martedì 26 maggio 2009

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Felfedeztem a közelben egy nagyon szimpatikus sajtboltot. Ott találtam ezeket a burratinákat. Persze, ne akarjuk összehasonlítani a pugliai igazi burratával, de azért északi utánzatként nem rossz. A burratát nevezhetjük a mozzarella (nagy)testvérének. A hasában egy tejszínes-vajas, krém lapul, s a sajtba vágva ez a sűrű, fehér folyadék, boldogan kibuggyan, nekünk pedig nincs más teendőnk, mint friss, ropogós héjú kenyeret tunkolni a kráter kellős közepébe. Szerintem sóval, borssal fűszerezve, és egy kevés kiváló minőségű olívaolajjal meglocsolva a legfinomabb.
Tegnap kicsit variáltam a már megszokott, egyszerű recepten, így született meg az előételként, de nyáron hideg második fogásként is szervírozható

Burratine pácolt olívabogyóval, koktélparadicsommal és paprikával

Hozzávalók:
  • 4 db burratina v. 1 db burrata
  • 1 piros és 1 sárga színű kaliforniai paprika csíkokra vágva
  • 10-15 db zöld és fekete olívabogyó sós lében (lehetőleg nagy szemű, egész)
  • kiváló minőségű extraszűz olívaolaj
  • frissen őrölt bors
  • szárított oregánó
  • néhány levél friss bazsalikom
  • 10 db koktélparadicsom
  • kenyér pl. ciabatta, vagy baguette

A burrata és a koktélparadicsomok kivétel az összes hozzávalót összekeverem, és egy fél napon át állni hagyom.

A. változat:


A burratákat egy nagy tányér közepére rakom, sózom, borsozom, mellé-köré helyezem a marinált olívabogyókat és a paprikacsíkokat. A koktélparadicsomot felkarikázom, ezeket is a burrata köré teszem, és meglocsolom őket egy kevés páclével.
Az egészet meglocsolom egy kevés olívaolajjal, és azonnal tálalom.

B. változat


A burratákat egy tányér közepére rakom, sózom, borsozom.
A koktélparadicsomokat nagyon apró kockára vágom, levét lecsöpögtetem, majd a paradicsomkockákat összekeverem a szintén felaprított, marinált olívabogyóval és a paprikával.
A kenyeret 2-3 cm vastag szeletekre vágom, a szeletek egyik oldalát megpirítom, majd megfordítom őket, és mindegyikre egy evőkanálnyi aprított, marinált zöldséget ill. egy tk. olívaolajat teszek. Az így megrakott kenyérszeleteket még 2-3 percre visszrakom a sütőbe, végül a még forró szeleteket a burraták köré helyezve tálalom.


Mamma is írt nemrég a burratáról. (Neki volt igazi, liliomlevélbe csomagolt is! ;-)

Sapori Pro Loco 2009 - Villa Manin, Codroipo (UD)

Minden évben két májusi hétvégén kerül megrendezésre a codroipói Villa Manin előkertjében a SAPORI PRO LOCO elnevezésű gasztronómiai rendezvény, amelynek célja a tartomány tradicionális ételeinek népszerűsítése. A rendezvényen résztvevő civil szervezetek 1, 2 ill. 3 Euroért árulhatják a helyben készített ételeiket, italaikat, a látogatók pedig azon túl, hogy olcsón, jót esznek, különböző kulturáli és sportprogramokon vehetnek részt.
Az idén majdnem megfeledkeztünk erről a nagyszerű rendezvényről, de végül Ember sógor felhívott, hogy „Akkor megyünk???”, így ismét nem maradtunk ki a jóból. Előételnek mindketten gombakrémes crostinit ettünk füstölt ricottával (hááááát, legyen elég annyi, hogy a gombakrém finom volt, a kenyér nem), aztán Ember evett tengeri sügér carpacciós crostinit (na eeeeez naaaagyon ott volt; a pácolást valaki nagyon ügyesen csinálta), és tengeri sügér szeletet (ami nem egészen szelet volt). Ember sógor nagyon dicsérte a Fricokosárkában tálalt gnocchit speckkel és füstölt ricottával. Én bivalyszalámival készült orzottót választottam, desszertnek pedig bivalyricottából készült könnyű habot eperszósszal. Mindkettő az est fénypontja volt.

