Rizottó trevisoi radicchioval - avagy a második legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet

A radicchio manapság az egyik legdivatosabb zöldségféle egész Olaszországban. A legtöbb radicchio fajta IGP (Indicazione Geografica Protetta) vagyis védett földrajzi megjelöléssel rendelkezik. A törvény nem csak a termelés, a betakarítás, de még a csomagolás földrajzi helyét, módját is szabályozza.

A legértékesebb radicchio fajta mind közül a kései (Tardivo) Radicchio Rosso di Treviso, melynek szedése minden év november elsejétől (vagy az első két olyan nap után, amikor fagypont alá esik a hőmérséklet) lehetséges.

A radicchio termesztése nem egyszerű feladat. A magokat szabadföldbe vetik, majd ősszel a növényeket egyesével felszedik, a külső leveleiket eltávolítják, gyökerüket meghatározott hosszúságúra vágják, és megtisztítják az esetleges földmaradványoktól. Az így kapott növényeket (sokszor légkondícionált) nyitható sátrakban nevelik tovább, szigorúan ügyelve az időjárási behatásokra. Ezt hívják pre-forzaturának, azaz elsődleges erősítésnek.

A termesztés következő fázisa az imbianchimento azaz a fehérítés/halványítás. Ebben a fázisban sötétben tartják a növényeket, amik klorofill hiányában elveszítik zöld színüket. Ehhez társulnak még az első hideg, olykor fagyos éjszakák alatt lejátszódó kémiai folymatok, amelyek a radicchio leveleinek gyönyörű, bíborvörös színét hivatottak elősegíteni. Nem mellékes, hogy a fehérítés fázisában válik a növény ropogóssá, jellegzetes kesernyés ízűvé.

A halványítás után a forzatura, vagyis a megerősítési fázis következik. Ezalatta a fázis alatt a növényeket vízzel telt kádakba állítják, és folytonos megfigyelés mellett addig itt tartják, míg azok el nem érik a megfelelő érettségi fokot.

A folyamat legvégén a külső leveleket és a még meglévő gyökérrészt meghatározott szabályok szerint levágják, az így kapott növényt megmossák, csomagolják, és azonnal a piacokra szállítják.

Ezek után értjük ugye, hogy miért írtam azt, hogy a legjobb dolog, ami egy trevisoi radicchioval történhet, az az, hogy ha egyszerűen grillre rakom? Ha valaki nem kedveli az erős, kesernyés ízt, az használja olyan párosításban, ahol azért rejtve ugyan, de uralkodhat ez a fantasztikus "saláta". Megérdemli!

Rizottó trevisoi radicchioval

Hozzávalók:

• 1 kései trevisoi radicchio IGP
• 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (pl. Carnaroli)
• 1 lilahagyma
• extraszűz olívaolaj
• 1 tk. vaj
• 1 dl vörösbor (cabernet jó lesz)
• 50 g taleggio vagy fontina valdostana (ha egyiket sem sikerül beszerezni, üsse kő, legyen 2 ek. frissen reszelt Parmigiano és 1 tk. vaj)
• zöldség alaplé
• só
• frissen őrölt bors

A hagymát apró, a radicchiót nagyobb kockára vágom, a zöldség alaplevet felmelegítem.

Az olívaolajon és 1 tk. vajon megfonnyasztom a hagymát, hozzáadom a rizst, néhány percig pirítom, majd belekeverem a radicchiot is. Ezután felöntöm a vörösborral, sózom, borsozom, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve, a meleg zöldség alaplével locsolgatva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje roppanós marad. Ekkor hozzáadom a kockára vágott taleggiot vagy a fontinát (Parmigianot és vajat), az egészet összekeverem, és lefedve 3-4 percig állni hagyom, majd azonnal tálalom.

Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

Olaszországban cipolline d'Ivrea névvel jelölik a Dora Baltea völgyében (Quincinetto környékén) évszázadok óta termesztett 10-80 mm átmérőjű, kissé lapított gömb formájú hagymafajtát. Fűszeres-ecetes lében eltéve vagy lassú tűzön sütve, paradicsommal ill. anélkül köretként fogyasztják.

Vajas-petrezselymes ivreai hagymácskák

Hozzávalók:

• 16 db körülbelül egyforma nagyságú ivreai hagyma
• 40 g vaj
• 1 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 csokor petrezselyemzöld
• oregánó
• 1 babérlevél
• só
• frissen őrölt bors

A hagymákat megpucoltam, 2 percig forrásban lévő vízben blansíroztam, majd egy tűzálló tálban a sóval, borssal, babérlevéllel együtt, lefedve, előmelegített sütőben 180 fokon 20 percig sütöttem. (A hagymák alá öntöttem egy keveset a főzővízből)

Húsz perc után levettem a fedőt, a hagymákat megszórtam az apróra vágott petrezselyemzölddel, a tetejükre vajdarabkákat raktam, és további 10 percig sütöttem.

Ossibuchi édesen-savanyún

Ez a recept ott kezdődik, hogy két másik, már régen vágyott szakácskönyv mellett hozta nekem a Jézus a Sacher olasz nyelvű kiadását. (Az egyik legszebb szakácskönyvem! Elegáns, tele jobbnál jobb, sokszor kihívást jelentő receptekkel, egy-két kivétellel maximum „féloldalas” képekkel -pedig azért a Hotel Sacherben van mit fényképezni! Végre, végre, végre, nem fotóalbumot, hanem igazi receptkönyvet tarthatok a kezemben! A könyv a Hotel történetét hivatott bemutatni, a food stylist Hans Peter Fink legjobb receptjeivel és néhány javaslattal az otthoni „bon ton”-ra vonatkozóan. A receptek közé szúrt rövid történetekből kiderül, hogy a Hotelben ettől sokkal szigorúbbak az asztali etikett szabályai. :-)))) Nem mintha valaha alkalmam lenne a Hotel Sacherben reggelizni, de azért jó tudni, hogy csinálják a nagyok. :-))) Kekeckedésképp: A könyv címe Sacher – Il ricettario della grande cucina austriaca. Peter Fink a bevezetőben hozzáteszi ugyan, hogy az osztrák konyha egyfajta újragondolt változatával, ill. magyar és cseh fogássokal is találkozhatunk a könyvben, az erős olasz behatásról viszont említést sem tesz, holott rengeteg recept tartalmaz a hozzávalók között Parmigiano Reggianot, pecorinot, és a Sachertorta mellett bizony ott van a tiramisù, és a panna cotta is. Ez utóbbi desszertek esetében még elfogadható egy bizonyos identitásvesztés, -vagy nevezzük inkább nemzetköziesedésnek-, ugyanakkor a sajtokat istenuccse adják olyan könnyen az olaszok, mint ahogy azt gondolnánk!)

