Bresaola tekercsek fehér spárgával

Íme az ígért tavaszi/húsvéti előzetes saját étteremalakítás nélkül :-):

Bresaola tekercsek fehér spárgával

Hozzávalók:

• 8 szelet bresaola (A bresaola pácolt, szárított, érlelt hús, elsősorban marhából ill. lóból készítik, én most ló bresaolát vettem, és mivel túl vékonyra szeletelték, és úgy tűnt, nem bírta volna el a tölteléket, egy-egy tekercshez két szeletet használtam fel, így nem 8 hanem 16 szelet kellett a műhöz. Gabojsza nemrég itt írt a pastramáról, ami nagyon úgy tűnik, a bresaola rokona. :-)
• 200 g krémes kecskesajt
• 8 db fehér spárga
• egy csokor petrezselyemzöld
• metélőhagyma
• néhány levél bazsalikom
• bors
• ½ citrom leve
• 1 kk. mustár
• 4 ek. olívaolaj
• a díszítéshez 2 főtt tojás

A spárgákat megpucoltam, sós vízben kb. 15 percig főztem, és hagytam kihűlni.
A kecskesajtot összekevertem 2 ek. olívaolajjal, hozzáadtam az apróra vágott bazsalikomot, petrezselyemzöldet és a metélőhagymát, majd a kencéből a kiterített (dupla) bresaola szeletekre raktam egy-egy evőkanálnyit. Erre fektettem a spárgákat úgy, hogy alul-felül kilógjanak, végül a szeleteket ráhajtottam a spárgákra. A tekercseket egy tányérra rendeztem, főtt tojással, rozmaringgal és bazsalikomlevelekkel díszítettem.
A maradék olajat összekevertem a citromlével, a mustárral és a borssal, és tálalásnál a tekercsekre locsoltam.

Involtini di bresaola con asparagi bianchi

Ingredienti:

• 8 fette di bresaola
• 200 g di formaggio caprino cremoso
• 8 asparagi bianchi
• un mazzetto di prezzemolo
• erba cipollina
• basilico fresco
• pepe
• il succo di ½ limone
• 1 cucchiaino di senape
• 4 cucchiai di olio extravergine di oliva
• 2 uova sode per decorare il piatto

1. Pulite gli asparagi e lessateli per circa 15 minuti.
2. Lavorate in una ciotola il caprino con due cucchiaini di olio fino a renderlo cremoso. Unitevi il prezzemolo, il basilico e l'erba cipollina lavati e tritati, amalgamate tutto e spalmate il composto al centro delle fette di bresaola.
3. Adagiate un asparago sulle fette spalmete con il formaggio in modo che spuntino all'estremitá, quindi arrotolatele e sistematele su un piatto da portata. Decorate gli involtini con delle uova sode, alcune foglie di basilico e rosmarino.
4. Emulsionate in una ciotola l'olio rimasto, il succo di limone, la senape, e il pepe e servite la salsa insieme agli involtini.

Aranydurbincs zöldbabbal és gombával

A nagy étteremalakítás közben úgy tűnik, az ámítógépem ámít, bár amíg képes csupán így játszani velem, jól van. Történt ugyanis, hogy múlt héten pénteken délután idekuporodtam recepteket írni, de a gép bemondta az unalmast, és közölte, hogy márpedig ő nem hajlandó „bekapcsolódni”...sem a munkámba, sem a receptírásba, de még saját magába sem. Mondanom sem kell, hogy a hetvenvalahány publikálatlan recept, ill. kép egyik pillanatról a másikra való esetleges eltűnése enyhén szólva sokkolt, így kértem-könyörögtem, „Csak most az egyszer ne hagyj cserben!” és lám-lám, megesett rajtam a computer-szív, és kaptam tőle egy (remélem nem utolsó) esélyt. Azóta amikor van időm, nem csinálok mást, mint szelektálok, rendezek, takarítok, és persze e-dobozolok, mint szájber-Tóték. Ha minden jól megy, mindjárt menthető lesz az anyag, és akkor aztán én leszek Az Őrnagy!
No, azért nem jöttem üres kézzel: hoztam egy tegnapi halas ételt aranydurbincsból (szerintem a tengeri sügér után a második legfinomabb hal), meg itt van végre a már megígért színes-tavaszos-(akár)húsvétos előétel is.

Aranydurbincs szezámmagos zöldbab-gomba körettel

Hozzávalók 2 személyre:

• 1 kb. 500 g-os aranydurbincs
• 100 g zöldbab
• 100 g gomba
• 1 kis fej hagyma
• 0,5 dl extraszűz olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 2 evőkanálnyi szezámmag
• 1 zsályalevél
• 2 kisebb ág rozmaring
• őrölt koriander
• só
• frissen őrölt bors
• 1 citrom

A halat megpucoltam, beleit eltávolítottam, majd folyó víz alatt alaposan átmostam. Enyhén sóztam, borsoztam, a hasába tömködtem egy zsályalevelet, egy kisebb ág rozmaringot és három vékony szelet citromot. A másik zsályalevelet és néhány rozmaringlevélkét apróra tépkedtem és a hal mindkét oldalát bedörzsöltem vele.
A szezámmagot megpirítottam.
A hagymát apróra vágtam, az olajon üvegesre pirítottam, majd meglocsoltam a fehérbor felével, hozzáadtam a zöldbabot (még találtam egy utolsó üveggel a nagyikám féle télire eltett igazi hazai zöldbabból!), majd amikor ez félig megpuhult, a megtisztított, vékonyra szeletelt gombát is. Sóval, borssal, őrölt korianderrel fűszereztem, 2-3 percig főztem, majd az egészet átpakoltam egy nagyobb tepsibe, ráfektettem a már befűszerezett halat, a zöldségekre néhány szelet citromot raktam, és előmelegített sütőben, 190 fokon kb. 25 percig sütöttem. Tálalás előtt a pirított szezámmagot a zöldségekre szórtam.

Sonkás spirálok leveles tésztából

Étteremalakítás.

Ez nem az a színes tavaszi vendégváró, amit az előző bejegyzésben ígértem (úgy néz ki, azt már csak holnap tudom posztolni) de ez is „bulikaja”. Barátnőmnek születésnapjára -január végén volt- vacsorát ajánlottam fel nemes ajándékként, s ezen az estén volt ez a leveles tésztás spirál a vacsora előtti rágcsa.
A menü további részei voltak:
Fúziós fokhagymaleves (Lorien és Bombadil Toma fokhagymalevesét házasítottam össze :-)
Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal (persze szebben tálaltam, mint a téli szüneti példányt ;-)
Krumplipüré
Narancsos-mákos tirmisù (Mammától).
A fokhagymaleves receptjét azóta is követeli a barátném, sőt, hétfőn közölte, hogy „többet nem mondom” :-), tehát a napokban az is felkerül majd.
Addig nézzük ezt a sonkás-tojásos spirált:

Sonkás spirálok leveles tésztából

Hozzávalók:

• 2 négyszögletes leveles tészta lap
• 2 tojás
• 100 g speck hajszálvékonyra szeletelve (vagy bármilyen más, nyers, enyhén füstölt sonka vagy húsos szalonna)
• só
• frissen őrölt bors
• 1 ágacska rozmaring nagyon apróra vágva

A leveles tésztát a csomagoláson lévő útmutató szerint felengedjük (a bátrabbak saját készítésűvel is próbálkozhatnak, én egyelőre a félős fajtába tartozok). Az egyik tésztalapot kiterítjük, és egy ecset segítségével rákenjük a felvert tojások felét, majd sóval, borssal és a felaprított rozmaring felével fűszerezzük, és az egészet betakarjuk a speckszeletekkel.
A másik tésztalapot is kiterítjük, rákenjük a felvert tojások másik felét, ezt is fűszerezzük, és zsonglőr mozdulatokkal, a tojásos oldalával lefelé az első, már speckkel megpakolt tésztalapra fektetjük.
Éles kés segítségével kb. 2 cm-es csíkokra vágjuk, a csíkokat néhányszor megtekerjük, hogy spirál formájuk legyen, majd sütőpapírral kibélelt tepsiben, előmelegített sütőben, 200 fokon aranysárgára sütjük.

