbónát, a sütőport és a fahéjat, majd az egészet fakanállal belekeverem a tojásos masszába, ügyelve arra, hogy a végén csomómentes legyen.
    Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütöm.
    A tetejére a mázhoz gőz fölött felolvasztom a csokoládét, hozzákeverem az olajat, majd az egészet a kihűlt sütemény tetejére csorgatom, és lehetőleg csak akkor szeletelem, amikor megdermedt.

    Vaníliás rizskoch

    Augusztus elején készült. A műrózsának oka van. Tessék róla „leképzelni”. :-)
    Egyúttal próba is volt. Van néhány olyan étel, amit gyerekkoromban nem szívesen ettem meg, s az ilyen „nemszeretem” ételeket olykor-olykor előveszem, hátha változik az ízlésem...
    Így jöttem rá, hogy szeretem meg a tököt, a diót, a mákot, a paradicsomlevest, sok-sok illatos, erős, pikáns sajtot, és az összes „insaccati”-t is (Olaszországban a bélbe töltött, különböző fűszerekkel ízesített, érlelt húskészítményeket hívják így).
    Ajánlom a módszert mindenkinek! Persze, ha nem megy elsőre nem kell csüggedni! De végérvényesen soha ne mondjunk le egyetlen ételről sem!

    Vaníliás rizskoch (Rizsfelfújt)

    Hozzávalók:
    • 250 g rizs (Carnarolit használtam)
    • 1 l zsíros tej
    • 1 vaníliarúd
    • 1 dl víz
    • egy csipetnyi só
    • 1 ek. vaj
    • 3 tojás
    • 100 g cukor
    • házi sárgabaracklekvár
    • porcukor

    A tejbe beleöntöm a vizet, hozzáadom a sót, a vanília kikapart magocskáit, és magát a rudat is (ezt a végén kidobom), és az egészet forralásig hevítem. Amikor forr, beleteszem a rizst, majd addig főzöm, amíg a rizs szinte teljesen megpuhul, beissza a tejes-vizes folyadékot, és az egésznek krémes állaga lesz. (Khm, tejberizst főzök belőle.) Ekkor leveszem a tűzről és belekeverem a vajat.
    Közben a tojások sárgáját a cukorral habverővel kikeverem, a tojásfehérjéket pedig kemény habbá verem. A langyos rizst összekeverem először a cukros tojássárgájával, majd óvatosan, hogy a hab össze ne törjön, a tojásfehérjék keményre vert habjával, végül kivajazott, zsemlemorzsval megszórt tortaformába/tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20-25 percig sütöm.
    Ha tortaformában készítem, a kész rizstorta oldalát porcukorba forgatom, a baracklekvárt pedig a tetejére kenem; ha tepsiben, akkor az oldalporcukrozás elmarad, a rizskochot még a tepsiben felszeletelem, és a baracklekvárt csak tálalásnál adom a szeletekhez.

    domenica 10 gennaio 2010

    A legjobb, ami egy trevisoi radicchioval történhet

    A radicchiot félbevágom, bordázott aljú serpenyőbe (vagy más, grillezésre kitalált alkalmatosságba) teszem, és mindkét oldalát kb. 2-2 percig grillezem. Az utolsó pillanatban megspriccelem egy kevés balzsam-, és vörösborecettel. Tányérra teszem, sót és borsot tekerek rá, meglocsolom egy kevés olívaolajjal és azonnal tálalom.
    Talán van még egy legjobb: a rizottó radicchioval. De erről később...

    sabato 9 gennaio 2010

    (Majdnem) Minden napra egy tészta Nr. 42 - Szardíniás mezze penne

    Ez a szardíniás tészta, egyszerűsége és nem utolsó sorban gazdaságossága folytán jól belopakodta magát a mindennapjainkba. Gyakran készítem, ha van, bigolival. (A bigoli Venetóban ill. Lombardia keleti részén őshonos a spagettihez hasonló, de attól vastagabb tészta.) Nem éri meg sztárfotót készíeni róla, hacsak nincs kisebb műtermünk a konyhában, csak extrafrissen jó! És készítsétek csak bigolival! Ez a bolti mezze penne csak egy hirtelen megoldás volt.
    Szardíniás mezze penne
    Hozzávalók:
    • 320 g mezze penne
    • 400 g friss szardínia
    • 1 gerezd fokhagyma
    • extraszűz olívaolaj
    • 1 nagy csokor petrezselyemzöld
    • frissen őrölt bors 