A receptre visszatérve: eredetileg -figy, milyen jól hangzik!- Römertopfban sült ökörfarok, pálinkás sült burgonyával. Először is, nem kaptam ökörfarkat. Vettem néhány sertés ossibuchit, nem mintha sok közük lenne az ökörfarokhoz, de szép szeletek voltak. Másodszor, elfelejtettem a Pataki tálamat beáztatni (ja, másfeledszer: nincs is römertopfom), harmadszor, már amikor a húst pirítottam, jutott eszembe, hogy Ember az utolsó csepp pálinkát a vasárnapi ebéd utáni kávéjába pocsolta bele, így a kávé ugyan „corretto” lett, a krumpliját meg ugye korrigálja az, aki nem gondolkodik előre.

Mindent összevetve, az eredeti receptből a fűszereken meg a két deci testes vörösboron kívül semmi nem maradt.

Jelenleg két alternatíva maradt: vagy még egyszer nekiállok, és addig megyek, míg ökörfarkat nem találok, ill. jó szakács módjára meg nem tervezem-szervezem az elkészítését, vagy pedig megvárom, amíg a jószerencse egyszer a Hotel Sacherbe visz, és....na erről majd biztos beszámolok!

Édes-savanyú ossibuchi

Hozzávalók:

• 600 g sertéscsülök legalább 4 cm vastagra szeletelve (fűrésszel, ne bárddal!)
• 2 lilahagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• 5-600 ml húsleves
• 150 ml testes vörösbor (Refosco Friuli Gave DOC)
• 2 sárgarépa
• 5 db 3-4 cm hosszú savanyú uborka
• 2 tk. sötétbarna nádcukor
• 1 ek. balzsamecet
• 2 ek. vörösborecet
• 1 kk. mustármag
• 5-6 borókabogyó
• 1 ágacska rozmaring
• 1 kk. őrölt kömény
• 2 babérlevél
• só
• bors
• kevés olívaolaj
• 1 ek. vaj

A vajon megpirítottam a csíkokra vágott hagymát és az áttört fokhagymát, hozzáadtam a cukrot, a kétfajta ecetet, a fűszereket, és az egészet nagy lángon kb. 10 percig főztem.

Közben egy lábasban felhevítettem az olívaolajat, a csülökszeletek mindkét oldalát megpirítottam benne, felöntöttem a vörösborral, hozzáadtam a karikára vágott sárgarépát, a vékony csíkokra vágott savanyú uborkát, a fűszeres-ecetes hagymát és 200 ml felmelegített húslevest is. Lefedve, a lehető legkisebb lángon, a maradék húslevessel néha-néha meglocsolva 3 órán keresztül főztem.

Panna cotta zsidócseresznyés és kakiszilvás szósszal

Nem egyszer készítettem már panna cottát, e szerint a recept szerint. Most viszont sietnem kellett, ill. az időm nagy részét inkább a „garnírungra” akartam szánni, aztán azt gondoltam, hogy a zselatin majd megoldja a problémát.

Soha többé! Egy rágós-gumis vacak lett belőle.

S.O.S. Aki olvas, nálatok hogy működik a zselatin-(tej)-tejszín arány?

A képeken látható panna cottához felhasználtam 6 dl tejszínt, 2 dl tejet, 6 lap zselatint (egyenként 2 grammosak) és 100 g cukrot. Nem biztos, hogy még egyszer fogok vele próbálkozni -elvégre az eredeti recept sem tartalmazt zselatint-, de azért kíváncsi lennék, hogy másoknál hogy működik.

A poharak tetején lévő gyümölcsszószokról már napok óta álmodom. Szinte szó szerint. Többször megtörtént már, hogy éjjel, amikor felébredtem, hogy Annát megszoptassam, ezer féle ízkombináción járt az eszem. Tudom, dili vagyok, de az utóbbi időben már rettentően hiányzott a „konyha-lét”.

Tehát a panna cotta tetejére próbálkoztam egy zsidócseresznyés -(mangós)-mentás szószt kikísérletezni. A szószba a gyümölcsökön kívül egy pici akácmézet és néhány levél friss mentát raktam. (A gyümölcsök aránya 70-30 a zsidócseresznye javára, ill. volt egy sima, mangó nélküli változat is, de ez a főkóstolás után az asztalon való részvételben alkalmatlannak találtatott. Ja, és a képfeliratot is elbaltáztam. Menta helyett citromos kakukkfüvet írtam, és tkp. nem is nevezném pürének a gyümölcsös réteget a tetején, ugyanis a zsidócseresznyét nem pürésítettem, csak késsel nagyon apróra vágtam, nem akartam ugyanis, hogy a magocskák összetörjenek. Ha lesz egy kis időm, el ne felejtsem kijavítani! UPDATE- javtottam.)

A másik gyümölcsszószhoz, ami viszont végül püré lett, használtam kakiszilvát (az utolsót :-(((( az összes többi lefagyott Ember nagynéni kertjében a nagy fagy alatt), egy kevés frissen facsart narancslevet (Tarocco), és friss citromos kakukkafüvet. Ez utóbbi megnyerte a nagydíjat: részt vehet a téli panna cotta készítés következő fordulójában.

Hogy jól induljon a hét :-)

Szilvalekváros tepsis "muffin"

Nagyon pocakos voltam, amikor ez a kép készült. Nem emlékszem már, hogy honnan van a recept (a zsír alapján következtethetnénk valamiféle nagyanyós eredetre), azt tudom, hogy a benne lévő lekvárt anyukám barátnőjétől kaptam egy lekvárcsere alkalmával. Aztán arra is jól emlékszem, hogy a süti is, és a kókuszgolyó is Ember munkatársainak készült, amikor megajándékoztak két Corianból készült tálcával, amin ugye illett valamit eléjük tenni. S hogy miért folyik a süteményen a csokoládé? Mert amikor elmeséltem, hogy ez a szilvalekvár majdnem szatmári, (és hogy egyébként a szilvalekvárt mifelénk hogyan készítik), és húúúúú, és hűűűűű, és ma che bontà!, nem engedték, hogy megvárjam, amíg a sütin megdermed a máz.

A számtalan kókuszgolyó változat közül nálam a Doctor Pepperé a favorit! Mással már rég nem próbálkozom.

