venerdì 30 gennaio 2009

Rizottó vénuszkagylóval

Ma rájöttem, hogy mégis van haszna ennek az én fene nagy lemaradásomnak. Tele van a számítógép publikálatlan, rég elfelejtett fotókkal, receptekkel. A mostani diéta idején, azt hiszem blogszünetet kellett volna elrendelni, ha ezek nincsenek. ;-) De vannak! :-)
Az alábbi rizottó december 9-én készült. Azért emlékszem rá annyira, mert decemberben az egyetlen olyan nap, amikor sütött a Nap, az nyolcadika volt, és mi akkor voltunk a kutyókkal a tengerparton. Akkor gyűjtöttük ezt a kis kupac vénuszkagylót, 4-5 hüvelykagylót (borotvakagylót), és egy csigafélét is, amit ugyan megfőztem a rizottóval, de végül kidobtam.
Azóta voltunk megint, úgy két-három hete. Ez utóbbi adagből született meg életem legfinomabb rizottója, aminek a receptjét mindenképpen posztolni fogom.

Rizottó vénuszkagylóval
Hozzávalók 2 személyre:
  • 60 dkg vénuszkagyló
  • 2 kávéscsésze rizottóhoz való rizs (Carnarolit használtam)
  • olívaolaj
  • 2 tk. vaj
  • 1 csokor petrezselyemzöld
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 1 kisebb vöröshagyma
  • 1 dl száraz fehérbor


A kagylókat többször váltott vízben alaposan átmosom, ha van rá idő, néhány órán keresztül sós vízben állni hagyom.
Egy serpenyőben olajat hevítek, rádobok 2 gerezd, egy késsel kissé szétnyomott fokhagymát, majd hozzáadom a kagylókat. A serpenyőt lefedem, megvárom míg a kagylók kinyílnak, (amelyik nem nyílik ki, ki kell dobni!) egyenként kiszedegetem mindet, végül az alatta keletkezett levet egy gézlapon keresztül átszűröm, és felforralom.
1 tk. vajat és egy kevés olívaolajat egy kisebb lábasban felhevítek. Hozzáadom az apró kockára vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Fehéredésig párolom, belekeverem a rizst, és addig piríom, míg a hagyma enyhén sárgás színt kap.
Felöntöm a fehérborral, megvárom amíg szinte teljesen elpárolog, majd folyamatosan kevergetve, az előzőleg leszűrt, forró lével locsolgatom mindaddig, amíg a rizs teljesen megpuhul. (Ha a lé kevésnek bizonyulna, adhatunk hozzá halalaplevet vagy vizet is, az a fontos, hogy a rizshez adott folyadék mindig forró legyen.)
Amikor a rizs megpuhult, óvatosan hozzákeverem a kinyílt kagylókat, az apróra vágott petrezselyemzöldet és 1 tk. vajat. Ezután már csak 1-2 percig főzöm, aztán pedig azonnal tálalom.

giovedì 29 gennaio 2009

Lángos

Még a múlt héten készült, és most annyira éhes vagyok, hogy legalább hármat meg tudnék enni belőle! Nem baj, mindjárt ebédidő!
Fogalmam sincs, hogy honnan van a recept, évek óta így sütöm a lángost. A liszt mennyisége tojásnagyság és kefirsűrűség-függő. Szóval lehet nyugodtan „utó”lisztezni!
Lángos
Hozzávalók:
  • 0,5 kg liszt
  • 3 tojás
  • 3 dl kefir
  • 20 g élesztő
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dl tej
  • 100 g reszelt sajt (Montasiot használtam)
  • 1 dl tejföl


A fokhagymagerezdeket áttöröm, felöntöm a tejjel, majd kb. 10 percig állni hagyom.
A sajtot lereszelem.
A tészta hozzávalóit összekeverem, alaposan összegyúrom, labdát formálok, belőle, a labdából kisebb gombócokat csípek, a gombócokat kézzel kissé elnyújtom, kerek lappá formázom, majd forró olajban kisütöm. (A tészta hűtőben eláll másnapig is!)
A lángosokat meglocsolom 1 ek. fokhagymás tejjel, megkenem egy kevés tejföllel, megszórom a reszelt sajttal, és jóízűen elfogyasztom egytől egyig mindet. Én. Egyedül. Általában. Ember nem szereti. Legalábbis eddig nem szerette. Igaz, csak „bótit” evett eddig. Most megette. És ízlett neki! :-)))

(Majdnem) Minden napra egy tészta Nr 33

A vadas menü első fogása, amit nemrég ígértem:

Tagliatelle szalonka raguval

Hozzávalók:
  • 320 g tagliatelle
  • 1 szalonka megtisztítva (májával együtt) és 2 csirkemáj
    vagy
  • 2 szalonka
    (Egy szalonkát kevésnek találtam 3-4 főre, de mivel nekem csak egy madaram volt, így adtam hozzá 2 csirkemájat. Először úgy 5 dkg-nyi marhamájat akartam hozzáadni, de féltem, hogy túl intenzív lesz az íze, és a szalonka nem érvényesül mellette.)
  • 5 dkg húsos füstölt szalonna
  • olívaolaj
  • 1 vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 zellerszár
  • 1 sárgarépa
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 3 dl l húsleves (lehetőleg marha)
  • néhány szem borókabogyó
  • 3 hámozott, darabolt paradicsom
  • petrezselyemzöld
  • frissen őrölt bors


A szalonkát 6 részre vágtam (2 szárny, 2 comb, mell, hát).
A szalonnát felkockáztam és egy lábasban kiolvasztottam azt a kevés zsírt, ami benne volt. A pörcöt benne hagytam. (5 dkg-től ne várjunk sokat, csak az íze miatt kell!) Öntöttem hozzá egy kevés olívaolajat, majd amikor felforrósodott, hozzáadtam az apróra vágott hagymát, az áttört fokhagymát, a zöldfűszereket és néhány percig pároltam.
Ezután tettem bele az egészen pici kockára vágott sárgarépát és zellerszárat, majd nagy lángon addig pároltam, amíg szinte az összes víz elpárolgott a zöldségek alól.
Felöntöttem a vörösborral, majd ismét lepirítottam. (Ekkorra már jó sűrű szaft keletkezett a lábasban.) Hozzáadtam a szalonkadarabokat, a borókabogyót, tekertem rá egy kevés borsot, majd lefedtem, és kb. 1 órán keresztül, alacsony lángon főztem.
1 óra főzésidő után hozzáadtam a hámozott, darabolt paradicsomokat, majd ismét 1 óra főzés következett. Ekkor raktam hozzá a csirkemájakat, amik a szalonkával együtt (végre) kb. 15 perc alatt megfőttek. (Nem tudom, miért kellett ennyi idő ennek az aprócska madárkának ahhoz, hogy megpuhuljon!)
A tagliatellét lobogó, sós vízbe dobtam.
A májakat és a szalonkadarabokat kivettem a lábasból, megvártam amíg egy kissé kihűlnek. A szalonkadarabokról leszedegettem a húst, a májakat pedig apróra vágtam. Mániám, hogy nagyobb darab zöldfűszert, és főleg borókabogyót egészben, szószban, szaftban nem hagyunk, úgyhogy én a szószból a leveleket és a bogyókat is kihalásztam.
A húst és a májat visszatettem a paradicsomos-zöldséges szószba, megszórtam egy kevés apróra vágott petrezselyemzölddel, majd megvártam míg az egész újra felmelegszik.
A tésztát leszűrtem, a szósszal összekevertem és azonnal tálaltam
.

mercoledì 28 gennaio 2009

Hm...