    Amíg a tészta fő, a szardíniákat megtisztíom, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítom, a filéket pedig 2-3 cm-es darabokra vágom.
    Egy serpenyőben felhevítem az olajat, rózsaszínűre pirítom rajta a késsel kissé szétnyomott fokhagymát. Hozzáadom a felgarabolt szardíniát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, borsozom, ha kell sózom, meglocsolom 1-2 ek. vízzel amiben a tészta fő, és kb. 4-5 perc alatt, a serpenyőt folyamatosan rázogatva (nem keverve, mert a hal szétesik) készre főzöm.

    A tésztát „al dente” leszűröm, összekeverem a petrezselymes szardíniával, és azonnal tálalom.

    venerdì 8 gennaio 2010

    Füstös-gombás rizottó

    Ősszel készült, emlékszem, hogy megörültem a friss gombáknak a zöldségesnél, de Nemalvó Anna Manó akkortájt nemigen tette lehetővé, hogy recepteket publikáljak. Most pótolom.


    Füstös-gombás rizottó
    Hozzávalók:
    • 1 marék rókagomba
    • 1 marék gyűrűs tuskógomba (a bolondos gombás blogban Mézesmadzag Zsuzsa nagyon jó dolgokat ír róla)
    • 1 marék csiperke
    • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Arboriót használtam)
    • 1 nagy fej hagyma
    • 1 gerezd fokhagyma
    • extraszűz olívaolaj
    • 2 tk. vaj
    • 1 dl száraz fehérbor
    • zöldség alaplé
    • 50 g füstölt ricotta
    • 2 ek. frissen reszelt Parmigiano Reggiano
    • frissen őrölr bors


    A gombákat megtisztítom, a nagyobbakat feldarabolom, a kisebb fejeket egészben hagyom.
    A zöldség alaplevet felmelegítem.
    A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, rádobom a gombákat is, összekeverem, majd felöntöm a fehérboral, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 1-2 percig főzöm. Kevés sót és borsot adok hozzá, és a forró alaplével időnként meglocsolva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje kissé roppanós marad. Ekkor hozzáadom a frissen reszelt sajtot, az apró darabokra vágott füstölt ricottát, a vaj másik felét, végül az egészet összekeverem, leveszem a tűzről, és lefedve még 3-4 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.

    Tiella barese - Krumpli, rizs, kékkagyló

    Aki pedig valami bonyolultabbra vágyik, íme egy fantasztikus egytálétel Olaszország talán legszebb vidékéről, Pugliából, pontosabban Bari városából. (Az eredeti recept szerint cserépedényben készül. Én féltettem az egyetlent, amim van -mármint attól, hogy átveszi a kagyló illatát- így egy sima tűzálló tálban készítettem, bár az íze így bizonyára meg sem közelíti az eredetiét.)

    Tiella barese - Tiedd' a la bares -
    Patate, riso e cozze
    Hozzávalók:
    • fejenként 1,5 marék rizs (Arboriot használtam)
    • 2 kg feketekagyló
    • 1 vöröshagyma
    • 4 nagy krumpli
    • 2 közepes cukkini (elhagyható)
    • 800 g hámozott paradicsom (Legutóbb 300 g hámozott paradicsomot, 200 g passzírozott paardicsomot és 300 g sk. kifejezetten halakhoz, tenger gyümölcseihez készített fokhagymás pardicsomot használtam; Ember szerint az utóbbi nagyon sokat dobott rajta. Recept lent.)
    • extraszűz olívaolaj
    • só (óvatosan, mert a kagyló is sós!)
    • frissen őrölt feketebors
    • 2 gerezd fokhagyma
    • egy csokor petreszelyemzöld
    • kb. 100 g pecorino romano
    • kb. 1 dl fehérbor