Szilvalekváros (nagyanyós?) tepsis muffin

Hozzávalók:

• 3 tojás
• 5 ek. üstben főtt, sűrű, kemény szatmári szilvalekvár
• 10 ek. víz
• 90 g zsír
• 150 g porcukor
• 200 g liszt
• 1 tk. sütőpor
• ½ tk. szódabikarbóna
• 1 tk. őrölt fahéj
• 1 citrom reszelt héja
• 100 g jó minőségű étcsokoládé
• 50 ml napraforgóolaj

A tojásokat a cukorral habverővel alaposan felverem, majd hozzáadom a zsírt, a lekvárt, a vizet és a reszelt citromhéjat is. A lisztben elkeverem a szódabikarbónát, a sütőport és a fahéjat, majd az egészet fakanállal belekeverem a tojásos masszába, ügyelve arra, hogy a végén csomómentes legyen.

Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben 180 fokon 15-20 percig sütöm.

A tetejére a mázhoz gőz fölött felolvasztom a csokoládét, hozzákeverem az olajat, majd az egészet a kihűlt sütemény tetejére csorgatom, és lehetőleg csak akkor szeletelem, amikor megdermedt.

Vaníliás rizskoch

Augusztus elején készült. A műrózsának oka van. Tessék róla „leképzelni”. :-)
Egyúttal próba is volt. Van néhány olyan étel, amit gyerekkoromban nem szívesen ettem meg, s az ilyen „nemszeretem” ételeket olykor-olykor előveszem, hátha változik az ízlésem...

Így jöttem rá, hogy szeretem meg a tököt, a diót, a mákot, a paradicsomlevest, sok-sok illatos, erős, pikáns sajtot, és az összes „insaccati”-t is (Olaszországban a bélbe töltött, különböző fűszerekkel ízesített, érlelt húskészítményeket hívják így).

Ajánlom a módszert mindenkinek! Persze, ha nem megy elsőre nem kell csüggedni! De végérvényesen soha ne mondjunk le egyetlen ételről sem!

Vaníliás rizskoch (Rizsfelfújt)

Hozzávalók:

• 250 g rizs (Carnarolit használtam)
• 1 l zsíros tej
• 1 vaníliarúd
• 1 dl víz
• egy csipetnyi só
• 1 ek. vaj
• 3 tojás
• 100 g cukor
• házi sárgabaracklekvár
• porcukor

A tejbe beleöntöm a vizet, hozzáadom a sót, a vanília kikapart magocskáit, és magát a rudat is (ezt a végén kidobom), és az egészet forralásig hevítem. Amikor forr, beleteszem a rizst, majd addig főzöm, amíg a rizs szinte teljesen megpuhul, beissza a tejes-vizes folyadékot, és az egésznek krémes állaga lesz. (Khm, tejberizst főzök belőle.) Ekkor leveszem a tűzről és belekeverem a vajat.

Közben a tojások sárgáját a cukorral habverővel kikeverem, a tojásfehérjéket pedig kemény habbá verem. A langyos rizst összekeverem először a cukros tojássárgájával, majd óvatosan, hogy a hab össze ne törjön, a tojásfehérjék keményre vert habjával, végül kivajazott, zsemlemorzsval megszórt tortaformába/tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben, 200 fokon kb. 20-25 percig sütöm.

Ha tortaformában készítem, a kész rizstorta oldalát porcukorba forgatom, a baracklekvárt pedig a tetejére kenem; ha tepsiben, akkor az oldalporcukrozás elmarad, a rizskochot még a tepsiben felszeletelem, és a baracklekvárt csak tálalásnál adom a szeletekhez.

A legjobb, ami egy trevisoi radicchioval történhet

A radicchiot félbevágom, bordázott aljú serpenyőbe (vagy más, grillezésre kitalált alkalmatosságba) teszem, és mindkét oldalát kb. 2-2 percig grillezem. Az utolsó pillanatban megspriccelem egy kevés balzsam-, és vörösborecettel. Tányérra teszem, sót és borsot tekerek rá, meglocsolom egy kevés olívaolajjal és azonnal tálalom.

Talán van még egy legjobb: a rizottó radicchioval. De erről később...

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr. 42 - Szardíniás mezze penne

Ez a szardíniás tészta, egyszerűsége és nem utolsó sorban gazdaságossága folytán jól belopakodta magát a mindennapjainkba. Gyakran készítem, ha van, bigolival. (A bigoli Venetóban ill. Lombardia keleti részén őshonos a spagettihez hasonló, de attól vastagabb tészta.) Nem éri meg sztárfotót készíeni róla, hacsak nincs kisebb műtermünk a konyhában, csak extrafrissen jó! És készítsétek csak bigolival! Ez a bolti mezze penne csak egy hirtelen megoldás volt.

Szardíniás mezze penne

Hozzávalók:

• 320 g mezze penne
• 400 g friss szardínia
• 1 gerezd fokhagyma
• extraszűz olívaolaj
• 1 nagy csokor petrezselyemzöld
• só
• frissen őrölt bors 

Amíg a tészta fő, a szardíniákat megtisztíom, fejüket, belüket, gerincüket eltávolítom, a filéket pedig 2-3 cm-es darabokra vágom.

Egy serpenyőben felhevítem az olajat, rózsaszínűre pirítom rajta a késsel kissé szétnyomott fokhagymát. Hozzáadom a felgarabolt szardíniát, az apróra vágott petrezselyemzöldet, borsozom, ha kell sózom, meglocsolom 1-2 ek. vízzel amiben a tészta fő, és kb. 4-5 perc alatt, a serpenyőt folyamatosan rázogatva (nem keverve, mert a hal szétesik) készre főzöm.

A tésztát „al dente” leszűröm, összekeverem a petrezselymes szardíniával, és azonnal tálalom.

Füstös-gombás rizottó

Ősszel készült, emlékszem, hogy megörültem a friss gombáknak a zöldségesnél, de Nemalvó Anna Manó akkortájt nemigen tette lehetővé, hogy recepteket publikáljak. Most pótolom.

Füstös-gombás rizottó

Hozzávalók:

• 1 marék rókagomba
• 1 marék gyűrűs tuskógomba (a bolondos gombás blogban Mézesmadzag Zsuzsa nagyon jó dolgokat ír róla)
• 1 marék csiperke
• 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Arboriót használtam)
• 1 nagy fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• extraszűz olívaolaj
• 2 tk. vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• zöldség alaplé
• 50 g füstölt ricotta
• 2 ek. frissen reszelt Parmigiano Reggiano
• só
• frissen őrölr bors

A gombákat megtisztítom, a nagyobbakat feldarabolom, a kisebb fejeket egészben hagyom.