Az eredeti recept a SALE & PEPE januári számában olvasható.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell

A következő recept (épp csak egy kevés módosítással) az IO CUCINO szeptemberi számából való. Bennem – talán a színek miatt – inkább tavaszváró hangulatot mintsem őszt idéz. Fontos!: másnap is finom (nálam ritkán fordul elő a másnapos étel ;-), és néhány levél zöldsalátával még a húsvéti hidegtálas asztalon is megállja a helyét.

Kakukkfüves tojással és paprikával töltött csirkemell

Hozzávalók:

• 1 egész csirkemell (kb. 600 g)
• 4 tojás
• 1 piros színű kaliforniai paprika
• 1 gerezd fokhagyma
• petrezselyemzöld
• kakukkfű
• extraszűz olívaolaj
• só
• bors

A csirkemellet kétfelé vágom, a középen lévő csontot kiveszem, majd mindkét fél mellet egy éles késsel keresztben bevágom, végül szétnyitom őket, mint egy könyvet. Az így kapott hússzeleteket enyhén kiklopfolom, úgy, hogy a hús lehetőleg mindenhol egyforma vastagságú legyen, végül sózom, borsozom.
A tojásokat felverem, hozzáadom az apróra vágott petrezselyemzöldet; sóval, borssal, kakukkfűvel ízesítem, majd forró olajon négy, kb. egyforma méretű kerek lapot sütök belőlük.
A paprikát nagyon apró kockára vágom, és 1-2 ek. olívaolajon kissé megpirítom.
A kiterített hússzeletekre 2-2 sült tojást fektetek, majd ráhalmozom a paprikakockákat.
Ügyelve arra, hogy a töltelék ne kukucskáljon ki, a hússzeleteket feltekerem, és egy darab alufóliába jó szorosan feltekerem.
Innen több lehetőségünk is van:
forrásban lévő vízbe dobjuk, és megfőzzük (mivel a sütőm foglalt volt, én főztem), 200 fokos sütőben megsütjük (kb. 25 perc), vagy ha a grillrács alatt épp lapul egy kevés parázs, akkor ott forgatjuk kb. fél óráig.
Kissé száraznak tűnt először, így végül majonézes salátával tálaltam, ami még a taljánoknak is bejött, pedig ők aztán nem rajonganak a majonézes salátákért. ;-)

Kördések

Khm, khm, tadááááááááám, és parárááááááááám, ezennel pótolom az elmaradt kördések megválaszolását.
Palócprovence kérdezett a függőségeimről. Íme:

• a férjem - nélküle az egész világ nem ér semmit :-)
• a családom - főleg mióta ilyen messze lakunk fáj nagyon, hogy csak ritkán lehetek velük :-(
• a napfény és ezzel együtt a meleg - ritka az a lény e Földön, aki úgy tud fázni mint én, s amikor a hőmérő 26 fok körüli hőmérsékletet mutat a nappaliban, Ember gyakran elküld melegebb éghajlatra :-)
• ízek, illatok - egy életre megőrzöm őket, és sokszor kísérletezek a reprodukción, bár a tapasztalat azt mondja, hogy kétszer ugyanazt az ízt nem vagyok képes elővarázsolni
• főzés - no comment

Lilahangya arról kérdezett, hogy mik voltak számomra 2008 legemlékezetesebb eseményei. Huh, ez nem könnyű. 2008 életem legszörnyűbb meglepetéseit, legnagyobb próbáit elémállító rémisztő gaz képében kísért még a mai napig is. Nem könnyű róla beszélni, és nem is idevaló, tehát próbálok a memóriámban a jó dolgokra koncentrálni, annak ellenére, hogy azok a randa dolgok „legemlékezetesebb szempontból” jóval túlszárnyaltak minden egyebet.
Tehát a legemlékezetesebb jók:

• amikor anyukám azt mondta, hogy eljönnek hozzánk néhány napra
• amikor a barátnőm a férjével és a két pici lányával itt nyaraltak, s hazainduláskor óriási ajándékot kaptunk tőlük
• amikor Ember végérvényesen döntött a munkahelyváltásról
• amikor tavasszal egy egész hónapot töltöttünk Magyarországon
  és végül
• amikor megértettem, hogy itt a helyem.

Ezek az élmények mind megríkattak.

Lehet, hogy nem leszek most túl népszerű, de fogalmam sincs, hogy kinél nem jártak még ezek a kérdések. Ha valakinek van kedve válaszolni, én szívesen átadom a stafétát...
Ó, de! Mégis eszembe jutott! Ha jól emlékszem az Erdőben még nem jártak ezek a kördések (vagy ha igen, akkor bocs, lányok, tényleg naon le vagyok maradva).
Maradt még a barátos díj, amit Citromfűtől és Palócprovencetől is megkaptam. Köszönöm szépen! Nagyon kedves gesztus volt tőletek! Aranyak vagytok!

A díj célja, hogy a netes baráti kapcsolatok ápolása:

"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."

No, ha nem baj, kicsit többet választok. ;-)
Azt hiszem, minden blogger legjobb barátja az olvasóközönsége. (Ők az elsők. Akik írnak is, megérdemlik a csillagot is az ötös mellé, hiszem írjanak jót vagy rosszat, a blogtulajdonosnak nagyon fontosak a visszajelzések. ;-)
Küldöm tehát a díjat a Piazza-Piazza blog minden egyes olvasójának!

Fegato alla veneziana

Anyósom jóvoltából nem csak a Friuli, de a Veneto tartománybeli ételek is folyamatosan az asztalunkra kerülnek. A következő étel is Venetóból származik, sőt, egyenesen Velencéből s persze, mondhatnánk rá, hogy egy egyszerű „pirított máj”.... aztán amikor megkóstoljuk, rájövünk, hogy mégsem az. Van benne valami más, van benne valami titok... Ez pedig nem más, mint a hagyma el(ő)készítése.
Mióta Olaszországban élek, jöttem rá, hogy mennyi minden rejlik a részletekben. Mondhatja bárki, hogy sznobság a klasszikus tésztákat, a rizottót vagy bármi mást úgy készíteni, ahogy a nagykönyvben meg van írva: szóról szóra, ügyelve a legapróbb részletekre is, a meghatározott időket betartva, az előírt hozzávalókból a legalapvetőbbeket nem helyettesítve, pedig ha kipróbáljuk így is, úgy is, jövünk csak rá, hogy inkább szíves-örömest leszünk sznobok, mintsem megfosztjuk magunkat „Az olasz ízélménytől”. Igaz ez erre a velencei módra elkészített májra is.