    A kagylókat az itt leírt módon megtisztítom, és eredetileg még nyersen, késsel egyenként kinyitom mindegyiket. (Ez egy viszonylag nehéz művelet. Kevésbé bátrak, mint pl. én, egy serpenyőben kevés olajat hevítenek, rárakják a kagylókat, lefedik, majd megvárják, míg szépen kinyílnak maguktól. Ez Bariban szentségtörés, de most sokszáz kilométer választ el minket ettől a gyönyörű várostól, így nyugodtan nyitogathatjuk úgy a kagylókat, ahogy nekünk tetszik.)

    A krumplikat nagyon vékonyra szeletelem (Ez fontos, máskülönben nem fő meg. Amikor először készítettem ezt az ételt, a krumplikat kb. 1 mm vékonyra szeleteltem, és a végén még így is kicsit roppanós maradt a krumpliréteg.)
    A hagymát -és ha van, a cukkinit- felkarikázom, a petrezselymet és a fokhagymát apróra vágom, a sajtot lereszelem.

    Egy tűzálló tál aljára egy kevés olívaolajat öntök, és a következő rétegeket rakom egymásra:
    fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj
    krumpli, bors
    sajt
    fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj
    kagyló
    rizs
    sajt
    fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj
    (cukkini)
    krumpli, bors
    sajt
    fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld

    Ezután az egészet meglocsolom a fehérborral, a kagylók alatt maardt lével (hacsak nem késsel nyitottam ki őket, mert akkor ugye lé nincs) és egy kevés olívaolajjal, majd annyi vizet öntök rá, hogy ellepje.
    220 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve 35 percig, majd a fóliát levéve még 10 percig sütöm, végül a sütőből kivéve még 30 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.


    Fokhagymás paradicsom halakhoz, tenger gyümölcseihez télre, amikor fú a hó és hideg van és nincs friss, illatos paradicsom

    Hozzávalók:
    • paradicsom (olyan fajtát válasszunk, amelynek kevés a leve/magja, és vastag a húsa)
    • minden kg paradicsomhoz 1 tk. só és 1 gerezd fokhagyma
    • (4-5 kg alatt nem nagyon érdemes nekikezdeni, mert igen kevés lesz belőle)
    A paradicsomot megmosom, nagyobb darabokra vágom, majd a megtisztított fokhagymagerezdekkel és a sóval együtt kb. egy órán keresztül folyamatosan kevergetve főzöm, közben egy merőkanállal gyakran leszedem a paradicsomok tetejére kiülő levet (nem kell megijedni, rengeteg lesz).
    A visszamaradt paradicsompépet héjastól, fokhagymástól együtt paradicsompasszírozón keresztül átpasszírozom, alaposan megtisztított üvegekbe töltöm, az üvegeket lezárom, és minimum 20 percig dunsztolom. (Én mindent nedves dunsztban csírátlanítok.)
    Olaszul a dunsztolás bagnomaria vagyis Máriafürdő. Szép, ugye? Erről jutott eszembe, hogy mondtam egyszer az egyik ismerősömnek, hogy magyarul a natura morta -szó szerinti fordításban holt természet- csendélet, amire ő azt mondta, hogy ez olyan szép.
    A paradicsomra visszatérve...az idén összesen hatféle paradicsomszószt készítettem, de ez a legegyszerűbb, fokhagymás verzió mindent visz! Olyan az íze, mintha friss paradicsom lenne.

    'mpepata di cozze

    A blogban a regionális olasz konyha ételeit gyarapítandó, jöjjön néhány tengeri bogyós recept.
    Kezdem a legegyszerűbbel, egy tradicionális nápolyi (elő)étellel, amely ma már szinte egész Itáliában elterjedt, elsősorban ünnepekkor, nagyobb családi összejöveteleken fogyasztják. (Majd ha öreg leszek, és nekem is lesz naaaaagy-naaaagy olasz családom, veszek egy óriási serpenyőt, és abban fogom készíeni.)