Hmmmm... hogy egy ilyen kis dobozba mennyi minden belefér!

Insalata ungherese

Ingredienti:
arrosto di maiale 33% (carne di suino, speck, acqua, sale iodato, amido di mais, spezie [contengono senape], destrosio, colorante: carminio, antiossidante: eritorbato di sodio)
olio vegetale
acqua
cetrioli
peperoni 10%
cipolle
mele
zucchero 1,7%
aceto di acquavite
amido di mais
tuorlo d'uovo
amido di frumento
colorante: estratto di paprica
sale
amido modificato di mais
acidificanti: acido acetico e acido citrico
spezie
dolcificanti: saccarina di sodio
stabilizzanti: gomma di guar, farina di semi di carrube
aromi

Néhány nappal ezelőtt a „Lidiben” voltunk vásárolni. Ember hozta nagy boldogan ezt a "magyar salátát", és szemrehányóan kérdezte:
„Te miért nem csináltál még nekem soha ilyet???”
:-))))
Nem hagyhattuk ott!
Aztán otthon elfogyott. Mind egy szálig! Hamburgerbe kentük! És ha már a feje tetejére állt a világ, raktunk bele isteni januári paradicsomot is, a húst pedig nem a szokásos helyére, hanem legfelülre tettük! Tadááám!
Egyé' olasz! Úgyse sokszor eszel ilyet életedben! :-)))


Barátos ölelés...

Biza' kaptam Citromfűtől és Palócprovence-tól is! Köszönöm szépen. Igazán kedvesek vagytok, hogy rám gondoltatok!
"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. :)))
Lényege, hevenyészett fordításban:
"Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!''

No, akkor én most ezt sok-sok szeretettel továbbadom mindenkinek, aki itt szokott olvasgatni, nézelődni -legyen akár blogtulajdonos, akár blognélküli látogató. :-)

martedì 27 gennaio 2009

Karácsonyi fácántekercs januárban

Elkészült a karácsonyi fácántekercs, ami a Nemisbéka által kírt karácsonyi receptverseny főétel kategóriájában harmadik helyezést ért el. Köszönöm mindenkinek, aki szavazott rá, és főleg köszönöm Nemisbékának elsősorban a verseny ötletét, a lebonyolításba fektetett rengeteg energiát, végül pedig a nyereményt!
Írtam akkor, hogy utolsó héten már nem volt időm elkészíteni, így a madár a fagyasztóban végezte.
Vasárnap Luciano jött hozzánk, (a Giorno della Memoria kapcsán sohasem hiányozhat, meg egyébként is állandóan újabb és újabb könyveken dogozik...fáradhatatlan!!!) ráadásul „anya-pakkot” hozott, egyértelmű volt tehát, hogy kitüntetett barátunk kitüntetett vacsorában részesül.
Így lett a menü tagliatelle szalonka raguval -recept később- és fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal. (Desszertet nem készítettem. Luciano nem rajong a desszertekért.)
Íme a már korábban megígért recept:


Fácántekercs zöldséges-tejszínes mártásban grillezett polentával és vajban párolt parajjal

Hozzávalók:

  • 1 fácántekercs (a tekercs elkészítésének a leírása itt található)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 1 dl száraz vörösbor
  • 2 paradicsom
  • 2 babérlevél
  • egy ágacska rozmaring
  • 2-3 friss zsályalevél
  • 2 dl tejszín
  • bors
  • olívaolaj
Egy nagy lábasban felhevítek egy kevés olívaolajat, és a fácántekercs minden oldalát alaposan megpirítom benne. Hozzáadom a vékony csíkokra vágott hagymát, az áttört fokhagymát és a zöldfűszereket, majd addig pirítom, amíg a hagyma kissé sárgás színt kap. Ezután meglocsolom a vörösborral, megvárom amíg nagy része elpárolog, hozzáadom a kb. 1x1x1cm-es kockára vágottzöldségeket, lefedem, és folyamatosan, mindig csak épp egy kevés vizet hozzáadva addig párolom, amíg a fácán megpuhul.
A tekercset kiemelem a lábasból és egy vágódeszkára helyezve hűlni hagyom. (A zöldfűszereket kidobom.)
A megmaradt zöldséges szaftot átpasszírozom, visszaöntöm a lábasba, belekeverem a tejszínt, és ha szükséges, egy kevés vizet is adok hozzá, majd egyet forralok rajta.
Ezalatt a fácánt kb. 2 cm vastag szeletekre vágom, és a szeleteket tálalásig a tejszínes szaftba helyezem, hogy ne száradjanak ki.
(No, ez lett volna az eredeti elgondolásom, de közben beugrott, hogy Luciano nem nagyon szereti a tejszínt, így a szaft egyik felét meghagytam eredeti formájában, és csak a másik felét tejszíneztem, és aki kért, annak locsoltam belőle egy keveset a tekercs tetejére.)

Polenta


Hozzávalók:
  • 300 g kukoricadara
  • 1 l víz
  • 2 tk. só
A vizet felforralom, hozzáadom a sót, és vékony sugárban a kukoricadarát. Közben megállás nélkül kevergetem, hogy ne csomósodjon össze. (Ha túl sűrűnek találom, adok hozzá még egy kevés vizet.)
A híg polentát kb. 40 percig folyamatosan kevergetve készre főzöm, és egy kisebb tepsibe vagy más -én általában hasáb alakú- formába öntöm. Frissen is szeretjük, de mindig úgy készítem, hogy maradjon másnapra is. A másnapra megmaradt polentát felszeletelem, és grillrácson, sütőben vagy bordázott aljú serpenyőben megpirítom.