Borjúmáj velencei módra
- Figà a'la venessiana -

Hozzávalók:

• 600 g borjúmáj (esetleg sertés)
• 450 g vöröshagyma
• 50 g vaj
• 6 ek. extraszűz olívaolaj
• 0,5 dl fehérbor
• marha alaplé
• 1 csokor petrezselyemzöld
• só
• frissen őrölt bors

A petrezselyemzöldet aprítsuk fel, a hagymákat vágjuk félbe, majd vékonyan szeleteljük fel.
Egy serpenyőben hevítsük fel a vajat és az olívaolajat, adjuk hozzá a petrezselyemzöldet és a hagymakarikákat, majd fedjük le, és lassú tűzön főzzük kb. 60 percig. Közben locsolgassuk a fehérborral és ha a bor elfogy, némi marhahúsből készült alaplével is. (Akkor lesz a legfinomabb, ha mindig csak egy-két csepp folyadékot adunk a hagymához, ami így majdnem inkább sül mint fő.)
60 perc letelte után adjuk hozzá a nagyon vékony csíkokra vágott májat, főzzük kb. 5 percig, sózzuk, borsozzuk, és pirítós kenyérrel AZONNAL! tálaljuk.
A hagymás alaphoz a fehérbor helyett adhatunk 1-2 ek. vörösborecetet vagy 0,5 dl tejet is.
Épp nemrég olvastam valahol (vááááá, nem találom hogy hol :-() hogy a „figà” nem májat jelent venetói dialektusban, hanem fügét. Ez pedig annak a bizonyítéka, hogy a venetóiak ezt az ételt a rómaiaktól „lopták” ;-), ott ugyanis létezik egy tradicionális fügés-májas étel.
Azt hiszem, a legközelebbi fügeszezonban ez utóbbit is kipróbálom...mondjuk egy kevés balzsamecettel megbolondítva...nyammm.

Fegato alla veneziana

Ingredienti:

• 600 g di fegato di vitello (o di maiale)
• 450 g di cipolla
• 50 g di burro
• 6 cucchiai di olio extravergine d'oliva
• 50 ml di vino bianco
• brodo di carne di manzo
• 1 mazzetto di prezzemolo
• sale
• pepe

1. Mondate, lavate, asciugate e tritate il prezzemolo. Tagliate le cipolle a fettine sottili.
2. Mettete sul fuoco un tegame con l'olio e burro; appena inizieranno a soffriggere, unite il prezzemolo e le fettine di cipolle. Mescolate, coprite il recipiente e cuocete a fuoco basso per circa 60 minuti. (Bagnate ogni tanto con il vino bianco e dopo con un po' di brodo.)
3. Dopo circa 60 minuti aggiungete il fegato tagliato a fettine sottilissime, cuocete per circa 5 minuti, salate, pepate e servite subito con dei crostini di pane.

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Íme tehát a saját gyűjtésű kagylókból készült rizottó.
Ember azt mondta, hogy „è da Ferarùt”! (A Ferarùt Friuli egyik legjobb, elsősorban halételekre specializálódott étterme. Itt található Rivignanoban.) Jesszusklarinét, ilyen bókot még senkitől sem kaptam! :-)
Menet közben, azt hiszem, rájöttem, hogy miért lett olyan finom ez a rizottó. Közvetlenül a bibionei világítótorony mellett folyik bele a tengerbe a Tagliamento folyó, így a környéken éldegélő kagylóknak nincs az a penetráns halszaguk/ízük, és a belőlük készült ételek is teljesen más ízt kapnak. (A tészta egyébként, valószínűleg épp emiatt, túl „delicata”-ra sikeredett, ellenben a rizottóval csodát művelt!)

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• 300 g kékkagyló
• kb. 15 db vénuszkagyló (sajnos csak ennyit sikerült összegyűjteni)
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 db Picadilly paradicsom
• fehérbors
• szükség szerint só

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom. A kékkagylókat egy kefével megtisztítom, majd egy csipesszel kitépem a hátukon lévő ún. „szakállat”.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom amíg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek, hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésigpárolom, belekeverem a rizst és addig pirítom, míg az egész enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve az előzőleg leszűrt forró lével locsolgatom mindaddig amíg a rizs „al denté”-re puhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is. Az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen!)
Amikor a rizs megpuhult, hozzáadom a felaprított petrezselyemzöldet, a héjastól apró kockára vágott Picadilly paradicsomot, (nem kell megijedni, nem fognak paradicsomhéjak úszkálni a rizottóban, a „PP” nem az a szétfővős fajta ;-), a maradék 1 tk. vajat, a kagylóhéjból kiszedegetett kékkagylókat és a vénuszkagylókat is. Ez utóbbit hagyhatjuk a héjukban is. (Jééééé, mennyi héj!)
Az egészet óvatosan összekeverjük, adunk hozzá egy kevés őrölt fehérborsot, ha szükséges sót, 1-2 percig forraljuk, és azonnal tálaljuk.

(Majdnem) minden napra egy tészta Nr 34 - Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Előhalásztam a naptáramat: január 11-én voltunk ismét a bibionei világítótoronynál kutyát fárasztani és kagylót gyűjteni.
Előre megnéztem, mikor van apály, és a kirándulást akkorra időzítettük. Vénuszkagyló nem sok volt (mint utóbb kiderült, nem csak az apályra, hanem a holdfázisokra is oda kell figyelni, és ha jól emlékszem, újholdkor „lecsapni” a bestákra) ellenben a parton, a hatalmas köveken rengeteg kékkagylót találtunk. Természetesen a kövek víz alatti részéről szedtük le a kagylókat.
Csudajól szórakoztunk, és bár kezünk-lábunk csonttá fagyott, otthon a sparhelt melege, egy pohár Tocai, no meg az utána készült rizottó kárpótolt minket mindenért. Azt hiszem, ez volt életem legfinomabb rizottója!
Másnap még egy kékkagylós spagettire és egy adag csőben sült kékkagylóra is futotta a begyűjtött kagylómennyiségből.

Kékkagylós-paradicsomos spagetti

Hozzávalók:

• 1 kg kékkagyló
• 1 kis fej hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 0,5 dl száraz fehérbor
• 5 közepes paradicsom
• egy csokor petrezselyemzöld
• néhány levél friss bazsalikom
• extraszűz olívaolaj
• só
• frissen őrölt bors

A kagylókat folyó vízben egy kefével megtisztítjuk, majd egy csipesszel (vagy egyszerűen a mutató- és a hüvelykujjunkkal) kitépjük a hátukon lévő ún. „szakállat”. A kagyló ezzel a szösszel kapaszkodik a tengerben lévő kövekhez.
A hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon apróra vágjuk, az olajon megpirítjuk, majd felöntjük a fehérborral. Hozzáadjuk a leforrázott, héjuktól megtisztított és felkockázott paradicsomokat és néhány bazsalikomlevelet, majd megszórjuk némi frissen őrölt borssal, és közepes lángon kb. 15 percig főzzük.
Ezalatt a megtisztított kagylókat egy serpenyőbe rakjuk, meglocsoljuk egy kevés olívaolajjal, hozzáadunk egy gerezd fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet, és fedő alatt az egészet addig pároljuk, míg a kagylók kinyílnak. (Amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!)
A kagylók alatt keletkezett levet átszűrjük, hozzáadjuk a paradicsomos mártáshoz, és addig főzzük, míg a kellő mártás sűrűséget el nem érte. Ekkor óvatosan összeforgatjuk a kinyílt kagylókkal, és a frissen kifőzött spagettivel tálaljuk.