Kóstoltunk még egy-két süteményt: a „buiadnik”-ot, ami nem más, mint a Resia völgy tradicionális fügés süteménye, amit annak idején káposztalevélbe csomagolva a kemence parázsán sütöttek meg, aztán ettünk még almás rétest, aminek igaz, nem rétes, hanem kelt tészta jellege volt, és az egész inkább a Gubanára hasonlított (ami nem baj, mert így is illatos-fűszeres almában és aszalt gyümölcsökben fürdött a puha tészta) és végül megfeleztünk egy bundázott almaszeletet is. Ahhoz képest, hogy egyikőnk sem rajong a sütikért, nem volt rossz teljesítmény.;-)
Tavaly előételként burgundi csigát választottunk, aztán kóstoltunk sült békacombocskákat és szamárpörköltöt is. Akkor desszertet nem ettünk, de a mostani kóstolók után jövőre biza' ki nem hagyom! :-)
Amire szívesen beneveztem volna:

ezekre az oldalasokra polentával, rákokra zöldmártással, vááááá, őszibarackra (mármint a ragasztgatós rózsaszínű lagzis sütire, aminek annyira megörültem, amikor megláttam!), cjarsonsra (mert még egyszer nem biztos, hogy vállalkozom arra, hogy sk. készítsem el), sarde in saórra (mert imádom, és itthon sem tudom megunni),
angolnára, málnaszörpre, almalére....ééééés azt hiszem, ez az elkövetkező két-három évre éppen elég lesz. :-)



Sapori Pro Loco a codroipoi Villa Maninban lesz tehát jövőre is! Aki erre jár, mindenképp nézzen be! Addig is lehet gyűjteni az 1-2 euros pénzérméket!
A rendezvényről bővebben itt olvashatunk.

Ühüm...

Múlt pénteken este a rivignanoi zivatar elől a bibionei tengerpartra menekültünk. Erős szél fújt, nagy hullámokat vert (nálunk a nagy hullám az a 30-40 cm ;-), és egy lélek sem volt a parton. Ilyenkor szeretem a tengert. A tömegtől menekülök. Főleg nyáron, negyven fokos melegben.
Sétáltunk, beszélgettünk Anninával, néha megpihentünk, kipróbáltuk az üres napozószékeket.
Aztán beszédültünk a sétálóutcába, mert mindenképp szerettem volna egy-két új könyvet vadászni az „1-2-3-4” Euros könyvesboltban. Szeretem ezeket a boltokat, egész jó dolgokat lehet összevásárolni.

Találtam egy lekváros könyvet, amit utóbb kicsit megbántam, mert volt egy másik, ami mintha jobban tetszett volna, aztán vettem egyet, ami a tortellinit taglalja töviről hegyire, meg persze -Emberrel egyetemben- álldigáltam vagy egy fél órát a gyerekeknek szóló, egyelőre még csak a kemény lapos könyvek között is. Felváltva mutogattuk egymásnak: „Nééééézd, ez milyen aranyos!” Aztán megegyeztünk, hogy kiválaszt ő is egyet meg én is egyet, és azt megvesszük Annának. Bizony! Beruháztunk 2, 99 Eurot Anna első két könyvecskéjére. (Na jó, nem az elsők, mert én már a múlt hónapban elhoztam az én régi könyveimet, bár bosszantott, hogy Szutyejev Vidám meséit nem találtam, pedig két példány is volt belőle.) Na, lényeg, hogy beruháztunk, hazajöttünk, és mivel elalvás előtt általában olvasni szoktam, gondoltam belenézek az új szerzeményeinkbe. Csak kétszeri átlapozás után esett le, hogy valami nem stimmel. Kiderült ugyanis, hogy mindkét könyvecske, -ha kicsit túlozva is, de- gasztronómiai témájú. Mondtam is, hogy nem lehetek ennyire önző, hogy a még meg sem született gyermekemnek kajás könyveket veszek!