Vajban párolt paraj


Hozzávalók:
  • 400 g fagyasztott parajlevél
  • 20 g vaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • frissen őrölt bors
  • szerecsendió
  • 50 g reszelt parmezán
A vajban megpirítom a hajszálvékony csíkokra vágott vöröshagymát és az áttört fokhagymát. Hozzáadom a még fagyott parajleveleket, lefedem, és addig melegítem, amíg teljesen kiolvad. Ezután sóval, frissen őrölt borssal és sok-sok szerecsendióval fűszerezem, és addig főzöm, amíg szinte az összes lé elpárolog alóla. Végül összekeverem a frissen reszelt parmezánnal, lefedem, és néhány perc pihentetés után tálalom.

Könyves kördés - Mit olvastam 2008-ban?

Maimoni kérdezte nemrég, hogy mit olvastam 2008-ban. (Na jó, ez most így ebben a formában nem igaz. Mármint nem igaz, hogy nemrég kérdezte. Igenis rég kérdezte, én meg olyan lusta disznó voltam, hogy csak halogattam a válaszadást.
Érdekes, hogy a valóságban nem vagyok az a késős típus. Mindig mindenhová időben odaérek, és gyűlölöm, ha valakire várni kell, ezzel a blogolással meg jónéhány e-maillel azonban nagyon el vagyok csúszva.)
Na, de térjünk a tárgyra! Íme az ötös lista:
1. Matthew Pearl: Dante kör (sokadszorra olvastam, és sokadszorra is imádom)
2. Michelle Kennedy: Nekem bejött – 1001 jó tanács kismamáknak (nekem nem)
3. Anthony De Mello: Messaggio per un'aquila che si crede un pollo (jelentem, még mindig „pollo” kategóriába tartozom – vagy legalábbis azt hiszem :-))))

5. Manuela Quaglia: Non ci credo alle streghe, però...! (Egy friulán etnográfus hölgy carniai kutatásainak összegzése...a boszorkányokról! ;-) Utoljára a szakdolgozatom írásakor olvastam hasonló témájú könyvet, és repkedtem az örömtől, amikor a rivignanoi mindenszenteki nagyvásáron rábukkantam erre a gyöngyszemre!)

Ez lenne hát a listám. Olvastam még töménytelen mennyiségű szakácskönyvet, nyugatos magyar szépirodalmat -ez nálam minden nyáron előkerül -, kutyapszichológiával kapcsolatos írásokat, és évek óta folyamatosan gyűröm Umberto Eco La misteriosa fiamma della regina Loana című művét. Eddig mindig ő győzött.

Tovább kell gurigázni a kérdést...legyen hát Dolce Vita, Lorien, Mamma, Max, és Bombadil Toma a következő „áldozat”.
Ha valaki idő, kedv, stb. hiányában nem ír, nem veszem sértésnek. ;-)

lunedì 26 gennaio 2009

Narancsos-mákos tiramisù - "Dalla cucina di Mamma" :-)

Mivel is kezdhetném ezt a csodás diétás hétfőt, mint egy pohár édes-krémes tiramisùval. Neeeem, nem igazi, csak fotó! :-) Múlt héten készült a barátosném szülinapi vacsorájának desszertjeként, és mondanom sem kell, elsöprő sikere lett!
Khm, khm, Mamma receptjeiben sosem csalódunk!
Akkor, ott, meg is vitattuk, hogy amarettivel talán még lehetne fokozni az élvezeteket, meg hogy milyen szépen mutatna, ha az amaretti a pohár oldalára lenne tapasztva, de a megvalósítás nem ment olyan könnyen, ugyanis, az amaretti nem az a „tapadós fajta” :-) vagyis nem szívja magába a nedvességet úgy, mint a babapiskóta, így azonnal nem tapasztható. Ha valakinek van türelme és ideje kivárni, míg az amaretti jól megszívja magát az illatos tejjel, kérem, számoljon be arról, hogy kb. meddig tartott és főleg arról, hogy hogy mutatott utána a pohárban.
Fontos info: az egész a narancslekváron áll vagy bukik, tehát a kiváló minőségű lekvár elengedhetetlen ennek a tiramisùnak az elkészítéséhez. (Ha nncs első osztályú narancslekvárunk, készíthetjük darabolt, cukrozott naranccssal is.)

Narancsos-mákos tiramisù

Hozzávalók:
  • 16 db babapiskóta
  • 150 ml tej
  • 3-4 ek. Grand Marnier
  • 8 ek. narancslekvár
  • 6 ek. darált mák
  • 2 ek. porcukor
  • 250 g mascarpone
  • 4 db amaretti
  • 1 ek. narancsvirágvíz
  • kb. 1 dl tejszín
  • 2 ek. méz
  • kandírozott narancs

A mascarponében elmorzsolom az amarettit, majd hozzáadom a mézet, a narancsvirágvizet és annyi tejszínt, hogy még viszonylag sűrű maradjon.
A narancslikőrt összekeverem a tejjel, a babapiskótákat épp csak egy pillanatra belemártom, majd egyenként a pohár aljára nyomkodom. Megszórom a porcukor és a darált mák keverékével, rárakok 1 evőkanálnyi narancslekvárt, erre pedig kb. ugyanennyi mascarponekrémet. Erre megint piskóta, cukros mák, lekvár és mascarpone kerül.
A tetejét kandírozott naranccsal díszítem.

Csak készítés előtt nem jó! ;-) Közben, közvetlenül utána, egy óra múlva, másnap, és gondolom harmadnap is isteni - már ha valakinél marad harmadnapra...

Köszönöm, Mamma! :-)