Olcsó szállás Velencében

Egy kedves velencei ismerősömnek ígértem meg, hogy szentelek a blogomban egy postot a nemrég indított Bed and Breakfastjének.
Bátran ajánlom mindenki figyelmébe!
A B&B Romantica Venezia a velence-mestrei pályaudvartól gyalog mindössze ötpercnyi távolságra helyezkedik el, tiszta, rendezett környezetben. A pályaudvarról 10 percenként indulnak vonatok Velencébe, így a szállásról elindulva rövid időn belül a lagúnák városának kellős közepén találhatjuk magunkat.
A tulajdonosok megbízhatóak, az árak, azt hiszem, önmagukért beszélnek (ja, és tartalmazzák a reggelit, és a konyhahasználatot is -hűtő és mikrohullámú sütő, TV, Internet hozzáférés is van!).
Egyedül a fürdőszobán kell osztozkodni, de azt hiszem ez nem lesz probléma.
Nem is írok többet, ha valakit érdekel a szállás, itt talál róla bővebb információt, leírással, elérhetőségekkel egyetemben:

http://www.venezia-bb.it/index.htm

Mákos almatorta

Azt hiszem, itt az idő, hogy visszatérjek. Hiányzott ám nagyon a blog! Az igazolást, remélem, jövő hét közepe táján már a kezemben tudhatom, ha mégsem, akkor április első napjaiban mindenképp meglesz... Akkor majd írok róla kicsit többet.
Nem is tudom, mivel indíthatnék így hirtelen. Rengeteg elmaradásom van, kezdve a kismilliárd körkérdés megválszolásával, nem beszélve arról a sok színes ételről, amit mostanában készítettem. Menet közben rájöttem, hogy amikor elkezdek színesebbnél színesebb ételeket gyártani, az egyértelműen a tavaszvárás/tavasz utáni vágyódás jele. Azért remélem, már nem kell olyan sokat várni. (A múlt hétvégén hihetetlen 18 fok volt! De pssszt! Nem kiabáljuk el! ;-)
Visszatérve a lemaradásaimra: osztottam-szoroztam és a végeredmény 72 lett. Ez azt jelenti, hogy ennyi publikálatlan recept + fotó ücsörög a gépemen. Esélyem sincs arra, hogy még ebben a hónapban legalább a felét posztoljam. Áprilisban már nem illik téli receptekkel előrukkolni, ezért úgy döntöttem, hogy ami marad, azt elteszem jövőre.
Lorien kb. egy hónapja kérte a véres kolbász receptjét, én meg már két hete tudom, és a nagy „zajlik az élet” közben, semmire és senkire nem gondolva, szemét módon elfelejtettem neki elküldeni. Kedves Lorien, kérlek ne haragudj, hogy ezt a pár sort sem voltam képes leírni az utóbbi időben. Most pótolom:

Véres kolbász

(kép róla itt)

Hozzávalók:

• 4 kg darált sertéshús (fejrész + tarja-lapocka-tokaszalonna háromszögből is egy kevés) Errefelé így darabolják a sertést.
• 2 kg darált abált vér
• 2 kg szalonna
• 200 g só
• 50 g őrölt feketebors
• száraz vörösbor (mennyiségi megkötés nélkül :-) Hiába faggattam a böllérbácsit, nem tudta megmondani, hogy pontosan mennyi bort szokott a véres kolbászba rakni. Azt mondta: „Csak úgy szemre, hogy a massza még összeálljon." :-)

Közben kiötlöttem, mivel indítok: Katia almatortájával. Ennek a tortának az az érdekessége, hogy semmiben sem hasonlít az eredetire. (A disznóvágásos képek között látható a Katia változata.)
Az eredeti annyira ízlett, hogy azonnal elkértem a receptjét. Össz-vissz annyi változtattam rajta, hogy a Mamma-féle narancsos tiramisùból megmaradt kb. 3 evőkanálnyi cukrozott darált mákot hozzáadtam a tésztájához.Finom lett így is, csak kicsit meglepődtem, amikor láttam, hogy az alma nem szállt le a süti közepébe. (Érdekes, amikor meggyes pitét sütök, és a tetején kellene maradnia, tuti, hogy lesüllyed! :-)) Ráadásul a színe is kissé barnás lett, holott a Katiáé sárga volt. Ezt azzal próbáltam magyarázni, hogy szerintem az ő tortaformája nagyobb átmérőjű, az enyém csak 26 cm-es, így a torta valamivel tovább sült.
Egyébként csak én voltam ennyire kritikus magammal szemben. A torta hipp-hopp eltűnt a föld színéről.

Mákos almatorta

Hozzávalók:

• 125 g vaj
• 120 g + 2 ek. kristálycukor
• 1 vanília kikapart belseje
• 3 tojás
• 1 citrom reszelt héja
• 1 csipetnyi só
• 200 g liszt
• 6 g élesztő (por)
• 3-4 ek. tej
• 3 ek. cukrozott darált mák
• 4 közepes alma
• 50 g mazsola
• 1 ek. citromlé

Hámozzuk meg az almákat, vágjuk vékony cikkekre, majd hagyjuk állni egy tálban 2 ek. cukorral és a citromlével összekeverve.
A mazsolát áztassuk be langyos vízbe.
Elektromos habverővel a vajat és a cukrot alaposan keverjük össze, adjuk hozzá a vanília kikapart beljesét, a citrom lereszelt héját, a sót, a cukrozott mákot és a tejet végül pedig folyamatosan keverve egyenként a tojásokat is. A lisztben vegyítsük el az élesztőt, majd apránként szitáljuk bele a tojásos-vajas masszába, és az egészet keverjük addig, mígcsomómentes lesz, majd öntsük egy kivajazott, lisztezett tortaformába (az enyém 26 cm-es volt), az almagerezdeket kissé nyomkoduk a tésztába, szórjuk meg a kicsavart mazsolával, és 170 fokra előmelegített sütőben süssük kb. 60 percig.

MZ/X, MZ/X....

Zajlik az élet nálunk. Szó szerint.

Nem szoktam "lógni" (utoljára középiskolában próbálkoztam több-kevesebb sikerrel ;-) de most mégis nyomós okom van a hiányzásra.

Tehát kis türelmet kérek. Mondjuk úgy 2-3 hetet még. Aztán visszajövök, és ha minden úgy alakul, ahogy szeretném, akkor majd beszámolok az "okról" és hozok igazolást is ;-)

Addig is hallgassuk együtt a legújabb olasz slágert! :-) Nekem nagyon tetszik!

