Artúr

A képen a kéthónapos Signorino Artúr Piazza azért szomorú, mert Hobbiszakács azt írta, hogy "azért sem fog kutyát tartani"

;-))))

Vidám hétvégét mindenkinek! :-)))

Reklám és időjárás-jelentés :-)

Rivignano: szikrázó napsütés! (Érdekes.)

Ha valaki kedveli a klasszikus stílust a konyhában (is) ajánlom Licio Passon csendéleteit:

Aki inkább a "minimál"-ra esküszik, és szeretne egy szuper munkalapot mondjuk Corianból, keressen engem ;-) E-mail cím a profilban.

Linkajánló itt.

Nyáron történt

Neeem, neem, nem buggyantam ám meg! Nálunk is tél van, de én novemberben még nem vagyok hajlandó elkezdeni a karácsonyi készülődést! Majd annak is eljön az ideje. Az "x nap Karácsonyig" feliratot is azért biggyesztettem ki, hogy lássam, igenis fogynak a napok a hazaútig.

No de a november hosszú. Hosszú, ködös, nedves, szomorú szürke hónap. Ilyenkor szoktam elővenni a nyáron készült fotókat, és egy csésze menta/kamillatea mellett merengek azon, hogy a csudába, már megint mindjárt vége az évnek.

Most ahogy a nyári képeket nézegettem, eszembe jutott egy egynapos gasztro-kulturális kirándulás, amiről már akkor akartam írni, de akkortájt rengeteg volt a munka, a post elmaradt, később úgy éreztem elvesztette az aktualitását, majd végül az emlékek az album mélyére kerültek...

Most, újra itt vannak, s gondoltam, írok erről a kirándulásról. Jó lesz majd később visszaolvasni. Mondjuk jövő novemberben. :-)

Kezdem azzal, hogy a program teljesen ingyenes volt (kivéve természetesen az ebédet), sőt, a foglalást is zöld számon ejtettük meg. Azt hiszem, manapság igen figyelemre méltó és kivételes kezdeményezés! A program célja pedig nem volt más, mint a környék kulturális ill. gasztronómiai jellegzetességeinek bemutatása. (A szervezésben közreműködött jónéhány tartományi és megyei szervezet, a környező települések önkormányzatai, egyesületei, és ami nagyon fontos: bortermelők, éttermek, mezőgazdasági vállalkozók, tehát a magánszféra is kőkeményen dolgozott! Együtt, magunkért és a környékért! Vasárnap is! ;-)

Indulásként meglátogattuk a Codernoban található tejfeldolgozó üzemet. Megismertük a sajtkészítés csínját-bínját, az üzem sajtboltjában pedig mi mást csinálhattunk volna, mint sajtot és helyben készült fagylaltot kóstoltunk.

Ricotta készítéséhez használt formák:

Itt jön ki a mozzarella-golyóbis:

Sós lében érik a Montasio:

Sajtkönyvtár:

Meglátogattuk a Kechler pincészetet, ahol Giovanni Munisso sommelier -és egyben kísérőnk is- lelkesen mesélt ennek a viszonylag új pincészetnek a borairól. (Kezében a néhány napos must látható.)
A Kechler kastély udvarán borkóstoló és mindenféle finomság várt minket.

A gyerekek minden helyszínen külön foglalkozáson vettek részt, és látszott rajtuk, hogy nagyon élvezték! (A tejfeldolgozó üzemben "Hogyan születik a sajt?" kérdésre kaptak választ, a Kechler pincészetben pedig a szőlő évszakonkénti változásairól és a szőlőműveléssel kapcsolatos munkákról beszélgettek/rajzoltak.)

Ebédelni a glauniccoi Al Mulino étterembe mentünk. A Del Negro család, séfjeikkel Alannel és Danielével a következő menüvel készültek:

La polentina (ami a malomban sohasem hiányozhat) Montasio fondüvel és erdei gombával

Nokedli réti füvekkel, kacsahúskockákkal

Sertésfilé vadrucola ágyon sült idéynzöldségekkel és krumplikockákkal

Poharas tiramisu

(No, ezzel voltak problémáink, mert a séf sokak szerint kissé túlságosan "újragondolta" a tiramisut, de megettük ám! Ne volt rossz, nem kell ám félreérteni a dolgot, inkább mondjuk úgy: egészen új ízvilágot terített elénk. :-) Alsó réteg: teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér kávéval meglocsolva, rajta a szokásos mascarponés-tojásos krém és egy pötty tejszínhab. Háááát...a tk. kenyér -úgy vettem észre- kicsit megzavarta a közönséget. Nem a friulán konyha -és főleg nem az olasz konyha, ha lehet még ilyet mondani- elsőrendű hozzávalója. (Igazi, teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret nem is igazán lehet kapni a közelben. A nagy rajongók Ausztriában vásárolnak.)

Ebéd közben a Forchir és a Ferrin pincészet boraiból válogathattunk (mennyiségi megkötés nélkül!).