venerdì 23 gennaio 2009

Szakácskönyv kördés

Citromfűtől kaptam a könyves kérdést még november végén (neeeem, nem a rendes könyveset, hanem még az azelőttit, a szakácskönyveset! X-) Pirulok is rendesen! Na de meg kell azt gondolni kérem szépen, hogy a listába mit szavazokbe és mit nem.
Kezdem először is az "alap" művekkel, ami nem azért alap, mert mindenkinek illenék ismerni, hanem mert általában ezeket veszem elő először, ha keresek valamit.
- A 2006-ban a La Repubblica mellékleteként megjelent ENCICLOPEDIA DELLA CUCINA ITALIANA első 16 kötete. Fogalmam sincs, hogy a folytatás miért nincs meg! Én is csak most vettem észre, ahogy rákerestem a sorozatra, hogy még utána 11 kötet jelent meg! Igaz, a többi már nem az olasz, hanem a nemzetközi konyhát ismerteti.
- Aztán a másik "alap", ami gyakorlatilag minden olasz konyhában megtalálható, az IL CUCCHIAIO D'ARGENTO normál, úgy értem, könyv formátumban, nem az iPhone Edition -bár ez is érdekes. ;-) (A felső menüsorban a "Galleriá"-ra kattintva megmutatják nekünk, hogyan működik a dolog iPhone-on. Köszönöm, ha nem lenne meg sem kérném... A könyv, az könyv! ;-)) Ajándéknak szerintem kiváló a GUIDA GOURMET ITALIA (Mondadori. 2003). Amolyan gasztro-útikönyv, rengeteg színes képpel, receptekkel, minden egyes tartomány jellegzetes termékének bemutatásával, a könyv végén ajánlott szálloda- és étteremlistával. Aki laikusként jön Olaszországba gasztrotúrára, kiindulópontnak mindenképp javasolt!
A kedvenceim közé tartozik az ERBE-BUONE PER LA SALUTE (Giunti Demetra. 2007), amiről már korábban írtam .
és Valter Filiputti AZ ÍZEK ÚTJÁN - Gasztronómiai utazás az olasz Friuliban című könyve, amire Csapody Balázs, a Balatonszemesen található Kistücsök étterem tulajdonosa hívta fel a figyelmem nem is olyan régen. Friuli mostmár a második hazám (remélem hallják ezt a furlánok ;-) ígyhát egyértelmű volt, hogy a könyv fontos helyet foglal majd el a könyvespolcomon. (Mellesleg anyukámmal vadásztattam otthon nyolcezervalamennyi helyett kétezervalamennyiért, úgyhogy gondolom Magyarországon nem örvend túl nagy népszerűségnek :-(
Pedig megéri ám! Ajánlom mindenki szíves figyelmébe! Nem csak a könyvet, nem csak a benne szereplő éttermeket -úgy hírlik, igencsak zsebbenyúlósak- hanem magát Friulit. Csodálatos környék! Dolce Vita is írt róla itt.)
Az egyetlen gyenge pontja a könyvnek sajnos a fordítás. Találunk benne rengeteg gyönyörű szófordulatot is, itt-ott azonban döcögős, sok helyen "túl olasz" - úgy értem, a szöveg olvasása közben azonnal rekonstruálni tudom az eredeti mondatokat- néhány helyen meg csapnivaló. Elnézzük. Ugye? ;-)
Csak reménykedem abban, hogy a fordítók is ugyanolyan szeretettel gondoltak e tájra, mint az író.
No, de "ugordjunk".

Nagy csalódás volt Sapo Matteucci LA CUCINA QUANTO BASTA című szakácskönyve. (Editori Laterza. 2008) A könyv hátoldalán ez áll:
"Delizioso, irresistibile, quasi un romanzo: un prontuario di cucina quotidiana per trarsi d'impaccio da ogni emergenza gastronomica. E non solo."
Arövid ismertető második fele nem is torzít annyira: a szerző saját tapasztalatai alapján arről ír, hogy különböző élethelyzetekben mit főzzünk. Pl. egy "átkozott" vasárnap reggelt nyissunk egy Bloody Maryvel (na jó, ez még nálam is belefér ;-), de hogy az első otthoni randira előételként szívünk hölgyének tortillát szervírozzunk stracsípős, paradicsomos-kolbászos mártogatóssal...! (Hmmm, ki tudja, lehet, hogy Sig. Matteuccinak még eddig csak ilyen csípős nyelvű fiatalasszonkákkal volt dolga. :-) Az alternatívák között említi még a sajtfelfújtat is, bár illedelmesen figyelmeztet, hogy az felfújtak néha összeesnek ám!
Ami végképp kiverte a biztosítékot, az a "Barátok közt" fejezet, vagyis, amikor arról ír, hogy mit főzzünk, ha sokan vagyunk. Itt is van több változat, ezek közül a kedvencem a firenzei sült csirke (olajban sült) és a rántott hús. Javasolja, hogy töltsünk 3!!! órát együtt a barátainkkal mindannyian a rántott hús elkészítésére koncentrálva.
Na, itt megálltam, nem olvastam tovább.
Ha valaki mégis megtenné, kérem, számoljon be!
Ja, és a könyv csak azért került a polcomra, mert fóliába volt csomagolva, (ahol vettem, nem volt belőle fóliamentes példány, kibontani meg ugye nem volt merszem), én meg olyan butus voltam, hogy hittem a hátoldalon lévő étvágygerjesztő szövegnek.
Kisebb csalódás: David Ruggerio SAPORI DI CASA című szakácskönyve (Könemann. 2000), amit egy vásáron vadásztam 3 Euróért. Szép a könyv, a fotókat különösen szeretem benne. Jók a receptek is, sok érdekes információt találunk az egyes alapanyagokról, a tradícionális szicíliai konyháról, a szerző csládjáról.
Az egyetlen probléma, ami nem is probléma, csak "szúrja a szemem" (gondolom az olaszokét még jobban): a mennyiségek "cup"-ban, vagyis "tazza"-ban vannak megadva. Nem tiktok: a szerző, David Ruggerio az Egyesült Államokban élő -ott is született- olasz származású séf.
Nem szeretek általánosítani, de tízből kilenc és fél olasz már ennek a ténynek hallatán szépen visszatenné a könyvet oda, ahonnan azt levette -és azt még nem is tudják, hogy David nem beszél olaszul! ;-)
Mindent összevetve nekem a bilis mértékegységeken kívül semmi bajom a könyvvel. Azzal, hogy másoknak nem jött be, én tulajdonképpen igazán jól jártam. Ha bejött volna, biztos, hogy nem árulták volna a 3 eurós könyvekkel együtt.
A csalódások közé sorolva, de nem azért, mert nagy-nagy csalódás volt, hanem, mert jókat nevettem a benne leírt totálisan kivitelezhetetlen ötleteken: Beppe Bigazzi és Sergio Grasso LA CUCINA DEL BUONSENSO című könyve (Mondadori. 2007).
A mű -nem egészen szakácskönyv ez- nem más, mint az ellenőrzött eredetű, ill. tökéletesen egészséges alapanyagokat felhasználó konyha népszerűsítése. Ez OK. Erre törekszünk mindannyian.
DE! Túlzásnak érzem pl. amikor a szerző (valószínűleg az Eninél eltöltött évek hatására :-)))) azt írja, hogy az avokádó-, a repce-, a napraforgó-, a kukorica-, a len-, a mandula-, a dió-, a szezámmag- stb., stb. olajat (és még felsorol sok mást is) nem tekinti másnak, mint kenőolajnak, és kijelenti, hogy a használatukat kerüljük a főzés során. Az meg főleg erőltetetettnek tűnik számomra, amikor a frico hozzávalói között fagagnai lilahagyma, ribisi krumpli, és szicíliai só szerepel. Gondolom Carniában - a frico hazájában - mindenki Fagagnába rohangált lilahagymáért, Ribisbe krumpliért, meg hozatott még egy kiló sót Szicíliából.
Jó, tudom, most szemét módon viselkedtem, mert kiragadtam egy-két dolgot a könyvből, és azért összességében illenék megfigyelni azt, de úgy érzem, ha valaki épp arra akarja felhívni egy egész ország figyelmét, hogy változtatni kell a táplálkozási szokásainkon, akkor azt tegye úgy, hogy hellyel-közzel a legtöbb ember számára kivitelezhető legyen.
Beppe Bigazzival egyébként volt szerencsém személyesen is találkozni ezen kirándulás alkalmával. Becsúszott azonban egy kisebb malőr, ugyanis a délelőtt folyamán épp egy tejfeldolgozó üzemet néztünk meg, Sig. Bigazzi pedig a könyvismertető során határozottan felhívta a figyelmünket arra, hogy a tejfeldolgozó üzemekben készült sajt (bocsánat, de) úccar ahogy van, és kérte, hogy kövessük az ő példáját, és vegyünk kizárólag a hegyekben, szabad legelőn tartott állatok tejéből, helyben készített sajtot. (Szóval már a kistermelő sem jó! No comment.)
Ja, hasznosnak találom a megbízható, kiváló minőségű termékeket előállító állattenyészők, hentesek, olajütők, méhészek stb. listáját, ami a könyv végén, a függelékben található. (A "Bigazzi-követelmények" hallatán, én is bízom bennük!!!)
Azt hiszem, ennyi épp elég volt belőlem, meg a könyveimből, úgyhogy elteszem magam. Majd egyszer, valamikor írok még a többiről is...