A zöldség alaplevet felmelegítem.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, rádobom a gombákat is, összekeverem, majd felöntöm a fehérboral, és nagy lángon, folyamatosan kevergetve 1-2 percig főzöm. Kevés sót és borsot adok hozzá, és a forró alaplével időnként meglocsolva addig főzöm, amíg a rizs megpuhul, de a belseje kissé roppanós marad. Ekkor hozzáadom a frissen reszelt sajtot, az apró darabokra vágott füstölt ricottát, a vaj másik felét, végül az egészet összekeverem, leveszem a tűzről, és lefedve még 3-4 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.

Tiella barese - Krumpli, rizs, kékkagyló

Aki pedig valami bonyolultabbra vágyik, íme egy fantasztikus egytálétel Olaszország talán legszebb vidékéről, Pugliából, pontosabban Bari városából. (Az eredeti recept szerint cserépedényben készül. Én féltettem az egyetlent, amim van -mármint attól, hogy átveszi a kagyló illatát- így egy sima tűzálló tálban készítettem, bár az íze így bizonyára meg sem közelíti az eredetiét.)

Tiella barese - Tiedd' a la bares -

Patate, riso e cozze

Hozzávalók:

• fejenként 1,5 marék rizs (Arboriot használtam)
• 2 kg feketekagyló
• 1 vöröshagyma
• 4 nagy krumpli
• 2 közepes cukkini (elhagyható)
• 800 g hámozott paradicsom (Legutóbb 300 g hámozott paradicsomot, 200 g passzírozott paardicsomot és 300 g sk. kifejezetten halakhoz, tenger gyümölcseihez készített fokhagymás pardicsomot használtam; Ember szerint az utóbbi nagyon sokat dobott rajta. Recept lent.)
• extraszűz olívaolaj
• só (óvatosan, mert a kagyló is sós!)
• frissen őrölt feketebors
• 2 gerezd fokhagyma
• egy csokor petreszelyemzöld
• kb. 100 g pecorino romano
• kb. 1 dl fehérbor

A kagylókat az itt leírt módon megtisztítom, és eredetileg még nyersen, késsel egyenként kinyitom mindegyiket. (Ez egy viszonylag nehéz művelet. Kevésbé bátrak, mint pl. én, egy serpenyőben kevés olajat hevítenek, rárakják a kagylókat, lefedik, majd megvárják, míg szépen kinyílnak maguktól. Ez Bariban szentségtörés, de most sokszáz kilométer választ el minket ettől a gyönyörű várostól, így nyugodtan nyitogathatjuk úgy a kagylókat, ahogy nekünk tetszik.)

A krumplikat nagyon vékonyra szeletelem (Ez fontos, máskülönben nem fő meg. Amikor először készítettem ezt az ételt, a krumplikat kb. 1 mm vékonyra szeleteltem, és a végén még így is kicsit roppanós maradt a krumpliréteg.)

A hagymát -és ha van, a cukkinit- felkarikázom, a petrezselymet és a fokhagymát apróra vágom, a sajtot lereszelem.

Egy tűzálló tál aljára egy kevés olívaolajat öntök, és a következő rétegeket rakom egymásra:

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

krumpli, bors

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

kagyló

rizs

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld, olívaolaj

(cukkini)

krumpli, bors

sajt

fokhagyma, paradicsom, hagyma, petrezselyemzöld

Ezután az egészet meglocsolom a fehérborral, a kagylók alatt maardt lével (hacsak nem késsel nyitottam ki őket, mert akkor ugye lé nincs) és egy kevés olívaolajjal, majd annyi vizet öntök rá, hogy ellepje.
220 fokra előmelegített sütőben alufóliával lefedve 35 percig, majd a fóliát levéve még 10 percig sütöm, végül a sütőből kivéve még 30 percig állni hagyom, csak ezután tálalom.

Fokhagymás paradicsom halakhoz, tenger gyümölcseihez télre, amikor fú a hó és hideg van és nincs friss, illatos paradicsom

Hozzávalók:

• paradicsom (olyan fajtát válasszunk, amelynek kevés a leve/magja, és vastag a húsa)
• minden kg paradicsomhoz 1 tk. só és 1 gerezd fokhagyma
• (4-5 kg alatt nem nagyon érdemes nekikezdeni, mert igen kevés lesz belőle)

A paradicsomot megmosom, nagyobb darabokra vágom, majd a megtisztított fokhagymagerezdekkel és a sóval együtt kb. egy órán keresztül folyamatosan kevergetve főzöm, közben egy merőkanállal gyakran leszedem a paradicsomok tetejére kiülő levet (nem kell megijedni, rengeteg lesz).
A visszamaradt paradicsompépet héjastól, fokhagymástól együtt paradicsompasszírozón keresztül átpasszírozom, alaposan megtisztított üvegekbe töltöm, az üvegeket lezárom, és minimum 20 percig dunsztolom. (Én mindent nedves dunsztban csírátlanítok.)
Olaszul a dunsztolás bagnomaria vagyis Máriafürdő. Szép, ugye? Erről jutott eszembe, hogy mondtam egyszer az egyik ismerősömnek, hogy magyarul a natura morta -szó szerinti fordításban holt természet- csendélet, amire ő azt mondta, hogy ez olyan szép.
A paradicsomra visszatérve...az idén összesen hatféle paradicsomszószt készítettem, de ez a legegyszerűbb, fokhagymás verzió mindent visz! Olyan az íze, mintha friss paradicsom lenne.

'mpepata di cozze

A blogban a regionális olasz konyha ételeit gyarapítandó, jöjjön néhány tengeri bogyós recept.
Kezdem a legegyszerűbbel, egy tradicionális nápolyi (elő)étellel, amely ma már szinte egész Itáliában elterjedt, elsősorban ünnepekkor, nagyobb családi összejöveteleken fogyasztják. (Majd ha öreg leszek, és nekem is lesz naaaaagy-naaaagy olasz családom, veszek egy óriási serpenyőt, és abban fogom készíeni.)

Borsos kékkagyló

Hozzávalók:

• 2 kg kékkagyló
• 3 gerezd fokhagyma
• 1 dl extraszűz olívaolaj
• 1 dl száraz fehérbor
• frissen őrölt feketebors
• egy csokor petrezselyemzöld
• 5-6 levél friss oregánó (vagy 2 tk. szárított)
• frissen őrölt feketebors
• néhány szelet pirítós
  

A kékkagylókat alaposan megtisztítom (ez a legádázabb művelet az egészben, itt írtam arról, hogy hogyan takarísuk meg a kagylókat).