Arisa - Sincerità

San Remo 2009

Grapefruit-édeskömény saláta

No, akkor még egy édesköményes recept. Aztán ezen a télen már nem lesz több, ígérem! Assolutamente könnyű, mind elkészítés, mind kalóriatartalom szempontjából; egészséges, színes, randa időben szem ill. lélekvidító, és az édeskömény-grapefruit párosításnak köszönhetően különleges ízélményt ad.

Grapefruit-édeskömény saláta

Hozzávalók:

• 1 édesköménygumó
• 1 rózsaszínű grapefruit
• ½ fej scarola
• 1 kisebb radicchio
• extraszűz olívaolaj
• ízlés szerint citromlé, bor- vagy balzsamecet
• só
• frissen őrölt bors

A radicchiot és a scarolát megmosom, leveleire szedem, a leveleket pedig kézzel akkora darabokra tépkedem, hogy azok kényelmesen beleférjenek az ember szájába. :-)
Az édesköménygumó külső rétegét lefejtem, a maradékot vékonyan felszeletelem.
A grapefruitot kifilézem.
Egy salátástálba rakom a vékonyra szelt édesköményt, a salátákat és a grapefruitot, majd sózom, borsozom, meglocsolom ecettel vagy citromlével és egy kevés olívaolajjal, az egészet alaposan összekeverem, és azonnal tálalom.

Mások is szeretik:

Vesta - rukolával, parmezánnal

Beatbull - galambbegy (madárbegy) salátával, parmezánnal

Lila Füge - avokádóval

...ha valakit kihagytam, kérem, kiabáljon!

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Fogyókúrába kiválóan beilleszthető, nagyon gyorsan elkészíthető, vitaminokkal, ásványi anyagokkal teli vacsora ;-)
Akinek nem kell szigorú diétát tartania, mindenképp locsolja meg a halat egy kevés olívaolajjal!

Mustáros csapósügér radicchioágyon

Hozzávalók:
A sügérhez:

• 500 g sügérfilé
• 4 tk. magos mustár
• kakukkfű
• rozmaring
• só
• bors
• (olívaolaj)
• 1 citrom leve

A salátához:

• 1 kisebb radicchio rosso
• ½ citrom leve vagy 1 ek. balzsamecet
• 1 tk. magos mustár
• só
• bors
• (olívaolaj)

A kakukkfüvet és a rozmaringot apróra vágom. A mustárt összekeverem a citrom kifacsart levével. A sügérfilét négyfelé vágom, a darabokat bekenem a citromos-mustáros keverékkel, majd megszórom az apróra vágott zöldfűszerekkel.
Egy tepsit sütőpapírral kibélelek, ráfektetem a sügérdarabokat, és 190 fokra előmelegített sütőben készre sütöm.
A radicchiot leveleire szedem, megmosom, megszárítom. A mustárt a citromlével összekeverem. Amikor a sügér kész, a radicchiot sózom, borsozom, majd alaposan összeforgatom a citromos-mustáros keverékkel.
A salátából szedek néhány levelet egy-egy tányérra, mindegyikre egy sügérdarabot fektetek, és azonnal tálalom.
(A radicchio talán még finomabb lett volna, ha csak négyfelé vágom, olívaolajjal bekenem, és bordázott aljú serpenyőben csíkosra sütöm... Legközelebb...)

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Nem, nem múlt még el az édeskömény szezon - legalábbis nálunk! ;-)
Kb. két hete nagyon finom, zsenge édesköményt sikerült vásárolni. Néhány kanál passzírozott paradicsommal és egy kis parmezánnal fantasztikus köret lett belőle.

Érdekes, hogy sokszor készítettem már így az édesköményt, de most olyan ízt sikerült összehozni, amire mindig emlékezni fogok.
Így jártam nemrég egy karfiollal. Semmi mást nem csináltam vele, mint sós vízben megfőztem, (úgy, ahogy volt, egyben) és amikor megpuhult rózsáira szedtem és meglocsoltam egy kevés olívaolajjal meg még kevesebb vörösborecettel.
Emlékszem még egy főtt krumplira is. Anyukám készítette köretként, ki tudja már mihez...! Eltörpült mellette minden! „Sárga krumpli” volt, édeskés, puha, majdhogynem krémes, szinte szétolvadt a számban...és telis tele volt az otthoni föld illattával, szeretettel.

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Hozzávalók:

• 4 édesköménygumó
• 16 tk. passzírozott paradicsom (passata di pomodoro, Mamma itt ír róla)
• 4 ek. extraszűz olívaolaj
• 2 ek. reszelt parmezán
• 2 ek. zsemlemorzsa
• só
• frissen őrölt bors

Az édesköményt sós vízben puhára főzöm, mindegyiket négyfelé vágom, és a negyedeket egy tűzálló tálra fektetem. Az egészet meglocsolom az olívaolajjal, tekerek rá egy kevés borsot, a tetején szétoszlatom a passzírozott paradicsomot, megszórom a zsemlemorzsával és a frissen reszelt parmezánnal, végül 200 fokra előmelegített sütőbe rakom, és (ha van, grill programon) addig sütöm, míg a teteje egy kissé megpirul. (Kb. 10 perc.)

Zuppa di gulasch con fagioli

A richiesta, dopo il successo inaspettato alla „purcitade” di Varmo. :-)

Zuppa di gulasch con fagioli
(Babgulyás)

Ingredienti:

• 100 g di fagioli secchi (lasciati in ammollo per almeno 8-10 ore)
• 1 grossa cipolla
• 2 spicchi d'aglio
• 1 cucchiaio di strutto o 3 cucchiai di olio di semi di girasole
• 400 g di polpa di manzo o maiale
• 1 cucchiaio di paprika dolce in polvere
• ½ cucchiaino di cumino macinato
• 4 carote
• 2 radici di prezzemolo
• 1 verza rapa
• 800 g di patate
• 1 pomodoro sbucciato, tagliato a cubetti
• 1 mazzatto di prezzemolo
• sale
• pepe
• pasta pizzicata (palline pizzicate con le dita da una pallina di pasta fatta di 2 uova e 200 g di farina)

1. Prima di tutto preparate la pasta.
   Unite la farina, le uova e un pizzico di sale, amalgamate fino ad ottenere un impasto liscio ed omogeneo. Formatene una palla e lasciatela a riposare per circa 30 minuti. Dopo, con le dita infarinate, pizzicate dei palloncini di pasta , piccoli quantol'unghia del mignolo. (Tenete da parte la pasta pizzicata per la zuppa)
2. Per la zuppa:
   Tagliate la carne a cubetti di circa 2x2x2 cm. Tritate l'aglio e la cipolla finemente e fateli soffriggere nello strutto (o eventualmente nell'olio). Abbassate la fiamma, aggiungete la paprika in polvere e mescolate con cura. Unite la carne, rosolatela per qualche minuto facendo attenzione di non bruciare la paprika (la zuppa diventerebbe amara). Salate, pepate, aromatizzate con il cumino macinato infine aggiungete i fagioli ed i cubetti di pomodoro. Coprite con dell'acqua calda e fate cuocere a fiamma moderata.
3. A metà cottura aggiungete le carote, le radici di prezzemolo tagliate a rondelle e la verza rapa spezzettata.
4. A cottura quasi completata unite le patate tagliate a dadini, e dopo una decina di minuti aggiungete anche i palloncini di pasta e il mazzetto di prezzemolo legato con uno spago da cucina. La zuppa sarà pronta quando la pasta salirà sulla superficie.