Ebéd után Beppe Bigazzi várt minket az étterem különtermében. Új könyvéről, a "La cucina del buonsenso"-ról beszélt. Beppe Bigazzi külön bejegyzést érdemelne. Lehet rajongani érte, és lehet nem szeretni, de szerintem a "nem szeretők" is tisztelők maradnak, mint én is... Sig. Bigazzi gyakran túlzásokba esik, és őszintén megmondom, azóta nem nézem a La prova del cuocot, mióta valaki -ha jól emlékszem Trentinoból- vitt egy karalábét a műsorba, Sig. Bigazzi pedig azt mondta: "Guardate 'sta meraviglia, che cresce sotto la terra!"

Egy dologban igaza van: konyhánkban csak és kizárólag a természestes és friss alapanyagokat szabad használni!!!
Az "Al Molino"-ba egyébként mindenképpen érdemes ellátogatni! Mesés! Már Ippolito Nievonak is tetszett ;-)

A kirándulást a "Di Bert-Zoratto" malomban fejeztük be. Zuhogott az eső! Nagyon!!! Pedig lett volna még egy színházi előadás is, de megfutamodtunk :-)

A fent említett malom elsősorban azért híres, mert itt működik a térség egyetlen tőkehalverő műhelye. A tőkehal bálákban érkezik, egyenesen Norvégiából!

A malomban kitűnő kukoricát is őrölnek, főleg puliszkának, és búzalisztre is akad még vevő. Természetesen minden "biologico"! Az ízek útján - Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyvben (örök hála és köszönet Csapody Balázsnak, a Kistücsök étterem tulajdonosának) ezt írják: "Aztán az árpa feldolgozásához való kőmedence és a modern malom 1945-ből való palmentivel (malomkővel), amely egy olyan nagyon ritka négymenetes hengersorral van ellátva, hogy a magyar pékmesterek remekművének számít, és még a puliszkalisztnél is finomabb lisztet lehet vele őrölni." (A könyvre és a fordításra -jaj! :-(- szeretnék majd kitérni a kedvenc, és ajándékba is ajánlható 5 szakácskönyv ismertetése kapcsán. Nem tudom, hoyg az idén sikerül-e sort keríteni rá, de azért megpróbálom.)

A magyar gép, és rajta a következő felirat:

"ELSŐ MAGYAR GAZDASÁGI GÉPGYÁR BUDAPEST"

Ha jövőre is lesz hasonló program, mindenképp résztveszünk rajta!

Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga

Diétám felemelő pillanatai közé tartozik az a heti egy nap, amikor valami olyan ételt készítek, aminek köze sincs a témához. Kellenek az efféle kitérők, másképp az agyamra megy az egész. Morcos vagyok, goromba, és elviselhetetlen. A "jutalom nap" eredményeként 2-3 napig ismét használhatóvá válok :-) A dőzsölés most vasárnapra esett. Valami nagyon csokis, nagyon kakaós (lehetőleg magyar, mert már nagyon honvágyam van) kelt tészta járt az eszemben.

Megvan, kakós csiga!

Nagyanyó felgráfol:

- "Háááát, kislyányom, kell bele liszt, kicsi vaj, egy fél élesztő, egy tojás, kicsi cukor, kicsi só, bedagasztod, amikor megkel, kinyújtod, megszórod kakaóval meg cukorral, felvágod és kisütöd."

- "Ok, nagyi, de miből mennyi??? És meddig kel?? És meddig sütöd??"

- "Ó, csillagom, én csak szemre szoktam..." - és akkor elkezd találomra mindenféle összevissza mennyiségeket mondani :-)))

- "Jól van, nagyikám, köszönöm szépen. Imádlak, szeretlek. Pusziiii."

Szóval maradunk a jó öreg gugli barátunknál, meg persze a kulináris napló-író konyhatündérkéknél. ;-) Gugli második javaslata a Macikonyhán található csigarecept. Nem is mentem tovább! Maciban 100%-osan megbízok! A tölteléket kicsit felturbóztam egy kevés aszalt szilvával meg csokoládépötyökkel (nem is tudom, mi ezeknek a csokipöttyöknek a magyar neve), a szárított élesztő helyett friss élesztőt használtam, kézzel dagasztottam, és mivel cudar egy idő volt odakinn, begyújtottam a sparheltbe és ott sütöttem meg. (Imádom a sparheltemet! Az egyetlen probléma az, hogy szerintem nagyobb konyhákhoz tervezték, ugyanis, elég rárakni 2-3 darab fát, az én -mondjuk kozepes nagyságú- konyhámban minimum 28 fok van. Izzadtunk tehát. Én is, és a csiga is.) Na, de jöjjön a recept:

Aszalt szilvás-csokipöttyös-kakaós csiga

Hozzávalók:

A tésztához:

• 500 g liszt
• 70 g puha vaj
• 15 g élesztő
• 3 dl tej
• 1 tojássárgája
• 4 ek. kristálycukor
• 1 kk. só

A töltelékhez:

• 1 fél bögre kristálycukor
• 4 ek. cukrozatlan kakaópor
• 100 g aszalt szilva apróra vágva
• 50 g csokipötty (ha valaki megszánna a rendes magyar nevével, megköszönöm)
• 150 ml tej
• 2 ek vaj

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, majd kelesztettem kb. egy óráig.

A töltelék hozzávalóit összekevertem.

A megkelt tésztát kinyújtottam (kicsit vékonyabbra a Macié, kb. 60 X 35-ös nagyságúra, de legközelebb vastagabb lesz :-), aztán rászórtam a már összekevert tölteléknek valót.