Még csak a köldökzsinóron keresztül táplálkozik a kis manó, én meg már a spenótevésre nevelném szegényt, mert „Gli spinaci fanno diventare grandi e forti!” vagyis „A spenóttól nagyok és erősek leszünk!”.Nem beszélve az azért még egészséges nacionalista beütésű „Questo è il mio piatto preferito!” azaz „Ez a kedvenc ételem!” oldalról, mellette egy nagy tál paradicsomos spagettivel. :-))) Hab a tortán a torkos mackó koma, aki kénytelen egy székre felkapaszkodni, hogy elérje a kredenc felső polcán lévő mézet, aztán meg a tele pocakjával jól lebukfencezni, hogy így tanuljon önmérsékletet. Szóval azt hiszem, önző vagyok. Mert hogy én csudajól szórakoztam mindkét könyv olvasása közben, nem kellene azt hinnem, hogy majd Annina is így fog lelkesedni értük. Lehet, hogy kikent-kifent Barbie babát akar majd, meg lódafing Hello Kittyt, esetleg 40 fokban tengerpartot, majd később tűzpiros rúzst és körömlagot, mozit, diszkót, és...és...és....vajon engem? Engem, a konyha mániámmal, a szeszélyeimmel, a könnyeimmel akar majd......„BENE”?

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 36 - Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Mostanában igyekeszem heti 2-3 alkalommal halat vagy valamilyen tengeri bogyót enni. Azt mondják, kell a sok Omega 3 a babáknak. „Okosak” lesznek tőle. ;-) No, ezt majd még meglátjuk...
A két fix halnap a hétfő és a szombat. Hétfőn hal halat veszek, és általában második fogásként tálalom, szombaton inkább kagylót, rákot, tintahalat, ezek ugyanis tényleg, szinte percek alatt elkészíthetőek, és mivel hétvégén igyekszem minél több időt Emberrel tölteni, nem szeretem, ha a fél nap főzéssel telik el.
A heti harmadik halevés -ha van- a különböző halkonzervekre korlátozódik, amit vagy egy kevés apróra vágott kapribogyóval és petrezselyemzölddel szórok meg vagy pedig valamilyen formában tésztaszósz lesz belőle.
Természetesen terhesség alatt azért oda kell figyelni az elfogyasztott halmennyiségre. Az orvosok nem javasolják, hogy a kismamák túllépjék a heti 350 g-ot, a halakban felhalmozódó higany miatt, ami károsan befolyásolhatja a baba idegrendszeri feljődését. Kerülendőek a nagyméretű halak, mint pl. a kardhal, a cápafélék, és a világos húsú tonhal.
Múlt szombaton egy jó adag apró tintahalra tettem szert, és meg kell, hogy mondjam, egy egészen kevés füstölt sonkával olyan különleges ízhatást sikerült elérni, hogy még Ember is azt mondta: „Ilyet ehetnénk holnap is!” - pedig ritkán történik meg, hogy két nap egymás után ugyanazt esszük. (Ez egyébként a legtöbb olasz családban így van; s aki nem lakik jól, az ebéd végén általában a sajthoz nyúl...)
Eredetileg zöldborsós tintahal salátát szerettem volna készíteni, de mivel elég későn értünk haza a szombat délelőtti körútunkból, úgy döntöttem, hogy inkább legyen egy gyors tészta, talán valamivel több a szokásosnál, így utána már nem kell második fogást készíteni, bőven elég lesz egy jó adag frissen szedett zöldsaláta -annál is inkább, mert délutánra grillmókára voltunk hivatalosak.
Adott volt tehát a zöldborsó, a bébi tintahal, no meg egy kis elő-grill-hangulat. Közben azon járt az eszem, hogy vehettünk volna rendes tintahalat, és este felrakhattuk volna a rácsra...meg eszembe jutott a múlt heti füstölt sonkás borsó, amit ha jól emlékszem, roston csirkemellhez készítettem... Igen, innen már egyenes őt vezetett ahhoz, hogy a fejemben kavargó ízeket összekapcsoljam! Így született meg a


Pantacce bébi tintahallal és füstös zöldborsóval

Hozzávalók (nagy négyfős adag lesz!):
  • 320 g pantacce
  • 320 g bébi tintahal megtisztítva
  • 200 g hámozott, darabolt paradicsom
  • 2 gerezd fokhagyma
  • extraszűz olívaolaj
  • 60 g füstölt sonka (Bőven elég! Ez azért nagyon fontos, mert ha eltúlozzuk a füstölt sonka mennyiségét, akkor az egész étel frissessége elvész. Többször tapasztaltam, hogy otthon, a nagy kinti főzéseknél sokan hihetetlen mennyiségű füstölt szalonnával, sonkával „bolondítják meg” egy-egy étel alapját. A végeredmény pedig füstölt szalonna ízű paprika és paradicsom = lecsó, füstölt sonka/szalonna ízű hús = pörkölt, stb. stb. Persze, biztos van, aki így szereti, de akkor már nem érdemesebb elővenni egy darab isteni finom szalonnát és felkockázva, friss kenyérrel, egy pohár borral/sörrel megenni?)
  • 80 g fagyasztott apró szemű zöldborsó (természetesen borsószezonban frisset használok, bár ebben az esetben a főzési idő kissé módosulhat a borsó érettségétől függően)
  • egy csokor petrezselyemzöld
  • 0,5 dl száraz fehérbor
  • só (ha szükséges)
  • fehérbors