Gubana

Van néhány tippem diéta kellős közepén előtörő édességvágy csillapítására: kávé, tea, rágó stb., de az a helyzet, hogy ezek nem mindig nem mindig működnek. (Megjegyzem, nálam a gyümölcs ilyenkor nem sokat ér!)
Tegnap is annyira kívántam valami édességet, hogy egy szelet sütiért odaadtam volna a fél karomat! Pedig nem is szeretem annyira az édességet. Látszik ez a „DOLCI” címszó mögötti 11-es számról is: szégyen, nem szégyen, ez kb. havonta 1 desszertet jelent (szinte kizárólag jeles alkalmakkor).
Most azonban nem bírtam tovább.
Ahogy kerestem a Casamia Cucina tavalyi őszi számában a gulyásleves receptet olaszul (a disznóvágás óta többen is rágják a fülem érte ;-), rábukkantam a Gubana leírására. Évek óta készülök arra, hogy elkészítsem, de mivel elég időigényes elfoglaltság, így mindig csak halogattam.
Reméltem, hogy mire elkészül, elmúlik az édesség utáni vágyam is... :-)
Nem múlt el. Ettem belőle egy szeletet. Evan kérem.

A gubanáról: a gubana a Natisone völgy tradicionális (karácsonyi) kelt tésztája. Az első írásos emlék 1409-ből maradt fenn róla, amikor is XII Gergely pápa Cividaléba látogatott, és az ezen egyházi méltóság tiszteletére rendezett ünnepségen szilvapálinkával meglocsolt gubanát szolgáltak fel desszertként.
A tészta elnevezése állítólag szlovén nyelvterületről származik. A Natisone völgy ill.Gorizia környéke nagyrészt szlovénok lakta terület, és mivel szlovénul a „guba” azt jelenti „piega” (hajtás, redő, kanyarulat), azt mondják, a sünemény innen kapta a nevét. Furcsa következtetés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a kelt tésztát Szlovéniában a „putizza” vagy „putizza” névvel illetik (Valamelyik friss néprajzos beleáshatná magát a témába, hátha van valami más magyarázata is az elnevezésnek, mert ez a változat nekem olyan „eben guba”. ;-) Igen, igen, az esetleges magyar vonatkozásra gondoltam, bár az is lehet, hogy semmi köze hozzánk.)
A gubana eredeti változata egyébként négy napig készül. Akinek van bátorsága, itt talál róla egy „négynapos receptet” olasz nyelven.

Gubana

Hozzávalók:

A tésztához:

• 20 g friss élesztő
• 500 g liszt (dagasztás során az enyém felvett még jó 100-150 g-ot)
• 2 dl tej
• 60 g vaj
• 250 g kristálycukor
• 1 citrom lereszelt héja
• 1 narancs lereszelt héja
• 2 tojás sárgája
• 1 tojásfehérje
• egy löttnyintés rum
• egy csipetnyi só

A töltelékhez:

• 150 g mazsola
• (80 g aszalt áfonya
  50 g cukrozott narancshéj – az eredeti receptben sem az áfonya, sem a cukrozott narancshéj nincs benne, de gondoltam, elrontani nem fogja)
• 7 cl szilvapálinka (Kicsit későn kaptam észbe, hogy azt a keveset, ami itthon volt, elvittük a torba, így a Grand Marnier mellett döntöttem. A citromhéj, a narancshéj, a fahéj, a fenyőmag mellé nagyon passzolt. Talán jobb is így, mint szilvapálinkával.)
• 150 g dióbél
• 150 g hámozott mandula
• 30 g fenyőmag
• 40 g amaretti
• 40 g kristálycukor
• 20 g vaj
• fahéj
• frissen reszelt szerecsendió
• a tetejére 1 tojássárgája

Az élesztőt langyos tejben megfuttattam, hozzáadtam 100 g lisztet, és csomómentesre kevertem. Letakartam, és állni hagytam mindaddig míg a duplájára nőtt. Langyos sütőben ez kb. fél óráig tartott. (A langyos sütőről: amikor a konyhában hűvös van, és kelt tésztát készítek, a sütőt bekapcsolom 60 fokra, majd kikapcsolom, résnyire kinyitom, várok néhány másodpercet, végül letakarva belerakom a keleszteni való tésztát, ami így sokkal hamarabb megnő, mintha a konyhai hűvösben várakozna.)
A maradék lisztet egy deszkára borítottam, a közepébe krátert fúrtam, ide öntöttem a megfuttatott élesztőt, a cukrot, egy csipetnyi sót, apró darabokban a lágy vajat, 2 tojássárgáját, a rumot, a reszelt citrom-, ill. narancshéjat, és az egészet alaposan összegyúrtam. A tojásfehérjét közben kemény habbá vertem, majd ezt is beledolgoztam a tésztába. (Kicsit nyúlós-mállós-ragacsos volt az egész köszönhetően annak, hogy akitől a recept származik 100%, hogy nem annyi lisztet használt, mint amennyi az eredeti receptben le volt írva! Azért idebiggyesztem: eredetileg 400 g liszttel, a 2 helyett 4 tojássárgájával, és olvasztott vajjal „dolgoztak”. Ha dolgoztak. Egy kicsit mérges voltam. Ha belegondolok, hogy mennyire igyekeztem, hogy a tökeccerű gulyásleves receptje szinte grammra pontosan úgy legyen a cikkben, ahogy az a nagy fazékben volt, ezek a goriziaiak meg itt mit sem törődnek a gubanáéval, ami azért nem is olyan könnyen elkészíthető... Mindegy. Két friulán szakácskönyv és a világháló ezt a problémát is megoldotta. 4-5 gubana recept elolvasása után rájöttem, hogy ez így nem ok. Cukrászok és pékek rosszalló gondolataikat kérem mellőzzék! ;-) Nekem ez igenis probléma volt, hiszen nagyon ritkán sütök, és csak az utóbbi hónapokban sütök „szemre”, mint a nagyik. Előtte, ha süteményről volt szó, a mérleg mindig előkerült.)
Na de hol is jártam?
Igen, a nyúlós-mállós tésztánál. Szóval liszteztem. Mindig csak annyit, hogy ne ragadjon az összes a kezemre. Aztán amikor már gombócot tudtam belőle formázni, beletettem egy tálba, letakartam, és hagytam kelni egy órán keresztül.
Ezalatt elkészítettem a tölteléket.
A mazsolát, a narancshéjat és az áfonyát a Grand Marnier-be áztattam. A diót, a mandulát, a fenyőmagot és az amarettit apróra daráltam, hozzáadtam a cukrot, fűszereztem fahéjjal és egy kevés szerecsendióval, majd a likőrbe beáztatott bogyókkal jól összekevertem. (Kicsit későn kapcsoltam, de szerintem mézzel is finom lett volna.)
Amikor a tészta megkelt kb. 25x50 cm-es téglalappá nyújtottam, rászórtam a tölteléket, ide-oda vajdarabkákat raktam, majd az egészet feltekertem. A tekercset csigává formáztam, a tetejét megkentem a tojássárgájával, és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 55-60 percig sütöttem. (Nézegessük időnként, és ha nagyon pirulna a teteje, fedjük le alufóliával!)