Hívtam Embert, hogy segítsen feltekerni. (Nagyon fontos ám, hogy jó szorosan tekerjük fel!!!)

Végül 2 cm vastag szeleteket vágtam belőle, nem túl szorosan sütőpapírral kibélelt tepsibe raktam őket, hagytam, hogy keldegéljenek még vagy 1/2 órát, és 200-250 fokos sütőben kb. 20 percig sütöttem.

Megj.: A sütő hőfoka itt ne legyen mérvadó! A sparhelt sütőjét egyrészt sokkal jobban fel kell fűteni, mint a normál sütőt, másrészt pedig nem is lehet úgy szabályozni a hőfokot, tehát álljon itt Maci utasítása is:175 fokon kb. 25-30 perc ;-)

Zöldfűszeres tengeri sügér vele sült krumplikockákkal

Két halam volt a múltkor, és mivel az elején nem bíztam a sóköpenyes megoldásban, gondoltam, a biztonság kedvéért a két halat kétféleképpen készítem el, nehogy a végén éhen maradjunk. Itt sem törekedtem bonyolult dolgokra: a halat megtisztítottam, sóztam, borsoztam, ugyanúgy zöldfűszereket gyömöszöltem a hasába, (zsálya, rozmaring, petrezselyemzöld, bazslikom, édeskömény levél stb.) meglocsoltam egy kevés citromlével, rápakoltam két-három citromkarikát, majd az egészet apró kockára vágott, sóval, borssal ízesített krumpliágyra helyeztem.

180 fokos sütőben, alufóliával lefedve sütöttem kb. 25 percig, majd egy szinttel feljebb raktam a tepsit, a sütőt a grill programra, a hőmérsékletet 200 fokra állíottam, és így sütöttem/pirítottam még kb. 15 percig. (Ez is nagyon finom lett, de még így is a sóköpenyes változat viszi a pálmát!)

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben

Zöldfűszeres tengeri sügér sóköpenyben

Említettem már, hogy minden héten igyekszem legalább egyszer halat készíteni. A tengeri sügér az egyik kedvencem! Sokféle formában készítettem már, de megint bebizonyosodott, hogy az "egyszerű nagyszerű". Nem kell hozzá más, mint némi zöldfűszer (petrezselyemzöld, rozmaring, néhány zsályalevél, kapor, bazsalikom, épp amit találok itthon), 1 citrom, apró szemű só, bors, és kb. 2 kg nagyszemű só.

A halat megtisztítom, kicsit sózom, borsozom, a hasüregét teletömködöm a zöldfűszerekkel, és rakok bele néhány citromkarikát is. Egy tűzálló tálba 1 cm vasatgon nagyszemű sót szórok, erre fektetem a halat, majd az egészet beborítom a maradék sóval, facsarok rá egy kevés citromlevet, és előmelegített sütőben 200 fokon kb. 30-40 percig sütöm.
Amikor kész, a bőrt és a szálkákat eltávolítom, a halhúst pedig egy kevés olívaolajjal meglocsolva tálalom.
(Az egyik legfinomabb halétel, mindenképp érdemes kipróbálni!)

Pénteki Artúr

Igaz, ez a kép már fenn van a blogon, de azt hiszem, megérdemel egy pénteki bejegyzést ;-)

Szépséges hétvégét mindenkinek! :-)

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal

A környéken sokan készítik, ezt az elsősorban őszi/téli ételt. Friss vagy grillezett polentával naaaagyon finom!

Rozmaringos húsgombóc paradicsomszósszal

Hozzávalók:

• 500 g darált marhahús (nem a "selezionate"-t szoktam hozzá venni, a kissé zsírosabb rész is megteszi)
• 200 g száraz kenyér (zsömle, kinek, mi teszik, nálunk zsömle nem létezik, így marad a kenyér)
• kb. 2 dl tej
• 2 tojás
• 50 g reszelt parmezán
• 2 fej vöröshagyma
• kb. 20 db fekete olívabogyó
• 50 ml extraszűz olívaolaj
• 1 ágacska rozmaring
• 1 csokor petrezselyemzöld
• 300 ml hámozott, darabolt paradicsom
• só, bors

A száraz zsömlét 10 percre a tejbe áztatom, majd jól kicsavarom.

Az olívaolajon megpárolom az kockára vágott hagymát, és a felaprított zöldfűszereket. A darált húshoz adom ennek a felét, a zsömlét, a tojásokat, a parmezánt, sózom, bőven borsot tekerek rá, majd az egészet alaposan összekeverem, és vizes kézzel gombócokat formálok belőle.