Egy serpenyőben felhevítem az olajat, enyhén megpirítom rajta a késsel szétnyomott fokhagymagerezdeket, majd hozzáadom a kagylókat, és lefedve addig főzöm, amíg kinyílnak (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!). Ezután a fedőt leveszem, a kagylókra öntöm a bort, majd az egészet megszórom az apróra vágott petrezselyemzölddel és az oregánóval, végül pedig jó sok borsot tekerek rá. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, és azonnal tálalom. (A kagylók alatt maradt boros-borsos-fűszeres levet a piríóssal kötelező kitunkolni!.)

Mogyorós hókifli

...vagy mogyorós vaníliás kifli?

Csak hogy jövőre is meglegyen. Olaszék imádták.

Mogyorós hókifli

Hozzávalók:

• 100 g darált mogyoró
• 280 g liszt
• 150 g vaj
• 60 g zsír
• 70 g porcukor
• 1 csipet só
• 1 citrom reszelt héja
• 
  
  30 cl mogyorólikőr (Természetesen elhagyható, én is csak azért tettem bele, emrt épp volt egy löttyintés az üveg alján. Egy kedves ismerősünk hozta Alba városából -szóval Nocciole Piemonte IGP!, és naaaagyon, naaaagyon finom volt, pedig ha választani lehet, kerülöm a likőröket.)
  
  
  

A lisztet, a mogyorót, a sót és a porcukrot összekevertem, majd az egészet elmorzsoltam a hideg vajjal és a zsírral, végül összegyúrtam, hűtőben egy órát pihentettem.

A tésztából diónyi darabokat csíptem le, minden darabot kiflialakúra formáztam, sütőpapírral kibélelt tepsire rakosgattam, és 190 fokon világosbarnára sütöttem.

(Kipróbáltam a következő tésztát is: 300 g liszt, 100 g darált mandula, 200 g vaj, 3 ek. porcukor, 1 csipet só, 1 tojás sárgája, 5 cl Grand Marnier, 1 narancs reszelt héja; de közel sem lett olyan finom, porhanyós mint a másik.)

Új év kezdődik...

Olaszország északkeleti tájain gyakorlatilag csak most indul az újév. Vízkereszt előestéjén hatalmas tüzekre hánynak „mindent, ami antik, ócska”, temetik a rosszat, a sötétséget, s ezzel együtt az óévet is minden búval, bajával egyetemben. A füst a jövőre vonatkozóan jóslatot rejteget:

„Se il fum va a soreli a mont, cjape il sac e va pal mont. Se il fum invezit al va de bande di soreli jevât, cjape il sac e va al marcjât.” Vagyis “Ha a füst nyugat felé száll, fogd a zsákod és indulj el szerencsét próbálni a világban! ill. Ha a füst kelet felé száll, fogd a zsákod, és menj a piacra!”

A máglyát Friuliban „pignarûl”-nak nevezik, a tűz körül elmaradhatatlan a forralt bor és a pinza. Ez utóbbi kukoricalisztből, vaj, szárított füge és dió hozzáadásával készült tradicionális friulán sütemény, aminek az elkészítésére évek óta készülök...de ami késik, nem múlik!.

No, kezdésnek ennyi bőven elég.

Vágjunk bele!

Pignarùl Ariisban a Stella folyón

2003

Buon Anno!

Menü a Téren

Palócprovence hívott játszani...A játék szabálya: "Álmodd meg a saját étlapodat, a Te általad már elkészített/közzétett ételekből. A felsorolásba az ételeket linkkel szúrd be, hogy a hozzád betérő Látogatók meg is tudják nézni, mit is ennének. Készíts egy virtuális étlapot, 8-20 féle étellel, amit bátran és jó szívvel ajánlanál. Ha ezzel megvagy, küld tovább maximum 3 Barátodnak/Kollégádnak/Bloggertársadnak, így lesz ideje a játéknak szépen végig menni a gasztroblogokon. "

(Kicsit több lett, mint húsz -köszönhetően annak, hogy három-három halas, ill. húsos ételt is beválogattam az előételek, az első és a második fogások közé.)

Lássuk, mit is enne a vendég a Téren télen.

Antipasti:

Polipsaláta

Sardelle in saòr

Petrezselymes sáskarák

A Tér krémjei pirítóssal

Majonézes brokkolisaláta sajtkosárkában

Zöldfűszeres ricottakupola paradicsompöttyökkel

Primi:

Linguine paradicsomos canestrellivel

Rizottó kékkagylóval és vénuszkagylóval

Sáfrányos tőkehallal töltött cannelloni

Padlizsános spagettitorta

Agnolotti céklás-ricottás töltelékkel

Zöld füvekkel töltött cjarsòns

Secondi:

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben

Vörös márna sonkában

Sáskarák királyi módra

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal

Contorni:

Grapefruit-édeskömény saláta

Paradicsomos édeskömény csőben sütve

Vajban párolt paraj

Szalonnás-sárgarépás lencse

Dolci:

Diós-ricottás Gerbeaud kosárkák

Gubana

Narancsos-mákos tiramisù

Körtés-ricottás lepény

Digestivoként Ibolyalikőr - a Tér ajándéka.

Nem tudom, kinél nem járt még a kérdés, így mielőtt továbbadnám, kicsit szétnézek.

Köszönöm, Palócprovence! :-)

Ja, és állítólag 1938 óta nem látott mennyiségű hó esett le nálunk a napokban. Gondoltam megörökítem, hátha megint kell rá várni vagy hetven évet...

Artúr imádja!

Én kevésbé.
Anna legalább akkor aludt, amikor sétáltunk (legalábbis a hordozóban;  a babakocsiban akkor sem ;-).

Reméljük az olajfánk túléli...

UPDATE!!!
Az étlapos körjátékot továbbadtam a fiúknak (Bombadil Tomának és Loriennek).

Baconbe göngyölt aszalt szilva

Na, ez az az előétel, ami szintén nem villog majd a karácsonyi asztalon. Pedig szép. (Csak nekem nem igazán ízlett. Mihály atya jutott eszembe, ahogy a füstölővel jön-megy a nagymisén...lehet, hogy kicsit megégett a rozmaring???)

És annak ellenére, hogy a karácsonyi menü vagy valami egyszeri és megismételhetetlen kell, hogy legyen, vagy pedig szigorúan tradícionális, ezt a torrone pudingot viszem! 25-én. 15 főre.

Ugye, ugye, Gabah, mégiscsak megéri néha előre belekontárkodni a mézesbödönbe!

Baconbe göngyölt aszalt szilva

Hozzávalók:

• 8 db magozott aszalt szilva
• 8 szelet bacon
• 8 pici ág rozmaring
• néhány csepp balzsamecet

A szilvákat egyenként a baconszeletekbe göngyöltem, mindegyiket megtűztem egy ágacska rozmaringgal, és sütőben 220 fokon, grill programon 10 percig sütöttem. Tálaláskor néhány csepp balzsamecettel locsoltam meg.