Véres rizottó

Tavalyelőtt, amikor Ember bácsikája disznótorba hívott, készítettem először ezt a véres rizottót. Ember nagybácsi ki akarta dobni az összes vért, mert úgy döntött, hogy nem készít véres kolbászt. Természetesen azonnal lecsaptam rá, mint ahogy a kidobbásra váró zsírszalonna nagy részére is.
Hazavittem, a zsírt kisütöttem, a vérből pedig hagymás vért és véres rizottót főztem. Imádták! Aztán meg azon csodálkoztak, hogy eddig ez a véres rizottó nekik miért nem jutott eszükbe... :-)
A mostani disznóvágás alkalmával a vér nagy részét felhasználták ugyan, de a böllér bácsi úgy gondolta, sok lesz a kolbászba, így egy kevés jutott nekem is. ;-)

Véres rizottó

Hozzávalók:

• 4 csésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• 1 ek. disznózsír
• 2 tk. vaj
• 1 vöröshagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 dl száraz vörösbor
• 320 g főtt vér
• húsleves (lehetőleg sertéshúsból)
• 1 ek. reszelt parmezán
• frissen őrölt bors

Egy lábasban felhevítettem a zsírt és 1 tk. vajat. Hozzáadtam az apró kockára vágott hagymát és az áttört fokhagymát, majd amikor üveges lett, kissé megpirítottam rajta a rizst. Felöntöttem a vörösborral, megvártam míg nagy része elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, a forró húslevessel időnként meglocsolva addig főztem, amíg a risz szinte teljesen megpuhult. Ekkor hozzáadtam a kisebb darabokra vágott főtt vért, 1 tk. vajat, a parmezánt, végül borsoztam (sózni nem kellett) 1-2 percig még forraltam, és azonnal tálaltam.

Risotto al sangue

Ingredienti:

• 4 tazze di riso (Carnaroli)
• 1 cucchiaio di strutto
• 2 cucchiaini di burro
• 1 spicchio d'aglio
• 100 ml di vino rosso
• 320 g di sangue di maiale
• brodo
• 1 cucchiaio di Parmigiano grattuggiato
• pepe

1. Sbucciate e schiacciate l'aglio, tagliate la cipolla a cubetti, lessate il sangue, scolatelo e tagliatelo a dadini.
2. In una casseruola, nello strutto e 1 cucchiaino di burro fate imbiondire la cipolla e l'aglio. Unitevi il riso, fatelo tostare a fuoco vivo per qualche istante e aggiungete il vino rosso. Quando la maggior parte del vino sarà evaporato, abbassate la fiamma e fate cuocere il riso fino a quando diventa tenero (bagnando ogni tanto con il brodo bollente).
3. Aggiungete i pezzettini di sangue, 1 cucchiaino di burro, il parmigiano grattuggiato e un po' di pepe macinato. Fate cuocere il risotto ancora per 1-2 minuti, trasferitelo su un piatto da portata e servitelo subito.

Rizottó vénuszkagylóval

Ma rájöttem, hogy mégis van haszna ennek az én fene nagy lemaradásomnak. Tele van a számítógép publikálatlan, rég elfelejtett fotókkal, receptekkel. A mostani diéta idején, azt hiszem blogszünetet kellett volna elrendelni, ha ezek nincsenek. ;-) De vannak! :-)
Az alábbi rizottó december 9-én készült. Azért emlékszem rá annyira, mert decemberben az egyetlen olyan nap, amikor sütött a Nap, az nyolcadika volt, és mi akkor voltunk a kutyókkal a tengerparton. Akkor gyűjtöttük ezt a kis kupac vénuszkagylót, 4-5 hüvelykagylót (borotvakagylót), és egy csigafélét is, amit ugyan megfőztem a rizottóval, de végül kidobtam.
Azóta voltunk megint, úgy két-három hete. Ez utóbbi adagből született meg életem legfinomabb rizottója, aminek a receptjét mindenképpen posztolni fogom.

Rizottó vénuszkagylóval

Hozzávalók 2 személyre:

• 60 dkg vénuszkagyló
• 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
• olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 kisebb vöröshagyma
• 1 dl száraz fehérbor

A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, egy késsel kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom míg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk. vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek. Hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésig párolom, belekeverem a rizst, és addig piríom, míg a hagyma enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, az előzőleg leszűrt, forró lével locsolgatom mindaddig, amíg a rizs teljesen megpuhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is, az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen.)
Amikor a rizs megpuhult, óvatosan hozzákeverem a kinyílt kagylókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet és 1 tk. vajat. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, aztán pedig azonnal tálalom.

Lángos

Még a múlt héten készült, és most annyira éhes vagyok, hogy legalább hármat meg tudnék enni belőle! Nem baj, mindjárt ebédidő!
Fogalmam sincs, hogy honnan van a recept, évek óta így sütöm a lángost. A liszt mennyisége tojásnagyság és kefirsűrűség-függő. Szóval lehet nyugodtan „utó”lisztezni!

Lángos

Hozzávalók:

• 0,5 kg liszt
• 3 tojás
• 3 dl kefir
• 20 g élesztő
• só
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 dl tej
• 100 g reszelt sajt (Montasiot használtam)
• 1 dl tejföl

A fokhagymagerezdeket áttöröm, felöntöm a tejjel, majd kb. 10 percig állni hagyom.
A sajtot lereszelem.
A tészta hozzávalóit összekeverem, alaposan összegyúrom, labdát formálok, belőle, a labdából kisebb gombócokat csípek, a gombócokat kézzel kissé elnyújtom, kerek lappá formázom, majd forró olajban kisütöm. (A tészta hűtőben eláll másnapig is!)
A lángosokat meglocsolom 1 ek. fokhagymás tejjel, megkenem egy kevés tejföllel, megszórom a reszelt sajttal, és jóízűen elfogyasztom egytől egyig mindet. Én. Egyedül. Általában. Ember nem szereti. Legalábbis eddig nem szerette. Igaz, csak „bótit” evett eddig. Most megette. És ízlett neki! :-)))

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:

Tagliatelle szalonka raguval

Hozzávalók:

• 320 g tagliatelle
• 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
  vagy
• 2 szalonka
  (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
• 5 dkg húsos füstölt szalonna
• olívaolaj
• 1 vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 zellerszár
• 1 sárgarépa
• 1 ágacska rozmaring
• 2 babérlevél
• 2 zsályalevél
• 1 dl száraz vörösbor
• 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
• néhány szem borókabogyó
• 3 hámozott, darabolt paradicsom
• petrezselyemzöld
• só
• frissen őrölt bors

A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam.

Hm...

Hmmmm... hogy egy ilyen kis dobozba mennyi minden belefér!