Az olajon megprárolt hagymára ráöntöm a paradicsomot, hozzáadom az olívabogyókat, fűszerezem (ide is mehet esetleg egy ágacska rozmaring), végül beleültetem a gombócokat, és fedő alatt, kis lángon kb. 35-40 percig főzöm.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 30

Pániktészta

Van úgy, hogy az ember mindenféle bürokratikus okok miatt sorbanállásra kényszerül, aztán amikor nagy nehezen sorra kerül, kiderül, hogy teljesen fölösleges volt minden igyekezete. Őrülten rohan haza, mert ugye a férj ebédidejét igen szűkösre szabták. Beront a házba, (kabát még rajta), előkeresi a tésztafőző edényt, víz bele, tűzhely bekapcsol, kabát ledob és míg megteríti az asztalt abban bízik, hogy valami majd csak pottyan az égből a tésztára. De nem. Nem pottyan semmi. (Közben azon kesereg, hogy a héten már eljátszotta a jokereket, mint pl. az "aglio-olio-peperoncino"-t, vagy a mélyhűtőben kétszemélyes adagokban csücsülő nyári pestot. Ezek után már nincs bőr a képén egy "pasta in bianco"-t a férje elé tenni. Nincs mese, valamit alkotni kell!

A víz már forr, a férj belép az ajtón, s míg kezet mos, történetünk alanya kiválaszt egy hosszabb főzési időt igénylő tésztát -jelen esetben pennét- néhány perc haladékot adva ezzel is saját magának. A részletekre most nem ad: belezúdít egy fél marék nagyszemű sót a vízbe a tésztával együtt, őrülten rohan a hűtőszekrényhez...és áll tanácstalanul.

Elmereng a reggel vett kacsacombon, megcsodálja az alsó fiókban a sárgarépákat, a hétvégi desszerthez szánt datolyaszilvát, amik már annyira érettek voltak, hogy muszáj volt hűtőbe tenni őket... Meglát egy darabka gorgonzolát, de kevésnek találja még egy főre is. Megy sorba: radicchio, egy szép nagy darab Grana, virsli (ez meg hogy kerül ide???), tojás, 2 kocka élesztő, gyümölcsjoghurt (neki ez is épp elég lenne)...és az utolsó pillanatban kipattan az isteni szikra! Mit kipattan, ott ülnek egymás alatt: a felső polcon egy üvegben néhány szem fekete olívabogyó, alatta a sajtos polcon egy megkezdett, friss, krémes robiola, a harmadikon pedig 2 paradicsom - Picadilly, yesss!.

Egy perc sem telik bele, a pardicsom és a bogyók már apróra vágva, a robiolával a tetejükön epekedve várják a tollhegyeket. Tészta leszűr, robiolás-paradicsomos-fekete olajbogyós halomra ráplaccsint, rá borsot teker, összekever, és mialatt a szósz édesen körülöleli a tésztát, belép a férj is.

Történetünk alanya boldogan kiáltja "Kéééééééész!".

A férj: "Hűűű, már nagyon éhes vagyok!"

A feleség: "Türelem, drágám, tudod, előbb fotózunk!" ;-)

Még mindig diéta :-(

A diétázók sanyarú sorsa néha-néha ezt is megköveteli. :-( Persze ez már korántsem akkora örömforrás, mint a cottage cheese-es sonka, de kétség kívül egészséges és kevés kalóriát tartalmaz.

Ananász édesköménnyel

Hozzávalók:

250 g ananász (gyönyörű, érett ananászt sikerült beszerezni!!!!)

egy fél édeskömény

kevés szerecsendió

Az ananászt meghámozom, középső, kemény részét eltávolítom, és az édesköménnyel együtt kisebb darabokra vágom. Kézimixerrel (vagy turmixgépben) pürésítem, poharakba töltöm, tetejére (csak hogy jó kedvünk legyen ;-) reszelek egy kevés szerecsendiót.

Cottage cheese és sonka - még belefér ;-)

Még mindig "vigyázok", azaz próbálok tekerni minden nap legalább 45 percet, tornázni kb. harmincat, és persze kevese(bbe)t enni. A vacsorával mindig gondban vagyok, mert amikor Ember hazaér, automatikusan elkezd korogni a gyomrom. Persze, számára mindig készül "rendes" vacsora, magamnak pedig igyekszem valami "rendeshez hasonlót" összeállítani -megjegyzem, nem mindig sikerül :-(

A következő viszont nagyon szimpatikus lett, Embernek előételként nekem pedig salátával komplett vacsoraként funkcionált. Sőt, két vacsorára is elég volt! :-)

Zöldfűszeres cottage cheese-zel töltött sonka

(Van ennek a cottage cheese-nek magyar neve? Túrónak azért mégsem nevezhetjük! Ha jól emlékszem, valaki már dolgozott a magyar név szabadalmaztatásán. Olaszul "fiocchi di latte". Aranyos. :-)

Hozzávalók:

200 g cottage cheese

4 szelet nyers pármai sonka

4 szelet főtt sonka

1 csokor petrezselyemzöld

1 csokor metélőhagyma

1 kis fej lilahagyma

só, bors

A cottage cheese-t összekeverem az apróra vágott lilahagymával és a zöldfűszerekkel, majd sózom, borsozom, 15 percig állni hagyom.

A sonkaszeleteket kiterítem, mindegyikre egy-egy evőkanálnyi fűszeres cottage cheese-t rakok, végül felgöngyölöm, ferdén kettévágom, hogy azért mutasson is, éééés ennyi. :-)

Kacsa és kelbimbó

Még a múlt héten készült ez a furcsa páros, és először féltem is, hogy a mézes kacsa és a mustáros-mézes kelbimbó majd jól kiütik egymást, de nem így lett! :-) Édes-mézes harmóniában ücsörögtek szépen egymás mellett, és elfogytak mind egy szálig, pedig Embernek nehéz úgy bármilyen káposztafélét elkészíteni, hogy abból kellőképp belakmározzon.
Legközelebb a kelbimbó mellé dobok néhány gesztenyét is...