Karácsonyi tiramisù

Azt hiszem, sosem készítettem még el a karácsonyi menüt előre, próbaképp. Egyrészt mert akkor hol a meglepetés varázsa, másrészt mert nagyon ritkán készítek el egy ételt több alkalommal, harmadrészt meg mert ha véletlenül ez utóbbi mégis előfordul, másodszorra tuti kudarc az egész. Most azonban volt néhány kísérletem, ugyanis az idén nem mi megyünk... Kriszta barátnőmet, a párját és négy hónapos kisfiúkat várjuk vacsorára Karácsony előestéjén. (Olaszországban csak 25-én kezdődik a nagy ünneplés, és mivel sem Krisztáék, sem mi nem tudunk az idén otthon karácsonyozni, kitaláltam, hogy hívjuk le ide a magyar angyalokat a mennyből. A szülőket, nagyszülőket meg majd bekapcsoljuk az éneklésbe élőben Msn-en keresztül.)

Erre az alkalomra készült tehát az alábbi próba tiramisù, és meg kell mondjam,nagyon finom lett, de milyen már az amikor Karácsonykor azt eszem, amit épp egy hete is elkészítettem....! Szóval per pill. nem hiszem, hogy ezzel zárjuk majd a karácsonyi menüt -amiről egyébként még halványlila gőzöm sincs, mert egyszerűen nem volt időm ezen gondolkodni. (Jah, persze mea culpa. Egy-egy fontosabb menü miatt hetekig szoktam rágódni, szakácskönyveket, gasztronómiai magazinokat olvasni, most viszont ezek helyett Nemalvó Anna Manóval énekelünk, játszunk, és amikor csak lehet sétálunk. A karácsonyi menü meg le van tojva.)

Na jó, azért titokban elmondom, hogy tele van a hócipőm a húsz perc alatt elkészíthető ételekkel, és alig várom, hogy egyszer egy teljes napot a konyhában tölthessek!

Talán jövő Karácsonykor? ;-) Talán már Annával együtt. :-)

Karácsonyi tökös tirmisù

Hozzávalók:

• 150 g mascarpone
• 50 g natúr joghurt
• egy kb. másfél kg-os tök
• mézeskalács
• 4+4 db aszalt szilva
• nádcukor
• 10 g fenyőmag
• néhány csepp tarpai szilvapálinka

A tököt meghámoztam, magjait kikapartam, nagyobb darabokra vágtam, megszórtam nádcukorral, és sütőben puhára sütöttem (az elején alufóliával letakartam, hogy a cukor meg ne égjen).

A sült tököt pürésítettem, hozzáadtam a mascarponét, a joghurtot, fahéjat és egy kevés nádcukrot, majd a krémet simára kevertem.

A fenyőmag felét és négy szilvát felaprítottam, összekevertem a nagyobb darabokra tördelt mézeskaláccsal, majd meglocsoltam egy kevés tarpai szilvapálinkával, és kb. 10 percig állni hagytam.

Poharak aljára raktam egy réteg mézeskalácsos-szilvás keveréket, erre jött egy réteg tökös-fahéjas mascarpone, végül a tetejére a megmaradt szilva ill. fenyőmag került. (Persze a rétegeket lehet folytatni, amíg van a hozzávalókból, bár ekkora mennyiségű mascarponébol nem futja túl sok rétegre.)

Ha lett volna időm, próbálkoztam volna még a mézeskalács helyett mákos bejglivel, és aszalt szilva helyett kandírozott naranccsal, pálinka helyett Grand Marnier-vel, mascarponéban kis narancsvirágvízzel, de mióta szeretem a diót, a diós bejgli-rumos meggy-rum v. diólikőr hármas is megért volna egy kísérletet, nem beszélve egy esetleges amarettis-amarettós-darált mandulás-tökös verzióról....

Anyuka álmodik...

Édes olasz karácsony a GasztroTIPPen!

Úgy két héttel ezelőtt, egy vasárnap délelőtt kimenőt kaptam. Ember 99%-ban elvállalta A Gyereket (1% = A Gyerek még anyából eszik :-)

Ekkor született a gépemen egy cikk az Olaszországban fogyasztott karácsonyi desszertekről, valamint a konyhámban egy Pandoro karácsonyfa, és egy eszméletlenül finom torrone puding is, ami a karácsonyi menüben mindenképp szerepelni fog.

A teljes cikk a GasztroTIPPen olvasható.

Pandoro karácsonyfa

Hozzávalók:

• 1 Pandoro
• 200 g rumos-fahéjas cseresznyebefőtt (ezt még nagy pocakkal csináltam)
• 30 g ezüst dekorgyöngy
• 400 g meggy vagy cseresznyelekvár (ezt is)
• mentalevélkék
• (porcukor)
• 200 g mascarpone
• 100 g ricotta
• 100 ml tejszín
• 100 g kristálycukor
• 2 tk. őrölt fahéj
• 2 tojássárgája
• 1 ek. rum

A tojások sárgáját a kristálycukorral verjük habosra, ízesítsük a rummal, a fahéjjal és 4 ek. meggylekvárral, majd kanalanként adjuk hozzá a ricottát és a mascarponét. A tejszínt verjük kemény habbá, és óvatosan, hogy a hab össze ne essen, keverjük össze a tojásos-mascarponés-lekváros masszával. A krémet folpackkal fedjük le, és felhasználásig tartsuk hűtőben.

A pandorot keresztben egy éles késsel vágjuk fel úgy, hogy legalább öt csillag-réteget kapjunk. Minden réteget kenjünk meg a meggylekvárral, és az egyes rétegeket kissé elfordítva tegyük egymásra (Így kapjuk meg a fenyőfa formát.)

A mascarponés krémet töltsük habzsákba, majd nyomjunk belőle a fa „ágaira” egy-egy hógolyót, minden hógolyóra ültessünk egy-egy cseresznye-gömböt, és/vagy mentalevélkét, végül tetszés szerint szórjuk meg az ezüst színű dekorgolyóval, és ha még bírjuk a kalóriákat, porcukorral is. Tálalásig mindenképp tartsuk hűtőben!

Karácsonyi torrone puding

Hozzávalók:

• 0,5 l tej
• 2,5 dl tejszín
• 9 g zselatin (lap)
• 4 ek. akác vagy gesztenyeméz
• 2 ek. Brandy
• ½ vaníliarúd kikapart belseje
• 25 g burgonyakeményítő
• 4 tojás sárgája
• 100 g kristálycukor
• 100 g mandulás vagy mogyorós torrone

A zselatinlapokat áztassuk hideg vízbe. A torronét törjük apró darabokra (30 grammnyit tegyünk félre a díszítéshez).