A fokhagymát és a vékony csíkokra vágott füstölt sonkát egy kevés olívaolajon kissé megpirítom, meglocsolom a fehérborral, majd hozzáadom a zöldborsót, a lecsöpögtetett, paradicsomdarabokat, a 3-4 mm vékonyra felkarikázott bébi tintahalakat, egy kevés fehérborsot, majd az egészet kb. 5-6 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a petrezselyemzöldet, ha szükséges, sót, és közepes lángon még 1-2 percig hagyom főni. Közben a tésztát kifőzöm, „al dente” leszűröm, összekeverem a tintahalas szósszal, egy hangyányi olívaolajat csorgatok a tetejére, és azonnal tálalom.
A füstölt húsért ezer hála és köszönet Kriszta barátnémnak! (No meg persze az apukájának! ;-)

giovedì 14 maggio 2009

Keress!


Most, hogy visszatértem a régi jó sablonhoz (nem cerettem én azt a nagyon zöldet), kicsit átszerkesztettem a blogot. Véletlenül átnéztem a keresőkbe írt szavakat, amik alapján az emberek a blogomra találnak, és igen mókás dolgokra bukkantam...
  • focaccia al pesto & focaccia al pesto de pomodori – teljes képzavar...akkor most milyen nyelven is beszélek????
  • foglie tészta – kérem szépen, aki majdnem tudja olaszul, hogy leveles (sfoglia), az miért nem tudja, hogy „pasta”?
  • cottura tészta – ld. fent
  • gulyásleves in italiano – melyik tanár adta fel? ;-)
  • dialektus veneto – szóljatok, már egészen jól megy!
  • partigiani a gradisca d'isonzo – ehi! :-O
  • mi ez robiola? - védett eredetű, Piemonte tartományban (elsősorban Asti és Alessandria között) készített, zsíros friss sajt
  • operazione rosmarino – remélem, nem valami háborús akció fedőneve!
  • granello di nocciola magyarul – mogyorószem (ezeröt ;-)
  • hazaért ungherese – sőt már vissza is jöttem! :-)
  • klasszikus magyar fest – klasszikusnak nem mondanám, de ez Bombadil Toma lesz, én nem tudok festeni; több magyar festőt, aki gasztroblogot is ír, nem ismerek
  • idojaras jelentes 14 napra – ez pedig a Köpönyeg; én is minden nap ráklikkelek
  • cukroskata - Cukroskata
  • la pasta mustár – nem árt, ha van még egy-két hozzávaló, mert így a kettő nemigen fog felejthetetlen gasztronómiai élményt nyújtani
  • ma sei molto – EZ A KEDVENCEM! :-)))
  • zsályabor – én is kérem a receptet!
  • eper termesztése magról – tessék csak kipróbálni! :-))))))))
  • panna da cucina beszerzése – bármelyik élelmiszerboltban; nagyobb tétel esetén érdemes felkeresni egy tejfeldolgozó üzemet
  • a férfiakhoz a hasukon keresztül vezet az út – sajnos ez nálunk nem működik :-(
  • a sparhelt süt – süt bizony, ha fűtünk bele!
  • tökmagolaj potencianövel – Jó tudni! Megjegyzem! Elteszem rosszabb időkre! ;-)
  • ha már a témánál vagyunk – melyiknél is?
  • erekció meghosszabbítása – üzenem, hogy a romantikus vacsora alkalmával felhsznált, afrodiziákumként feltüntetett alapanyagok ennyire azért nem hatásosak
  • fehérbor a gyulladásra – ld. fent.
  • potencianövel – ld. fent
  • ferfi nemivagyat er – ld. fent.