Mézes kacsacomb

Hozzávalók:

• 4 kacsacomb
• 2 ek. akácméz
• 2 ek. vörösborecet
• 1 gerezd fokhagyma
• 1 ágacska rozmaring
• 30 g vaj
• 2 ek. olívaolaj
• só, bors

Keverjük össze a mézet, az ecetet, majd adjuk hozzá a fokhagymanyomón áttört fokhagymát és a rozmaringlevélkéket. A kacsacombokat sózzuk, borsozzuk, majd forgassuk az ecetes-mézes páclébe, és hagyjuk állni néhány órán keresztül.

Egy serpenyőben az olajon és a vajon nagy lángon pirítsuk meg a combokat, rakjuk őket egy tűzálló tálba, locsoljuk meg a serpenyőben maradt zsiradékkal és 180 fokra előmelegített sütőben süssük addig, míg a combok belül puhák, kívül ropogósak lesznek. (Sok idő kell ám a kacsának! Érdemes a sütés elején -kb. 1,5 órán keresztül alufóliával letakarni a tást, nehogy nyers maradjon! Kösz, Mamma! ;-)

Mézes-mustáros kelbimbó

Hozzávalók:

• 800 g kelbimbó
• 1 ek. mustár
• 1 ek. akácméz
• 4 ek. olívaolaj
• 1 citrom kifacsart leve
• só, bors

A kelbimbót tisztítsuk meg, sós vízben pároljuk kb. 10 percig, szűrjük le, majd tegyük egy tűzálló tálba.

Keverjük össze a mustárt, a citromlevet, a mézet és az olívaolajat, és locsoljuk az egészet a kelbimbók tetejére. Szórjuk meg frissen őrölt borssal, majd 160 fokon süssük kb. 30 percig.

Cosce di anatra al miele

Ingredienti:

• 4 cosce d'anatra
• 2 cucchiai di miele d'acacia
• 2 cucchiai di aceto di vino rosso
• 1 spicchio d'aglio
• 1 rametto di rosmarino
• 30 g di burro
• 2 cucchiai di olio d'oliva extravergine
• sale, pepe

1. In una ciotola emulsionate il miele con l'aceto, quindi unite l'aglio schiacciato, il rametto di rosmarino e mescolate bene. Mettete le cosce d'anatra in una terrina, salate, pepate e irroratele con la salsa appena preparata e lasciatele marinare per qualche ora.
2. In un tegame fate rosolare le cosce con il burro e l'olio già caldi, quindi trasferitele con il loro sugo in una casseruola e fatele cuocere nel forno preriscaldato a 180 gradi finchè le cosce dentro diventano morbidissime, fuori invece croccanti.

Cavolini di Bruxelles alla senape

Ingredienti:

• 800 g di cavolini di Bruxelles
• 1 cucchiaio di senape
• 1 cucchiaio di miele d'acacia
• 4 cucchiai di olio d'oliva extravergine
• il succo di un limone
• sale, pepe

Pulite i cavolini e lessateli in abbondante acqua salata per circa 10 minuti, quindi sgocciolateli e metteteli in una pirofila.

In una ciotola mescolate il miele, la senape, il succo del limone e l'olio di oliva, poi versate il tutto sui cavolini. Insaporiteli con una generosa macinata di pepe e passateli nel forno a 180 gradi per circa 30 minuti.

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 29

Az utóbbi időben rákaptam a "Picadilly" paradicsomra, mint tésztaszósz alapanyagra. Már egy hete majdnem minden tésztába pakolok belőle. Nem sokat, fejenként egyet vagy max. kettőt, apró kockára vágva. Épp csak az utolsó 1-2 percre rakom a szószba, így roppanós marad, és ami a lényeg: ezalatt az 1-2 perc alatt a paradicsom héja nem válik le a húsról, a szósz friss ízt kap, és főleg (!) a héj nem úszkál a szószban (amit egyébként nagyon nem szeretek). Szóval eddig mindig forráztam, hámoztam a paradicsomot, de az utóbbi időben már ezt is hanyagolom... ;-) A következő tészta egy egyszerű "alla veneziana" lett volna, amit anyósom sokszor készít, aztán végül nem bírtam ellenállni ezeknek a csodás roppanós Picadilly paradicsomoknak, meg persze az ajándékba kapott szárított gombáimnak és ez lett belőle:

Fettuccine borjúmájjal és "Picadilly" paradicsommal

Hozzávalók:

• 320 g fettuccine
• 200 g borjúmáj
• 2 fej vöröshagyma
• 20 g szárított gomba
• 1 csokor petrezselyem
• 1 ek. extraszűz olívaolaj
• 1 ek. vaj
• 1 dl száraz fehérbor
• 4 "Picadilly" paradicsom
• só, bors

Áztassuk a szárított gombát kb. 20 percig langyos vízben, majd jól csavarjuk ki, és vágjuk apróra.