Ááááá, csak nem tudom abbahagyni! :-) Na, jó, csak egy utolsó. Az
Il Sole 24 Ore gazdasági napilap mellékleteként szerdánként jelenik meg a LE RICETTE DEI GRANDI CHEF című sorozat. Az elsőt megvettem. A többit nem fogom megvenni.
Szerintem már mindenkinél járt a kérdés, úgyhogy nem küldöm tovább, de ha valakinek vannak még olyan szakácskönyvei, amikről nem írt, írjon bátran, én nagyon szvesen olvasom!
Mandi!

giovedì 22 gennaio 2009

Szomorú hír


Ember délben szomorú hírrel jött:
Szombaton elmarad a céges disznóvágás.
Meghalt a tenyésztő.
Ráadásul boncolni kell, így a temetést szombatra halasztják.
A tort pedig (mármint a disznótort) jan. 31-re.
RIP



A képek 2006. december 5-én készültek Rivignanoban.

venerdì 16 gennaio 2009

Zöldfűszeres-ricottás kupola paradicsompöttyökkel

A múlt héten készült, előételként, és akkora sikere volt, hogy postra érdemesnek tartottam ;-)

Zöldfűszeres-ricottás kupola paradicsompöttyökkel

Hozzávalók:
  • 20 db zöld olívabogyó (feketével szerettem volna, de furcsa mód nem volt itthon)
  • 200 g zöldfűszeres robiola (gondolom más sós friss, lágy sajttal is elkészíthető)
  • 200 g ricotta
  • néhány tökmag (elhagyható)
  • egy kevés lenmag (elhagyható)
  • 1 dl sűrű, édes paradicsompüré (Erről egy kicsit bővebben: a fekete bogyókhoz jó lett volna egy kis olívaolajon megdinsztelt hagyma + paradicsom, majd az egész átpasszírozva, finom, augusztusi paradicsomból áááá... a zöldhöz viszont egyszerűen felbontottam egy üveggel a Valfrutta "Passata vellutata"-jából, és ezt csöpögtettem a tornyocska köré. Kb. 1 éve fedeztem fel, 350 g-os kiszerelésben árulják, üvegben, és sűrű, és édes, és...és...és finoooom!)


4 alumínium formát kibélelünk folpackkal. (Az enyémek 5 cm magasak.)

Az olívabogyókat nagyon apróra vágjuk, majd ebből, kb. 1 cm-es réteget a forma aljára rakunk.

A sajtokat és a magvakat alaposan összedolgozzuk, és a sajtmasszát az olívabogyó rétegre kanalazzuk. Kicsit nyomkodjuk meg, hogy ne maradjon benne levegő.

A formákat egy-egy tányérra borítjuk, lehúzzuk róluk a folpackot, köréjük egy kiskanál segítségével paradicsompöttyöket rakunk, végül megszórjuk egy kevés apróra vágott olívabogyóval, vagy lenmaggal, vagy épp azzal, ami nekünk tetszik. :-)

Frico

A frico tradícionális friulán (carniai) étel.
Tulajdonképpen nem más, mint sült sajt.
Eredetileg különböző érlelésű sajtmaradékokból készült és ünnepnapokon fogyasztották, friss vagy sült polentával.
Két változata létezik, az egyik a "frico tenar" vagyis a "lágy frico", ami hagyma, krumpli, vaj, só, esetleg póréhagyma és speck hozzáadásával készül, és úgy néz ki, mint a rösti; a másik a "frico friabile" vagyis az "omlós frico", :-) amihez csak sajtot használnak. Ez utóbbiból - egészen vékonyan készítve - aranyos kis kosárkákat formázhatunk, amibe kedvünk szerint pakolhatunk bármit. Ünnepi előételnek kitűnő! (Ha jól emlékszem, a Szakácsok könyve is említi.)
No, de én most nem ezt a változatot készítettem, hanem az elsőt, a rusztikusat, hagymával és krumplival.
Második fogás volt, de polentát már nem főztem hozzá, anélkül is nagyon laktató.

Frico tenar cu lis patatis

Hozzávalók:

  • 5 közepes krumpli

  • 400 g Latteria vagy Montasio (vagy mindkettő; én kb. 100 g friss Latteriát és 300 g 3 hónapos Montasiot használtam)

  • 1 fej vöröshagyma

  • 2 ek. olívaolaj vagy 1 ek. vaj


  • bors

Egy serpenyőben felhevítjük a vajat/olajat, majd mepirítjuk benne a vékony karikára vágott hagymát. Hozzáadjuk a nagylyukú reszelőn lereszelt (vagy nagyon apróra vágott) krumplit, sózzuk, bprsozzuk, és folyamatosan kevergetve kb. 20 percig sütjük. (Ha úgy látjuk, hogy a krumpli túl gyorsan pirul, adjunk hozzá egy kevés vizet.)Ezután a hagymás krumplit megszórjuk a durvára reszelt sajttal, és az egészet alaposan összekeverjük. Innen már csak türelem és erős csukló szükségeltetik a tökéletes kivitelezéshez: még kb. 20 percig folyamatosan (kívülről befelé) keverve a fricot aranybarnára sütjük. Megéri a fáradságot, mert nagyon nagyon finom!