A tejet, a tejszínt és a vaníliát lassú tűzön melegítsük fel, és amikor forrni kezd, adjuk hozzá az apróra tördelt torronét, és húzzuk le a tűzről.

A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, közben adjuk hozzá a burgonykeményítőt, és nagyon lassan adjuk a tejszínes-torronés még meleg, de nem forró tejhez, majd az egészet alacsony lángon, folyamatosan keverve, gőz fölött sűrísük be. (Akkor jó, ha a sűrű krém a kanálra rátapad ugyanakkor még csorgatható.)

A krémet ezután vegyük le a tűzről és oldjuk fel benne a jól kicsavart zselatinlapokat. Adjuk hozzá a Brandyt, 2 ek. mézet, majd öntsük mogyoró- vagy mandulaolajjal kikent formás tálkákba, és tegyük hűtőbe legalább 4-5 órára.

Tálaláskor a tetejét a megmaradt torronedarabkákkal és néhány csepp mézzel díszítsük.

Egyelőre ettől többre nem futja...

LICIO PASSON inaugura una mostra personale di quadri ad olio presso la Libreria BOCCA in Galleria Vittorio Emanuele II° 12 a Milano mercoledì 9 dicembre 2009 alle ore 18,30 con la presentazione di Giorgio Lodetti e di Giovanni Serafini. Catalogo disponibile in libreria.

La mostra durerà sino al 7 gennaio 2010. Orario 10.00 – 19.30 nei giorni feriali. Domenica su appuntamento. Tel. 02 86.46.23.21 – 338 29.66.557 libreriabocca@libreriabocca.com

Tehát ha valaki egggészen véletlenül Milánóban jár a fent említett időszakban, mindenképp kukkantson be a könyvesboltba, és nézze meg a kiállítást!

U.i.: Anna nem alszik. :-(

Aranydurbincs hagymás-paradicsomos lében

Anna néhány napja teljesen megváltozott. Napközben is nyugodt, általában délelőtt és délután is alszik kb. 2-3 órát. Ez az idő bőven elég ahhoz, hogy kutyafuttában elvégezzem a mindennapi teendőket. Tegnap még a piacra is elsétáltunk, és mivel már napok óta itt bizsereg a fejemben az a „dilivizes” aranydurbincs, amit még valamikor ősz elején készítettem, vettünk hát egyet, amit kivételesen a halárus néni ki is filézett nekem. Sohasem szoktam kérni, hogy pucolják meg a halat, szeretek vele itthon bíbelődni, de előttünk volt még egy kitudjamikor végetérő szoptatás, az ebédet meg nem szeretem a véletlenre bízni.

No de mi is ez a „dilivíz” azaz „acqua pazza”? A kifejezés egy főzési módra utal, amikor is olívaolaj, hagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld, koktélparadicsom és egy egészen kevés hal alaplé egyvelegében kevergetés nélkül megfőzzük a halfiléket. Van aki fehérborral készíti, ill. olyan is akad, aki szerint a koktélparadicsom nem része az őrült vizes alapnak. Én mindkettőt használtam. (Hja, és a koktélparadicsomot a saját kertünkből szedtem! Hihetetlen növény ez a paradicsom! Emlékszem, február végén ültettük ki a palántákat, május közepén már hozták az első terméseket, és most, novemberben szüreteltük le az utolsókat.)

Íme tehát a recept:

Aranydurbincs hagymás-paradicsomos lében

Hozzávalók:

• 4 aranydurbincs filé
• 20 db koktélparadicsom
• 1 közepes fej hagyma
• 1 gerezd fokhagyma
• 4 ek. extraszűz olívaolaj
• egy csokor petrezselyemzöld
• 1 dl hal alaplé
• 0,5 dl száraz fehérbor
• só
• bors

Egy alacsony falú lábasba öntöttem az olívaolajat, hozzáadtam a vékonyra szeletelt hagymát, az áttört fokhagymát, a félbevágott koktélparadicsomokat, a hal alaplevet, a fehérbort és az apróra vágott petrezselyemzöldet, sóztam, borsoztam, és az egészet kb. 10 percig főztem.

Az aranydurbincs filéket a híg szószba raktam, és fedő alatt, 4-5 perc alatt, kevergetés nélkül, hogy a halszeletek össze ne törjenek készre pároltam.

Orata all'acqua pazza

Ingredienti:

• 4 filetti di orata
• 20 pomodorini
• 1 cipolla bianca
• 1 spicchio d'aglio
• 4 cucchiai di olio d'oliva extravergine
• un mazzetto di prezzemolo
• 100 ml di brodo di pesce
• 50 ml di vino bianco secco
• sale
• pepe

1. Mettete in una casseruola l'olio d'oliva, la cipolla affettata finemente, l'aglio tritato, i pomodorini tagliati a metá, il prezzemolo tritato, il brodo di pesce e il vino bianco, aggiungete una macinata di pepe e un pizzico di sale e fate cuocere il tutto per circa 10 minuti.
2. 
   
   Trascorso questo tempo, unite alla salsa i filetti di pesce e cuoceteli per 4-5 minuti. Servite subito.

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Még Anna születése előtt vettem egy mázas cserépedényt. Jó is volt pocakosan a slow food rejtelmeiről elmélkedni, miközben főtt ez a szőlős-szilvás házinyúl...
Az edényt átmenetileg táppénzre küldtem. Ez nem az ő ideje. (Azért remélem, a zacskós levesekig nem jutunk el!)

Szőlős-aszalt szilvás házinyúl

Hozzávalók:

• 1 feldarabolt házinyúl (ha vad lett volna, még jobb lett volna)
• 1 közepes fej lilahagyma
• 2 tk. nádcukor
• 2 gerezd fokhagyma
• 10 db aszalt szilva
• 20-25 szem nagyszemű fehér csemegeszőlő
• 6-8 szem borókabogyó
• 1 zellerszár
• 2 ek. crema di balsamico
• 1 dl száraz fehérbor
• kb. 1,5 dl húsleves
• 1 tk. vaj
• 4 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 ágacska rozmaring
• só
• frissen őrölt feketebors

Egy serpenyőben felhevítem az olívaolajat, a húst megpirítom benne, és félreteszem. A cserépedényben megolvasztom a vajat, a cukrot enyhén karamellizálom rajta, majd hozzáadom a vékony csíkora vágott lilahagymát, az áttört fokhagymát, az apró kockára vágott zellerszárat, a rozmaringágat, végül a crema di balsamicot majd az egészet nagy lángon addig főzöm, míg az összes víz elpárolog róla. Ekkor adom hozzá az előzőleg megpirított nyúldarabokat, az aszalt szilvát, a borókabogyót, a fehérbort és a húslevest, valamint egy kevés sót, ill. borsot.