    Borsos kékkagyló

    Hozzávalók:
    • 2 kg kékkagyló
    • 3 gerezd fokhagyma
    • 1 dl extraszűz olívaolaj
    • 1 dl száraz fehérbor
    • frissen őrölt feketebors
    • egy csokor petrezselyemzöld
    • 5-6 levél friss oregánó (vagy 2 tk. szárított)
    • frissen őrölt feketebors
    • néhány szelet pirítós
    A kékkagylókat alaposan megtisztítom (ez a legádázabb művelet az egészben, itt írtam arról, hogy hogyan takarísuk meg a kagylókat).
    Egy serpenyőben felhevítem az olajat, enyhén megpirítom rajta a késsel szétnyomott fokhagymagerezdeket, majd hozzáadom a kagylókat, és lefedve addig főzöm, amíg kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!). Ezután a fedőt leveszem, a kagylókra öntöm a bort, majd az egészet megszórom az apróra vágott petrezselyemzölddel és az oregánóval, végül pedig jó sok borsot tekerek rá. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, és azonnal tálalom. (A kagylók alatt maradt boros-borsos-fűszeres levet a piríóssal kötelező kitunkolni!.)

    Mogyorós hókifli

    ...vagy mogyorós vaníliás kifli?

    Csak hogy jövőre is meglegyen. Olaszék imádták.
    Mogyorós hókifli
    Hozzávalók:
    • 100 g darált mogyoró
    • 280 g liszt
    • 150 g vaj
    • 60 g zsír
    • 70 g porcukor
    • 1 csipet só
    • 1 citrom reszelt héja

    • 30 cl mogyorólikőr (Természetesen elhagyható, én is csak azért tettem bele, emrt épp volt egy löttyintés az üveg alján. Egy kedves ismerősünk hozta Alba városából -szóval Nocciole Piemonte IGP!, és naaaagyon, naaaagyon finom volt, pedig ha választani lehet, kerülöm a likőröket.)



    A lisztet, a mogyorót, a sót és a porcukrot összekevertem, majd az egészet elmorzsoltam a hideg vajjal és a zsírral, végül összegyúrtam, hűtőben egy órát pihentettem.

    A tésztából diónyi darabokat csíptem le, minden darabot kiflialakúra formáztam, sütőpapírral kibélelt tepsire rakosgattam, és 190 fokon világosbarnára sütöttem.
    (Kipróbáltam a következő tésztát is: 300 g liszt, 100 g darált mandula, 200 g vaj, 3 ek. porcukor, 1 csipet só, 1 tojás sárgája, 5 cl Grand Marnier, 1 narancs reszelt héja; de közel sem lett olyan finom, porhanyós mint a másik.)

    mercoledì 6 gennaio 2010

    Új év kezdődik...

    Olaszország északkeleti tájain gyakorlatilag csak most indul az újév. Vízkereszt előestéjén hatalmas tüzekre hánynak „mindent, ami antik, ócska”, temetik a rosszat, a sötétséget, s ezzel együtt az óévet is minden búval, bajával egyetemben. A füst a jövőre vonatkozóan jóslatot rejteget:
    „Se il fum va a soreli a mont, cjape il sac e va pal mont. Se il fum invezit al va de bande di soreli jevât, cjape il sac e va al marcjât.” Vagyis “Ha a füst nyugat felé száll, fogd a zsákod és indulj el szerencsét próbálni a világban! ill. Ha a füst kelet felé száll, fogd a zsákod, és menj a piacra!”
    A máglyát Friuliban „pignarûl”-nak nevezik, a tűz körül elmaradhatatlan a forralt bor és a pinza. Ez utóbbi kukoricalisztből, vaj, szárított füge és dió hozzáadásával készült tradicionális friulán sütemény, aminek az elkészítésére évek óta készülök...de ami késik, nem múlik!.
    No, kezdésnek ennyi bőven elég.
    Vágjunk bele!

    Pignarùl Ariisban a Stella folyón
    2003
    Buon Anno!