A vajon és az olajon pirítsuk meg a vékonyra szeletelt hagymát, adjuk hozzá a gombadarabkákat, majd öntsük fel a fehérborral, sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt főzzük kb. 30 percig. Ha szükséges öntsünk hozzá a gomba átszűrt áztatólevéből egy keveset.

Ezalatt a paradicsomot vágjuk apró kockára, a májat vékony csíkokra. Amikor a hagyma elkészült, adjuk hozzá a májat, pirítsuk 3-4 percig, utána szórjuk meg az apróra vágott petrezselyemmel és a paradicsomkockákkal, és nagy lángon főzzük még 1-2 percig.

Közben a tésztát sós vízben főzzük ki, "al dente" szűrjük le, majd keverjük össze a paradicsomos-hagymás-májas szósszal. Tálaljuk azonnal. (Parmezán szerintem assolutamente nem szükségeltetik!)

Fettuccine con fegato di vitello e pomodoro

Ingredienti:

• 320 g di fettuccine
• 200 g di fegato di vitello
• 2 cipolle
• 20 g di funghi secchi
• 1 mazzetto di prezzemolo
• 1 cucchiaio di olio d'oliva extravergine
• 1 cucchiaio di burro
• 1 dl di vino bianco
• 4 pomodori "Picadilly"
• sale, pepe

1. Mettete ad ammollare i funghi secchi in poca acqua tiepida per circa 20 minuti, poi strizzateli e tagliateli a pezzettini.
2. In un ampio tegame riscaldate l'olio e il burro e fate soffriggere le cipolle affettate sottilmente. Unitevi il vino bianco, insaporite con un pizzico di sale e di pepe, poi cuocete a fuoco dolcissimo e tegame coperto per mezz'ora. (Se é necessario potete aggiungere dell'acqua filtrata in cui i funghi sono stati messi in ammollo.)
3. Nel frattempo riducete il fegato a listarelle, tagliate i pomodori a cubetti piccolissimi e sminuzzate anche il prezzemolo.
4. Aggiungete alla cipolla prima il fegato, fate cuocete per 3-4 minuti, dopo unitevi anche i cubetti di pomodoro e il prezzemolo sminuzzato e proseguite la cottura ancora per circa 1-2 minuti.
5. Fate cuocere le fettuccine in abbondante acqua salata, scolatele al dente, conditele con il sugo e servitele immediatamente.

A paradicsomos képet innen szereztem.

Zuppa di amarene

Egy kedves olasz bloggerina kérését teljesítem (kb. 1 hónapos késéssel, vagy még többel???).

Simo, scusami per il ritardo!!!!

Zuppa di amarene all'ungherese X Simona

Ingredienti:

• 500 g di amarene snocciolate
• 250 ml di acqua
• 50 g di zucchero
• 1 pizzico di sale
• 2 chiodi di garofano
• 1 pizzico di cannella
• la scorza di un limone
• la scorza di un'arancia (facoltativo)
• 100 ml di vino rosso (possibilmente dolce)
• 1 cucchiaio di farina
• 150 ml di panna acida
• 100 ml di panna
• (Eventualmente potete aggiungere anche altra frutta; per esempio ribes, lamponi, prugne ecc.)

1. Portate ad ebollizione 250 ml di acqua con lo zucchero, il sale e le spezie rinchiuse in un sacchettino di garza.
2. Mescolate la panna con la panna acida e la farina.
3. Frullate la metà delle amarene con il vino rosso, unitevi la frutta rimasta e il composto di panna e farina, quindi aggiungete tutto all'acqua speziata mescolando continuamente.
4. Fate bollire la zuppa ancora per circa 3-4 minuti, e servitela tiepida o fredda.

(In Ungheria questa zuppa è un primo piatto!)

Megint Artúr hétvégére ;-)

Artúr főz

Gulasch di zampe di maiale

Gulasch di zampe di maiale

Ingredienti:

• 2 zampe di maiale
• 1 stinco di maiale
• 3 grosse cipolle
• 2 spicchi d'aglio
• 1 dl di olio di semi di girasole
• peperone dolce in polvere
• 1 pomodoro
• 1 peperone
• 2 carote
• un pizzico di cumino
• sale, pepe

1. Fate tagliare dal vostro macellaio le zampe e lo stinco a pezzi grossi. (Se non avete gli attrezzi giusti, è meglio non fare tentativi a casa.)
2. Pulite le verdure, tagliate il pomodoro e il peperone a metà - eliminando il picciolo ed i semi. (Siccome nel caso dello stinco il tempo di cottura è abbastanza lunga, potete lasciare intera la carota. Quando preparate il gulasch di polpa di manzo, potete tagliare la carota a rondelle o -essendo un ingrediente facoltativo-, potete addirittura non usarla ;-)
3. In un tegame con l'olio di semi di girasole fate rosolare la cipolla tagliata a cubetti e l'aglio tritato molto finemente. Spolverizzate con la paprika e unitevi i pezzi di zampe e stinco. Aggiungete le verdure e un pizzico di cumino. Salate, pepate, coprite il tutto con acqua e continuate la cottura fino a quando la carne sarà morbida (circa 3 ore).

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 28

Nőcis tészta :-) Azt mondta valaki rá. Nőcis tulajdonsága pedig egyszerűen az, hogy rózsaszínű ;-) Egyébként maradék főtt céklából készült. Nem szeretk semmit kidobni, ezért pedig végképp a szívem szakadt volna meg, ugyanis otthonról jött, és minden ami otthonról jön, kincs!