Egyébként sokan kerestek nálam

  • bodza-, akác- és ibolyavirágos recepteket,
  • leveles tésztából sokmindent, de elsősorban almás sütiket (na ebből nemsokára lesz még, ugyanis a múlt héten is csináltam egyet),
  • káposztás bablevest füstölt csülökkel (még májusban is...héééé, tavasz van! ;-)
  • paradicsomos húsgombócot,
  • halleveseket,
  • legnagyobb meglepetésemre a retro üdítő szeletet,
  • és aminek nagyon örülök: szállást Velencében! Remélem a B&B Romantica Veneziában sokaknak sikerült szállást foglalni!

Ja és szívből köszönöm, hogy a hiányzásaim és rendszertelenségem ellenére is szorgalmasan látogatjátok az oldalamat!

Gasztrobölcsesség

„Gli asparagi sono come gli epigrammi:
tutto il buono sta nella punta.”
Luigi Arnaldo Vassallo, detto Gandolin

Zöldspárga, szardella, főtt tojás

Még egy utolsó spárgás recept az idén... Anna ugyanis azt "mondta": Anya, mostmár ne együnk több spárgát! Azért titkon remélem, hogy majd ha megszületik, szeretni fogja. ;-)
Zöldspárga, szardella és tojás
- a tökéletes hármas -


Hozzávalók 2 főre:
  • 500 g zöldspárga
  • 4 tojás
  • 4 kapribogyóval töltött szardellagyűrű
  • ½ ek. kapribogyó
  • egy kevés frissen reszelt, jó érett pecorino
  • frissen őrölt bors
  • vörösborecet


A tojásokat sós vízben 10 percig főzöm, hideg vízzel leöblítem, megpucolom, négyfelé vágom.
A zöldspárgát megmosom, sós vízben ezt is puhára főzöm, majd egy tűzálló tálra fektetem a tojásokkal együtt. A a kapribogyót apróra vágom, szardellagyűrűket egy villával szétnyomkodom, és az egészet a spárga ill. a tojások tetejére rakom. Tekerek rá egy jó adag fekete borsot, és előmelegített sütőben néhány perc alatt az egészet átmelegítem, reszelek rá egy kevés érett juhsajtot, meglocsolom néhány csepp vörösborecettel és azonnal tálalom.
Az idén egy majd' kétéves Latteriával készült, nem pecorinoval, és még a nagy sajtrajongó Embernek is jobban ízlett így.
No, megyek, mostmár keresek valami tésztafélét is...;-)

Spárgakrémleves

A spárgánál maradva... Gondolom mindenkinek megvan a saját, jól bevált spárgakrémleves receptje. Az enyémben sincs semmi különös, csak egy tipp miatt kerül most a blogba: szórjunk a tetejére vékonyra vágott pármai sonkát és egy kevés reszelt, főtt tojást (vagy csak a sárgáját)! Nyammm...

Spárgakrémleves

Hozzávalók:
  • 1 kg fehér spárga
  • 2 közepes krumpli
  • ízlés szerint tárkonyecet
  • zöldség alaplé
  • frissen őrölt feketebors
  • 2 főtt tojás
  • 2 szelet nyers pármai sonka


A spárgákat és a krumplit meghámozom, felkockázom, és annyi zöldség alaplében amennyi éppen ellepi, puhára főzöm. Adok hozzá egy kevés tárkonyecetet, megszórom fehér borssal, ha szükséges, sózom, és az egészet összeturmixolom. Tálalásnál csíkokra vágott pármai sonkával és reszelt, főtt tojással szórom meg.
Nincs mit tenni, mostanában rákattantam az ennyire egyszerű receptekre!

mercoledì 13 maggio 2009

Sáfrányos rizottó zöldspárgával

S hogy valami ennivaló is legyen, mert ugye gasztroblog ez vagy miaszösz (lassan már inkább szösz), álljon itt egy spárgás recept. Még valamikor március végén készült, itt akkortájt kezdődött a spárgaszezon, ami még mindig javában tart, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, nem késtem le semmiről...