Káposztás bableves füstölt csülökkel

Korábban írtam arról, hogy a sziveszteri menü egyetlen fix pontja ez a leves volt. Nem hiába, a "másnapról" mindenki egyformán gondolkodik! :-)))

Káposztás bableves füstölt csülökkel

Hozzávalók:
  • 500 g előző este beáztatott, füstölt sertéshús (én csülköt és oldalast raktam bele)
  • 250 g előző este beáztatott tarkabab
  • 250 g savanyú káposzta
  • liszt
  • napraforgó olaj
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1 tk. pirospaprika
  • bors
  • ízlés szerint ecet vagy citromlé (vagy mindkettő)


Az előző este beáztatott babot és a fültölt húst, személyenként kb. 4 dl vízzel feltettem főni.

Amikor a hús megpuhult, kivettem, megvártam míg kicsit kihűl, majd kicsontoztam, felkockáztam.
Míg a hús hűlt, folyó vízben átöblítettem a savanyú káposztát, majd a babhoz adtam, és elkészítettem a paprikás rántást is:
Az apró kockára vágott vöröshagymát egy kevés olajon megdinszteltem, lisztet szórtam rá, enyhén megpirítottam, épp csak hogy egy kis barnás színt kapjon, majd lehúztam a tűzről, hozzáadtam a pirospaprikát, alaposan elkevertem, végül folyamatosan kevergetve, hogy nehogy csomós legyen, felöntöttem vízzel és egy kevés főzőlével.
A rántást, a kicsontozott, felkockázott, főtt füstölt húst ezután a leveshez adtam, tekertem rá egy kevés borsot, (sózni ez esetben nem kellett, a füstölt hús elég sós volt) forraltam még kb. 5 percig, és egy kevés citromlével és ecettel savanyítottam.

Pasta e fasoi - Bableves tésztával

Na, ha már így belemerültem a tömény ételek sorába, a pasta e fagiolit (vagy ahogy errefelé hívják "pasta e fasoi") nem hagyhatom ki.

Ezt a levest gyakorlatilag Olaszország minden részén ismerik, és a hozzávalók is majdnem mindenhol ugyanazok. Végre! Micsoda összetartás! ;-)

Pasta e fagioli
Hozzávalók:
  • 200 g szárazbab (lehetőség szerint Borlotti)
  • 1 sárgarépa
  • 1 zellerszár
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 100 g húsos szalonna (otthonról hoztam bele finom füstöltet ;-)
  • 2 közepes krumpli
  • 1 ágacska rozmaring
  • 2 babérlevél
  • frissen őrölt bors
  • 80 g bucatini tészta (hosszú cső)
  • a leves tetejére egy kevés érlelt Latteria sajt és 1 tk. olívaolaj

A babot este langyos vízbe beáztatjuk, másnap a babérlevelekkel együtt puhára főzzük (nem kell sózni!). Ezalatt a szalonnát felszeleteljük, a zsírját kisütjük, a pörcöt félretesszük, majd a visszamaradt zsíron megpirítjuk az apró kockára vágott hagymát és a fokhagymanyomón áttört fokhagymát. Hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, zellerszárat és a krumplit, felöntjük vízzel, majd az egészet addig főzzük, míg a zöldségek megpuhulnak.

A babot leszűrjük, a felét a zöldségekhez adjuk, még kb. 10 percig együtt főzzük, majd botmixerrel pépesítjük.

Hozzáadjuk a leszűrt bab másik felét, fűszerezzük, beledobjuk a rozmaringágat, és felforraljuk.

A bucatinit 2-3 cm-es csíkokra tördeljük (de használhatunk akár más tésztát is; ha jól emlékszem, a legtöbb helyen spagettit tördelnek bele), a levesbe dobjuk, és kicsit roppanósra főzzük. (Mondjuk olyan "molto, molto al dentére", ugyanis később a tészta még puhul a levesben.)

Tálalásnál a levest megszórjuk egy kevés durvára reszelt Latteriával, és meglocsoljuk egy evőkanálnyi olívaolajjal.

(Venetoi származású anyósom mesélte, hogy náluk sertésbőrrel készült ez a leves. Jövőre mindenképp kipróbálom!)

Szalonnás-sárgarépás lencse - nem csak Szilveszterre

A szilveszteri menü összeállítása nem volt egyszerű feladat. A levessel nem volt probléma, egyértelmű volt, hogy jó ecetes, káposztás bableves lesz füstölt csülökkel, az jólesik másnap is a megfáradt gyomornak, a főétel viszont gondot okozott: a szülők kacsát szerettek volna, Ember halat, én marhát. A szülők köretnek lehetőleg krumplit és párolt káposztát óhajtottak, Ember zöldsalátát, de minimum valami párolt zöldséget (lehetőség szerint káposztán kívül bármit), én lencsét. Ajjaj, a "jólét"!
Végül én engedtem.
Lemondtam a marháról (a lencséhez szigorúan ragaszkodtam!), és Ember ill. a hal mellett voksoltam. Aztán megtrágyaltuk, hogy ugye a halat nem mindenki szereti, a lencséhez meg egyébként sem passzol, s végül engedtünk a nagyok kívánságának: legyen kacsa. (Tudom én, hogy a kacsa nem az a kapirgálós fajta, de szárnyas no, és azért titkon bíztam benne, hogy friss kacsát nem fogok kapni Nyíregyházán ;-)
Így is lett. De nem hogy kacsa nem volt, a hal a Piaccsarnokban botrányos kinézetű volt, a marhahús meg elfogyott. Mindez december 30-án délelőtt tizenegy óra körül. (Meg is dicsértem a nyíregyháziakat, amiért ilyen korán keltek, és felvásárolták az összes friss halat, kacsát és marhát -már ha korán reggel volt a Csarnokban...)
Maradt tehát a malac. S ha már így megjártuk, és senkinek nem tettünk a kedvére, gondoltam, legalább a köretek készüljenek mindenki kívánsága szerint.
Volt végül
- sütőben sült krumpli, sárgarépa, petrezselyemgyökér, karalábé,
- ecetes főtt cékla,
- párolt vöröskáposzta,
- szalonnás lencse.
A szalonnás lencse receptjét mindenképp postolni szerettem volna, mert nagyon finom lett, és félek, hogy jövő Szilveszterig elfelejtem a receptet. :-)

Szalonnás-sárgarépás lencse
- nem csak Szilveszterre
Hozzávalók:
  • 100 g húsos füstölt szalonna
  • 250 g lencse
  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 kisebb sárgarépa
  • 1 kicsi petrezselyemgyökér
  • 1 babérlevél
  • bors


A lencsét néhány órára beáztatom (tudom, hogy elvileg nincs rá szükség, de így sokkal hamarabb elkészül, és ami a lényeg, nekem így nem esnek szét a szemek), majd bő, sós vízben a babérlevéllel együtt roppanósra főzöm.