Rózsaszínű agnolotti céklás-ricottás töltelékkel

Hozzávalók:

A tésztához:

• 350 g liszt
• 3 tojás
• 150 g főtt vagy sütőben sült, áttört cékla

A töltelékhez:

• 200 g ricotta
• 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
• 1 tojás
• néhány bazsalikomlevél
• só, bors

A mártáshoz:

• 50 g ricotta
• 50 g mascarpone
• 100 g főtt vagy sütőben sült cékla lereszelve
• 1 kis fej hagyma
• olívaolaj
• só, bors
• reszelt parmezán

A tojásból, a lisztből és az áttört, főtt céklából tésztát gyúrunk (ha túl lágy lenne, adjunk hozzá apránként egy kevés lisztet), vékonyra nyújtjuk.

A töltelékhez összekeverünk 200 g ricottát 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklával, 1 tojással, és az apróra vágott bazsalikomlevéllel. Sóval, borssal ízesítjük, majd a kinyújtott tésztára, egymástól kb. 6-8 cm távolságra kiskanállal apró halmokat pakolunk. A tésztát kettéhajtjuk, (vagy egy másik kinyújtott tésztalappal betakarjuk), a kezünkkel óvatosan megnyomkodjuk a gombócok környékét, hogy a töltelék a főzés során ne folyjon ki, majd vagy egy tésztavágó segítségével négyzet alakúra vágjuk, vagy egyszerűen egy pohár segítségével kör alakúra szaggatjuk.

A mártáshoz az apróra vágott hagymát egy kevés olajon üvegesre pirítjuk, hozzáadunk 100 g almareszelőn lereszelt főtt céklát, 50 g ricottát, 50 g mascarponét, majd az egészet épp csak néhány percig főzzük, és összekeverjük a frissen kifőzött tésztával. Tálalásnál megszórjuk egy kevés reszelt parmezánnal.

Megj.: ha főtt céklát használunk a tészta világos rózsaszínű lesz, ha a sütőben sült változatot használjuk, sötétebb lesz, és céklától függően akár lilás árnyalatot is elérhetünk. Ezen kívül a tészta színének az intenzitása függ attól is, hogy milyen vastagra nyújtjuk: minél vékonyabb a tészta, a színe annál halványabb.

Agnolotti rosa con ricotta e barbabietola

Ingredienti:

Per la pasta:

• 350 g di farina
• 3 uova
• 150 g di barbabietola lessata o cotta al forno, passata al passaverdure

Per il ripieno:

• 200 g di ricotta
• 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
• 1 uovo
• qualche foglia di basilico
• sale, pepe

Per la salsa:

• 50 g di ricotta
• 50 g di mascarpone
• 100 g di barbabietola lessata o cotta al forno, grattuggiata
• 1 cipolla
• olio extravergine di oliva
• sale, pepe
• parmigiano grattuggiato

1. Dalla farina, uova e barbabietola preparate la pasta. (Se l'impasto dovesse risultare troppo umido, unite farina sufficente per renderlo più sodo ed elastico.)
2. Per il ripieno mescolate 200 g di ricotta con l'uovo, qualche foglia di basilico tritata finemente e 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattugiata, sale e pepe.
3. Stendete l'impasto poi distribuite sopra il ripieno in mucchietti, facendo attenzione di lasciare circa 6-8 cm di distanza fra loro. Coprite la sfoglia con il ripieno con un altra sfoglia di pasta schiacciando con le dita attorno ai mucchietti di ripieno per sigillare le due sfoglie.
4. Servendovi di una tagliapasta, ritagliate gli agnolotti in quadrati (o con un bicchierino, potete ricavatene dei cerchi).
5. Per la salsa fate imbiondire nell'olio la cipolla tagliata a dadini, aggiungete 100 g di barbabietola lessata o cotta nel forno, grattuggiata, 50 g di mascarpone, 50 g di ricotta; salate, pepate e cuocete la salsa per qualche minuto.
6. Fate cuocere gli agnolotti, scolateli al dente, conditeli con la salsa e un po' di parmigiano grattuggiato e servite.

A tésztából készült még tagliatelle és tagliolini is:

Zsidócseresznye vaníliás krémmel

Említettem már, hogy a múlt héten szomszédolni voltunk, és gyártottunk csokoládéba mártott zsidócseresznyét is főzött vaníliakrémmel. Nagyon mutatós desszert, szerintem a karácsonyi asztalon is megállja a helyét, és nem kell vele órákig pepecselni. Amikor postolni akartam a művet, eszembe jutott, hogy láttam már valakinél ezt a gyümölcsöt. Nem kellett sokáig keresgélni, Fűszeres Eszter volt az "elkövető". A hozzászólók között viszont egy kedves biológus(?) lányka említi, hogy ő úgy tanulta, hogy a zsidócseresznye mérgező. Ezek után muszáj volt utánajárni a dolgoknak, mert hirtelen megijedtem attól, hogy a vállalkozó kedvű receptpróbálgató olvasók a zsidócseresznye kóstolgatása közben majd elkezdenek itt hullani nekem, mint a legyek. :-)