Sáfrányos rizottó zöldspárgával
Hozzávalók:
  • 400 g zöldspárga
  • 4 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • extraszűz olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 vöröshagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 dl száraz fehérbor
  • zöldség alaplé
  • frissen őrölt bors
  • 2 ek. frissen reszelt parmezán
  • egy csipetnyi sáfrány

A spárgát megtisztítom, a fejeket levágom, félreteszem, a szárakat felkarikázom.
Egy lábasban felmelegítem a zöldség alaplevet, és elkeverem benne a sáfrányt.
A hagymát és a fokhagymát apróra vágom, majd egy kevés olívaolajon és a vaj felén üvegesre párolom. Hozzáadom a rizst, kissé megpirítom, felöntöm a fehérborral, és nagy lángon folyamatosan kevergetve addig főzöm, amíg az alkohol elpárolog belőle. Kevés borsot adok hozzá, majd a forró sáfrányos zöldség alaplével időnként meglocsolva kb. 10-12 percig főzöm. Ekkor hozzáadom a spárgakarikákat és a fejeket, végül az egészet készre főzöm. (Ez további kb. 8 perc, ami természetesen rizstől ill. spárgától függ. Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy a spárga zsenge, előbb főzzük roppanósra a zöldség alaplében, amivel majd a rizottót felöntjük, és a spárgát csak a főzési idő végén adjuk a rizshez.)
A rizottóhoz végül hozzáadom a reszelt parmezánt és a maradék vajat, ha szükséges sózom, alaposan összekeverem, és azonnal tálalom. A tányéron még tekerek rá egy kevés fekete borsot.

martedì 12 maggio 2009

IL GULASCH NON CRESCE NELLA PUSZTA

Pénteken egy kedves ismerősöm előadására megyünk.
Ha valaki véletlenül erre jár, mindenképp nézzen be!
Gasztromókusoknak melegen ajánlott! :-)
Egy hétvégét a környék és persze az 1976-os földrengés által teljesen lerombolt Venzone városa is megérdemel!

Kertelő poszt

Visszajöttünk. Csudaszép napokat töltöttünk a napfényes Magyarországon. Kellett bizony néhány nap, mire visszazökkentünk a régi kerékvágásba, meg persze mire a kertet rendberaktuk, pedig tényleg csak egy tenyérnyi az egész.
Köszönöm mindenkinek az érdeklődést, Mazsola jól van, illetve már nem is Mazsola... Anna a drágám. Legalábbis 99%. ;-)
Igyekszem én is visszaparancsolni a blogba, de most azon túl, hogy meglepő módon, akár fél hétig is képes vagyok aludni, a dolgok kicsit lassabban mennek, mint korábban. Ezen felül számomra büntetés ilyen gyönyörú időben az ámítógép előtt ülni, nem beszélve arról, hogy mekkora örömöt találok mostanában az olvasásban. Falom a könyveket! Kinn a szabadban!
Azért igyekezni fogok. Sajnálom azt a rengeteg receptet, ötletet, fotót veszni hagyni, amik lassan gigákat töltenek meg a gépemen.
No de majd lesz valahogy. Most nem sietünk semmivel.
Jégsaláta
az első eprek
rukola tavalyról
lilaretek és frissen vetett rukola
bazsalikom, és a sokmillió paardicsompalánták egyike (ti. a komposztot mindig visszakeverjük a földbe, és most gyakorlatilag az egész kert tele van az onnan kikelt paradicsomokkal)
karalábé (azóta már kiültettük), petrezselyem (kísérlet volt, korán elvetettem, gondoltam cserépben hamarabb megnő, mint a kertben, de a kinti már rég megelőzte), lila bazsalikom
petrezselyem, kapor, jégsalátácska (amiből a napi kétszeri salátaevésnek köszönhetően már azóta igen kevés van)
zsálya, zöldbab júliusra, menta
lassan futtatható uborka
égigérő paszuly
égigérő paradicsom
már vannak rajta egészen picik is
paradicsom kicsit későbbre
padlizsán
salátákok nr 3, aminek most nemjut eszembe a magyar neve
a kaktuszfügém láthatóan jól érezte magát nélkülem, hiszen akkora hajtásokat hozott, hogy hűűűűű...
Tesco gazdaságos rózsa (ki gondolta volna?????)
a két éve csak vegetáló jázmin is végre beindult
az olajfában sohasem csalódtunk még, a biobogyókban már annál inkább, tavaly is szinte mind lyukas volt, s most kénytelenek voltunk megöntözni egy kis rézszulfáttal
az imádott sárga sásom

és persze az elmaradhatatlan Artúr, aki kezd a világ legjobb kutyájává válni! Jaj, hová is kopogjak hármat......??!?!?! :-)