Az edényt lefedem, és egészen kis lángon hagyom, hogy a nyúl ebben az édeskés-boros-fúszeres lében megpárolódjon. Amikor a nyúl már puha, az alatta lévő lé pedig kellőképpen besűrűsödik, hozzáadom a félbevágott, kimagozott szőlőszemeket, és az egészet lefedve még 2-3 percig főzöm. Naaaaagyon finom! Másnap is! Első nap polentával, másnap csőben sült édesköménnyel ettük.

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

A Nők Lapja egyik tavalyi számában főzte Tamás. Ott Kenyérmorzsás-paradicsomos csirkemell néven futott. Kicsit módosítottam a fűszerezésen, a csirkemell helyett pedig karajszeleteket használtam, és bár nem vagyunk nagy rakottas család, ez Embernek is ízlett. Aszonta „jó ez a pizzás hús”! Azért néha egész jó dolgokat iski tudnak találni a magyarok! ;-)

Paradicsomos-mozzarellás rakott karaj

Hozzávalók:

• 600g kicsontozott sertéskaraj
• 4 db száraz magvas zsömle
• 5 db közepes paradicsom
• 200 g mozzarella
• olívaolaj
• só
• oregánó
• frissen őrölt feketebors
• 4 ek. dijoni mustár
• 4 szelet húsos füstölt szalonna
• 1 ágacska rozmaring

A karajt kb. 5mm vékony szeletekre vágom, kissé kiklopfolom, sózom, borsozom, a szeleteket vékonyan megkenem a mustár felével.

A húsos füstölt szalonnát vékony csíkokra vágom, és egy serpenyőben ropogósra sütöm. A serpenyőben maradt zsiradékon a hússzeletek mindkét oldalát egy-egy percig sütöm, majd egy tűzálló tálba kevés olívaolajat öntök, és a tál ajlát kibélelem a hússzeletekkel.

A mozzarellát, a paradicsomot és a zsömléket egyforma nagyságú, (kb. 2x2x2 cm-es) kockára vágom, megszórom sóval, borssal, oregánóval, hozzáadom a maradék mustárt, az egészet alaposan összekeverem, és beborítom vele a hússzeleteket.

A kisütött szalonnacsíkokat és a rozmaringot a tetejére szórom, meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és 170 fokra előmelegített sütöben 30 perc alatt ropogósra sütöm.

Kincs

Nagyboldogasszony ünnepén a gradiscai bolhapiacon találtam rá erre a csodára: A LA CUCINA ITALIANA 1956. és 1958. évi összes bekötött számáról van szó, s most, hogy a lap 80. születésnapját ünnepli, gondoltam, érdemes egy bejegyzést dedikálni neki. ;-) Hogyan együk a körtét késsel-villával? Mit kell tudni egy kezdő háziasszonynak a konyhában? Mit adjunk a gyerekeknek enni a nyári melegben? Híres emberek receptjei – A nemrég elhunyt Mike Bongiorno – ALLEGRIAAA!!! Galbani reklám és jótanácsok gyakorlatias nőknek. Látogatás az első római bevásárlóközpontban. "Műhús" reklám. :-) Receptek Receptek

(Remélem, a képekre kattintva ki lehet őket nagyítani!)

Auguroni!!!

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr. 41 - Penne lisce al San Daniele

Szóval Anna nem alszik. (Az előző bejegyzés kommentjeiben említettem, hogy tejgondjaink vannak. Annyira bíztam abban, hogy lesz elég tejem, és nem kell majd tápszert adni a babámnak és tessék, máris kezdődik. Teljesen el vagyok keseredve. :-(

Az Annanemalvás következménye egyébként a főzés hanyagolása. Szombaton az „aglio-olio” mellé még sikerült a velencei borjúmáj húszperces változatát összedobni egy kevés főtt krumplival, vasárnap a pestós spagetti utánra egy nagy adag fasírtot kevertem össze, hozzá a köret csőben sült édeskömény volt, s ezt ettük hétfőn is, ma viszont már csak egy tésztára futotta. Második fogás, köret nulla. Illetve sonka, sajt, saláta mindig akad a hűtőben, így ma erre fanyalodtunk. Megbeszéltük Emberrel, hogy megkérjük az anyukáját, hogy a következő héten két-három alkalommal készítsen nekünk valami főtt másodikat. (Mármint elsősorban a kicsi fiának, ha már ilyen „jól szoktatta” :-) Így egy darabig csak a levesre, ill. a tésztára lesz gondom, ill. nem is lesz, mert a levest akár előző este is elkészíthetem, tésztára „hipp-hopp szósz” meg mindig lesz valamiből.

Tudtam én, hogy lesz még haszna annak az ötvenvalahány üveg paradicsomszósznak, amit nyáron tettem el!

Na de a mai tészta nem paradicsomos volt, ráadásul azon kevés olasz ételek közé tartozik, amelyből a nyers sonka nem nyersen kerül a villára. A prosciutto crudo az ételek nagy részében prosciutto crudo marad! Ez majdnem törvény. ;-)

Penne lisce San Daniele sonkával

Hozzávalók:

• 320 g sima tollhegy tészta
• 120 g nyers, érlelt San Daniele sonka
• 1 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 dl tejszín
• 1 ek. mascarpone
• sok-sok frissen őrölt feketebors
• ha szükséges só
• (bivalytejből készült füstölt ricotta – elhagyható)

Amíg a tészta fő, a sonkát vékony csíkokra vágom, a felhevített olajon egy percig pirítom, hozzáadom a tejszínt és a mascarponét, megvárom míg forrni kezd, közben a tésztát leszűröm, összekeverem a sonkás-tejszínes szósszal, tányérokba adagolom, és alaposan megszórom frissen őrölt feketeborssal. (Esetleg egy kevés füstölt ricottát reszelek a tetejére.)

Efféle komplikált receptek következnek a következőkben. :-)))

Megvagyunk...

Kedves barátaink!

Íme az ígért fotók:

Véletlen alvás...anya a La Cucina Italiana jubileumi számát olvassa ;-)

Ááááásíííííííííít - mica piange! ;-)

Alszik is néha - bár nem állt sorba amikor az alvást osztogatták...

Széltében-hosszában

Nézek anyára

Aztán lassan majd újra bekapcsoljuk a sütőt...