Tehát az "igazság" a terebess.hu-ról:

Közönséges zsidócseresznye - Physalis alkekengi mintegy 30 faja leginkább Amerikában (hazánkban 1) terem. Levele hasítatlan, öblös, ritkán szárnyas hasábú, virága a levél tövéből fakad, lila, sárgás v. szennyes fehér; gyümölcse gömbölyű bogyó s az éréskor vele nagyobbodó, végre színesedő kehely rejti. A Physalis alkekengi L. többnyáréltű, bogyója cseresznye nagyságú. Vizelethajtóként ismeretes. Feltűnő - felfúvódott terméses csészéje skarlátpiros, belül a bogyó fényes piros, kedvelt szobadísz. Száraz erdőkben, cserjésekben, néha nitrogéndús ligetekben is megtalálható. A növény minden része, még az éretlen gyümölcse is mérgező!Perui földicseresznye - Physalis peruviana (= Physalis edulis) - ehető zsidócseresznye, ananászcseresznyeAz ehető földicseresznye legfeljebb 2 m magas, terebélyesen ágas, gyakran lilával futtatott, bordás szárú egyéves növény. Termése: sárga vagy világosbarna, gömbölyű, 1-2 cm nagyságú bogyó, amelyet a megmaradó, megérve szalmasárga, felfúvódott csésze vesz körül. A sima, vékony, szilárd, áttetsző héj alatt a bő levű, narancssárgás terméshúsban számos nagyon kicsi, lapos, sárga mag van. Az érett termés íze édes vagy édeskésen savanyú, zamatos. Felhasználása: a vitaminban gazdag bogyókat a csésze eltávolítása után a magokkal együtt nyersen fogyasztják, befőttnek, lekvárnak, zselének, chutneynak dolgozzák fel, vagy italokba teszik. A bogyó pudingok, gyümölcssaláták és jégkrémek nyersanyaga, vagy cukorral vagy mézzel párolva desszert. Az éretlen termések (és lampionszerű burka) mérgezők. Elterjedése: szubtrópusi növény, amely az Andokban honos, és világszerte termesztik a trópusokon és a szubtrópusokon. A fajt a meleg évszakban újabban Európában is termesztik. Termesztése és betakarítása: a viszonylag hűvös, fagymentes klímán, tápanyagban gazdag, homokos talajon tenyészik; mindenütt nevelhető, ahol a paradicsomtermesztés lehetséges; a trópusokon inkább a hegyvidékeken termesztik. Magról szaporítják, a vetés után 3-4 hónap múlva kezdődik az érés, és sok hétig tart, mikor is egy növény több mint 300 bogyót hozhat. 10°C-on teleltetve egész télen át folyamatosan érleli a gyümölcseit. Fejlődésének első periódusában vízigényes, gyümölcsérlelés idején azonban kevés vizet kíván. A terméseket a csészével együtt szedik és tárolják, száraz, hűvös helyen több hónapig eltarthatók.És persze a "tökeccerű" recept:

Csokoládéba mártott zsidócseresznye vaníliakrémmel

Hozzávalók:

A csokoládés zsidócseresznyéhez:

• 200 g zsidócseresznye
• 100 g keserű csokoládé
• 25 g vaj

A krémhez:

• 1 l tej
• csipetnyi só
• egy citrom héja
• 8 tojássárgája
• 1 rúd vanília
• 200 g kristálycukor
• 80 g liszt

Gőz fölött olvasszuk fel a csokoládét, adjuk hozzá a vajat, majd keverjük teljesen simára.

A zsidócseresznye száraz leveleit hajtsuk fel, (ne szakítsuk le!) a gyümölcsöt pedig félig mártsuk az olvasztott csokoládéba. Sütőpapíron hagyjuk megszáradni.

A tejet a citrom héjával, a csipetnyi sóval és a vanília kikapart belsejével forraljuk fel, és hagyjuk kihűlni. A tojássárgákat a cukorral verjük habosra, majd apránként szórjuk bele az átszitált lisztet. Szűrőn keresztül adjuk hozzá a vaníliás tejet, és folyamatos keverés mellett, nagyon alacsony lángon forraljuk addig, amíg a krém besűrűsödik.

Alchechengi al cioccolato con crema pasticciera alla vaniglia

Ingredienti:

Per gli alchechengi al cioccolato:

• 200 g di alchechengi
• 100 g di cioccolato fondente
• 25 g di burro

Per la crema pasticciera:

• 1 l di latte
• la scorza di un limone
• un pizzico di sale
• 8 tuorli
• un baccello di vaniglia
• 200 g di zucchero
• 80 g di farina

1. Sciogliete il cioccolato a bagnomaria aggiungendo il burro. Aprite le foglie degli alchechengi e immergete la metà del frutto nel cioccolato. Appoggiate gli alchechengi su una carta da forno e lasciateli asciugarsi.
2. Portate a bollore il latte con i granelli raschiati della vaniglia, la scorza di limone e il sale, e fatelo intiepidire.
3. Montate in una casseruola i tuorli con lo zucchero. Unite poco alla volta la farina setacciata. Senza smettere di mescolare, unite il latte filtrato attraverso un colino, poi mettete ad addensare la crema a fuoco moderato per qualche minuto mescolando costantemente.