Insalata ungherese

Ingredienti:
arrosto di maiale 33% (carne di suino, speck, acqua, sale iodato, amido di mais, spezie [contengono senape], destrosio, colorante: carminio, antiossidante: eritorbato di sodio)
olio vegetale
acqua
cetrioli
peperoni 10%
cipolle
mele
zucchero 1,7%
aceto di acquavite
amido di mais
tuorlo d'uovo
amido di frumento
colorante: estratto di paprica
sale
amido modificato di mais
acidificanti: acido acetico e acido citrico
spezie
dolcificanti: saccarina di sodio
stabilizzanti: gomma di guar, farina di semi di carrube
aromi

Néhány nappal ezelőtt a „Lidiben” voltunk vásárolni. Ember hozta nagy boldogan ezt a "magyar salátát", és szemrehányóan kérdezte:
„Te miért nem csináltál még nekem soha ilyet???”
:-))))
Nem hagyhattuk ott!
Aztán otthon elfogyott. Mind egy szálig! Hamburgerbe kentük! És ha már a feje tetejére állt a világ, raktunk bele isteni januári paradicsomot is, a húst pedig nem a szokásos helyére, hanem legfelülre tettük! Tadááám!
Egyé' olasz! Úgyse sokszor eszel ilyet életedben! :-)))

Barátos ölelés...

Biza' kaptam Citromfűtől és Palócprovence-tól is! Köszönöm szépen. Igazán kedvesek vagytok, hogy rám gondoltatok!

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))

Lényege, hevenyészett fordításban:

"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

No, akkor én most ezt sok-sok szeretettel továbbadom mindenkinek, aki itt szokott olvasgatni, nézelődni -legyen akár blogtulajdonos, akár blognélküli látogató. :-)

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!

Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik...fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)

Íme a már korábban megígért recept:

Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal

Hozzávalók:

• 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
• 1 nagy fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 1 nagy sárgarépa
• 1 zellerszár
• 1 dl száraz vörösbor
• 2 paradicsom
• 2 babérlevél
• egy ágacska rozmaring
• 2-3 friss zsályalevél
• 2 dl tejszín
• só
• bors
• olívaolaj

Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta

Hozzávalók:

• 300 g kukoricadara
• 1 l víz
• 2 tk. só

A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj

Hozzávalók:

• 400 g fagyasztott parajlevél
• 20 g vaj
• 1 fej vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só
• frissen őrölt bors
• szerecsendió
• 50 g reszelt parmezán

A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

Könyves kördés - Mit olvastam 2008-ban?

Maimoni kérdezte nemrég, hogy mit olvastam 2008-ban. (Na jó, ez most így ebben a formában nem igaz. Mármint nem igaz, hogy nemrég kérdezte. Igenis rég kérdezte, én meg olyan lusta disznó voltam, hogy csak halogattam a válaszadást.

Érdekes, hogy a valóságban nem vagyok az a késős típus. Mindig mindenhová időben odaérek, és gyűlölöm, ha valakire várni kell, ezzel a blogolással meg jónéhány e-maillel azonban nagyon el vagyok csúszva.)
Na, de térjünk a tárgyra! Íme az ötös lista:

1. Matthew Pearl: Dante kör (sokadszorra olvastam, és sokadszorra is imádom)

2. Michelle Kennedy: Nekem bejött – 1001 jó tanács kismamáknak (nekem nem)

3. Anthony De Mello: Messaggio per un'aquila che si crede un pollo (jelentem, még mindig „pollo” kategóriába tartozom – vagy legalábbis azt hiszem :-))))

4. Muriel Barbery: Estasi culinarie (a „Főzzünk könyvből!” VKF! kapcsán elég részletesen írtam róla)

5. Manuela Quaglia: Non ci credo alle streghe, però...! (Egy friulán etnográfus hölgy carniai kutatásainak összegzése...a boszorkányokról! ;-) Utoljára a szakdolgozatom írásakor olvastam hasonló témájú könyvet, és repkedtem az örömtől, amikor a rivignanoi mindenszenteki nagyvásáron rábukkantam erre a gyöngyszemre!)

Ez lenne hát a listám. Olvastam még töménytelen mennyiségű szakácskönyvet, nyugatos magyar szépirodalmat -ez nálam minden nyáron előkerül -, kutyapszichológiával kapcsolatos írásokat, és évek óta folyamatosan gyűröm Umberto Eco La misteriosa fiamma della regina Loana című művét. Eddig mindig ő győzött.

Tovább kell gurigázni a kérdést...legyen hát Dolce Vita, Lorien, Mamma, Max, és Bombadil Toma a következő „áldozat”.
Ha valaki idő, kedv, stb. hiányában nem ír, nem veszem sértésnek. ;-)

Narancsos-mákos tiramisù - "Dalla cucina di Mamma" :-)

Mivel is kezdhetném ezt a csodás diétás hétfőt, mint egy pohár édes-krémes tiramisùval. Neeeem, nem igazi, csak fotó! :-) Múlt héten készült a barátosném szülinapi vacsorájának desszertjeként, és mondanom sem kell, elsöprő sikere lett!
Khm, khm, Mamma receptjeiben sosem csalódunk!
Akkor, ott, meg is vitattuk, hogy amarettivel talán még lehetne fokozni az élvezeteket, meg hogy milyen szépen mutatna, ha az amaretti a pohár oldalára lenne tapasztva, de a megvalósítás nem ment olyan könnyen, ugyanis, az amaretti nem az a „tapadós fajta” :-) vagyis nem szívja magába a nedvességet úgy, mint a babapiskóta, így azonnal nem tapasztható. Ha valakinek van türelme és ideje kivárni, míg az amaretti jól megszívja magát az illatos tejjel, kérem, számoljon be arról, hogy kb. meddig tartott és főleg arról, hogy hogy mutatott utána a pohárban.
Fontos info: az egész a narancslekváron áll vagy bukik, tehát a kiváló minőségű lekvár elengedhetetlen ennek a tiramisùnak az elkészítéséhez. (Ha nncs első osztályú narancslekvárunk, készíthetjük darabolt, cukrozott naranccssal is.)

Narancsos-mákos tiramisù

Hozzávalók:

• 16 db babapiskóta
• 150 ml tej
• 3-4 ek. Grand Marnier
• 8 ek. narancslekvár
• 6 ek. darált mák
• 2 ek. porcukor
• 250 g mascarpone
• 4 db amaretti
• 1 ek. narancsvirágvíz
• kb. 1 dl tejszín
• 2 ek. méz
• kandírozott narancs

A mascarponében elmorzsolom az amarettit, majd hozzáadom a mézet, a narancsvirágvizet és annyi tejszínt, hogy még viszonylag sűrű maradjon.
A narancslikőrt összekeverem a tejjel, a babapiskótákat épp csak egy pillanatra belemártom, majd egyenként a pohár aljára nyomkodom. Megszórom a porcukor és a darált mák keverékével, rárakok 1 evőkanálnyi narancslekvárt, erre pedig kb. ugyanennyi mascarponekrémet. Erre megint piskóta, cukros mák, lekvár és mascarpone kerül.
A tetejét kandírozott naranccsal díszítem.

Csak készítés előtt nem jó! ;-) Közben, közvetlenül utána, egy óra múlva, másnap, és gondolom harmadnap is isteni - már ha valakinél marad harmadnapra...

Köszönöm, Mamma! :-)