Ezalatt a szalonnát vékonyra szeletelem, majd lassú tűzön, lassan kisütöm a zsírját. A pörcöt félreteszem, a visszamaradt zsíron megpirítom az apró kockára vágott hagymát, hozzáadom a felkockázott zöldségeket és a lencse főzőlevével folyamatosan locsolgatva az egészet puhára párolom.

Amikor a lencse majdnem megpuhul, leszűröm, alaposan összekeverem a párolt zöldségkockákkal, sózom, borsozom, és lefedve még néhány percig együtt párolom. Ha a pörcöt közben nem lopják el a torkos családtagjaink, felhasználhatjuk a díszítéshez.

Almás-pezsgős sült malac

Kicsit össze vagyok meg vissza. Bizonyára az új életmód az oka. Azért változhatott volna egy kicsit az óriási lemaradásom is...lassan már ott tartok, hogy a tavaly nyári recepteket az idén nyáron fogom postolni :-) (Vagy jövőre???)
Most hirtelen a szilveszteri malac képe került elő. Szigorúan csak a képe, mert hogy a recept honnan van, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni. Se az idén, se jövőre. Két napja keresem. Az biztos, hogy egy olasz gasztronómiai magazinban volt (novemberiben vagy decemberiben, ezeket vittem ugyanis haza, hogy az üres perceimben ne unatkozzak) de most nem találom. Legyen hát fejből:
Almás-pezsgős sült malac
Hozzávalók:
  • 1,5 kg bőrös malachús
  • 80 g vaj
  • 1/2 fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 közepes alma (Pink Ladyt használtam, ennek a húsa nehezen esik szét, így kiválóan alkalmas a hosszú ideig tartó főzésre, párolásra)
  • 2 sárgarépa
  • 1 petrezselyemgyökér
  • kakukkfű
  • szerecsendió
  • kb. 3 dl száraz pezsgő
  • 2 zsályalevél
  • 1 dl tejszín
  • metélőhagyma
  • fehérbors


A malachúst a sóval, borssal és a kakukkfűvel befűszereztem, a bőrét éles késsel bevagdaltam, majd egy közepes méretű tepsibe helyeztem.

A hagymát nagyon vékonyan felkarikáztam (ill. felfélkarikáztam, mert bőven elég volt egy fél fej hagyma), a fokhagymát felszeleteltem, a sárgarépát és a petrezselyemgyökeret apró kockára, az almát gerezdekre vágtam.

A hagymákat, a zöldségkockákat és az almát a hús köré szórtam, majd ide-oda vajdarabkákat pakoltam, és az egészet meglocsoltam a pezsgő egyharmadával.

Alufólia alatt 160 fokos sütőben kb. 2,5 órán keresztül sütöttem, közben a maradék pezsgővel locsolgattam. (Az utolsó fél órában levettem róla az alufóliát, és hagytam, hogy a malac bőre ropogósra piruljon.)

Amikor a hús megpuhult, kiszedtem a tepsiből, meleg helyre raktam, és az alatta keletkezett zöldéges szaftot egy szűrőn keresztül átpasszíroztam. Egy serpenyőben felforraltam, hozzáadtam a tejszínt, egy kevés szerecsendiót, kicsit vártam, míg besűrűsödik, megszórtam apróra vágott friss metélőhagymával (olasz betegség: mindenre/be kell valami friss) és a felszeletelt sült malachússal tálaltam.

giovedì 15 gennaio 2009

Diéta előtt, farsang közepén... - Crostoli

Van néhány nem túl könnyű étel, (mármint nem túl könnyen emészthető :-)) amit a diéta előtt mindenképp ki kell próbálnom, egyrészt mert évek óta készülök rá, másrészt, mert nagy részük téli étel, a télnek meg ugye mindjárt vége.

Az egyik ilyen a crostoli, ami hasonlít a mi forgácsfánkunkhoz, csak sokkal vékonyabb. Most egyébként is benne vagyunk a habzsolós farsangi időszakban, diétáig meg van még 10 nap...
Crostoli carnevaleschi

Hozzávalók:
  • 250 g liszt
  • 40 g kristálycukor
  • 2 tojás
  • 1 ek. pálinka v. Brandy
  • 50 g vaj
  • 1 csipetnyi só
  • 1 citrom és 1 narancs reszelt héja
  • porcukor a szóráshoz


Az átszitált liszthez adjuk hozzá a cukrot, a sót, a reszelt citrom- és narancshéjat, végül a tojásokat. Egy villával az egészet keverjük össze, majd adjuk hozzá a meglágyított vajat és a pálinkát. Kézzel alaposan gyúrjuk össze a tésztát, és hagyjuk állni 1 órán keresztül.

1 óra letelte után a tésztát nyújtsuk nagyon vékonyra (lisztezzük folyamatosan, hogy ne ragadjon le), majd egy recés tésztavágóval vágjuk kb. 10X3 cm-es téglalapokra.

Minden téglalap közepére hosszában vágjunk a tésztvágóval egy kb. 4 cm-es csíkot, és a téglalap egyik végét bújtassuk át az így keletkezett nyíláson.

A crostolikat forró olajban süssük aranybarnára (vigyázat, mivel vékonyak, nagyon könnyen megégnek!) majd amikor kihűlnek, szórjuk meg procukorral.

(Megj.: a crostoli elnevezései a "naffényes" Itáliában a következők

- cenci vagy donzelle - Toscana,

- crostoli vagy grostoli - Friuli,

- bugie - Piemonte,

- frappe - Lazio,

- chiacchiere - Lombardia,

- sfrappole vagy intrigoni - Emilia,

- galani - Veneto,

- orilettas - Sardegna)

Húsos csókák :-)

Úgy kezdődött minden, hogy vettem négy csókát. Artit. :-) Három nappal hazaindulás előtt.
Ilyenkor mindig valami furcsa érzés kerít hatalmába, mintha még meg kellene ennem fél Olaszországot (visszafelé meg fordíva) mert ki tudja, lehet, hogy útközben elpatkolok, és akkor nem lesz egy olyan utolsó ízélmény, amire a halálom előtti percben szívesen emlékszek vissza.
Ez most komoly! Betegség ez, vagy evészavar, vagy csak az ízek iránti tisztelet, nem tudom, de minden alkalommal így érzek. Nem nagy dolgokról álmodom, elég egy pizza, egy mozzarellás-koktéparadicsomos-bazsalikomos spagetti, vagy bármi más, amiről tudom, hogy a másik országban nincs, vagy ha van is, az íze közel sem hasonlít az eredetihez.
A négy csókára viszont az utolsó napokban már nem jutott idő, utolsó este pánikszerűen nézegettem őket, hogy vajon mit is fogok velük kezdeni Magyarországon.
Aztán jött a felmentő sereg! Szomszédék átjöttek elköszönni. Receptet ugyan nem mertem tőlük kérni ;-) inkább azt kérdeztem meg, hogy hol ették életük legfinomabb articsókáját, és mi volt benne.
R. határozottan emlékezett az anyukája isteni töltött articsókájára, ami oldalassal együtt készül jó sok rozmaringgal, zsályával, fokhagymával megbolondítva. R. nagyon rendes volt, rögtön fel is gráfolta a mamit, aki a teflonban lediktálta a körülbelüli receptet.
Ez lett belőle:

Töltött articsóka vele főtt rozmaringos oldalassal
Hozzávalók:
A töltött articsókához:
  • 4 db articsóka
  • 20 dkg darált marhacomb
  • 1 tojás
  • 2 ek. reszelt parmezán
  • 1/2 tejbe áztatott, jól kinyomkodott zsömle (de jó a kenyérbél is, vagy ha egyik sincs, akkor 2 ek. zsemlemorzsa is megteszi)
  • néhány rozmaringlevélke apróra vágva
  • bors
  • citromlé + víz
Az oldalashoz:
  • 1 kg oldalas hosszában ketté vágva (kérjük meg a hentest, hogy lehetőleg ne bárddal tegye, hanem fűrésszel, és akkor a hús nem lesz tele csontszilánkkal...khm, khm, Nyíregyházán hiába kérleltem a hentes bácsit, nem hallgatott rám...vagy nem volt fűrésze ;-)
  • 1 nagy fej vöröshagyma
  • 2 gerezd fokhagyma
  • néhány zsálya- és rozmaringlevélke
  • 1 dl száraz fehérbor (Tocai friulanot használtam)
  • olívaolaj
  • frissen őrölt bors

Az articsókát megmossuk, a szárának nagy részét levágjuk (én úgy 4-5 cm-t hagyta rajta), majd egy éles késsel a tetejéből is levágunk 2-3 cm-t. A külső levelekből egyenként leszedünk 1-2, esetleg 3 réteget is, a közepét egy kissé kiszélesítjük, (ide kerül majd a húsos töltelék), aztán kicsípjük a belsejében lévő szúrós, bolyhos részt, végül, amíg a töltelék és a hagymás alap elkészül, az egészet citromos vízbe dobjuk, hogy ne színeződjön el. (Érdemes kesztyűben dolgozni! Én nem így tettem, és az ujjaim 4-5 napig tökfeketék voltak! Nem vagyok csipkerózsika, főzök, vagy mi, de a negyedik napon már nagyon zavart a dolog. :-)
Elkészítjük a tölteléket: A darált combot összekeverjük a tojással, a tejbe áztatott, kinyomkodott zsömlével, a reszelt parmezánnal, az apróra vágott rozmaringlevélkékkel és a fűszerekkel.
Az oldalast feldaraboljuk.
A hagymát, a fokhagymát és a zöldfűszereket felaprítjuk, és az előzőleg felhevített olívaolajon 1-2 percig pároljuk. Hozzáadjuk a feldarabolt oldalast, nagy lángon rövid ideig pirítjuk, enyhén sózzuk, tekerünk rá egy kevés borsot, majd felöntjük a fehérborral.
Amíg a bor nagy része elpárolog, az articsókáról levágjuk a tisztítás során rajtahagyott 4-5 cm-es szárat, a tölteléket egy kiskanál segítségével a közepébe töltjük, és az articsókákat ill. a szárakat az oldalasok közé ültetjük.
Az egészet lefedjük, és addig pároljuk, amíg az oldalas megpuhul.
R. anyukája griellezett polentával tálalja, de nekem nem volt otthon kukoricadarám, és épp készült egy kis gombapörkölt nokedlivel, így a köret végül nokedli lett...nyamm! Nem sok olyan étel van, amire ennyire szívesen emlékszem vissza, mint erre az oldalasos articsókára! Valószínűleg nem utoljára fordult elő a konyhámban. ;-)

martedì 13 gennaio 2009

2009 január

Tudom, nem szép dolog így január közepe felé Boldog Új Évet kívánni, én most mégis megteszem. Buon Anno tehát mindenkinek! Legyen szebb, békésebb, szerencsésebb, mint az összes eddigi!
Az elmúlt 29 évben alatt még sohasem tettem újévi fogadalmat, s most úgy éreztem, elérkezett az idő arra, hogy egy kicsit megembereljem magam. Több hónapos tépelődés, 2-3 sikertelen próbálkozás után újra belevágtam a "NO BAGÓ PROJECT"-be. Az utolsó cigarettát 2008. december 31-én 23:40-kor szívtam el, és azóta nem gyújtottam rá. (Valami oknál fogva nem esett jól ez az utolsó cigi. A cssssudába! Az utolsótól valami jót vár az ember, valami olyat, amire szívesen emlékszik vissza, ez meg még egy kevéske örömöt sem tudott okozni... Mindegy.)
A hallgatásomnak is többek között az NBP az oka. A számítógép, a cigaretta és én ugyanis kitűnő hármast alkottunk. Reggeli rítus: hajnali 4 körül gép bekapcs, kávé lefőz, kapcsolódás a világhálóra, kávé-cigi a teraszon, visszafelé Explorer megnyit, mosdó, e-mailek, maradék kávé, még egy cigi... Aztán egy jó hír - egy cigi, egy rossz hír - egy cigi, egy oldal fordítás - egy cigi; meg persze a többi: bárhová indulás előtt egy cigi, megérkezéskor egy cigi, a szomszéddal két cigi, egy-két pohár borral is minimum kettő. Amíg várok valakire egy cigi, jaj, még mielőtt megérkezik gyorsan még egy; evés előtt hamar egy utolsót, evés után is egyet, mert jólesik. Eltörött a mécses - egy cigi, jól felhúztam magam már megint - egy cigi, majd' kiugrok a bőrömből - egy cigi...iszonyat! Egy idő után azt vettem észre, hogy a cigaretta irányítja az életemet. Mindent a cigarettához igazítottam, és gyakorlatilag nem volt a napnak olyan perce, amikor ne gondoltam volna rá. És mondja valaki, hogy a cigaretta nem drog! Ddddehogynem! Kőkemény! Kemény volt az eleje is: az első napokban csak mászkáltam össze-vissza, aztán hazajöttünk, és ötödikén olyat tettem, amit még sohasem: két gyönyörű kicsontozott roston sült csirkecomb a kukában, egy nagy fazék minestrone pedig a kertben landolt. Azt hittem, ilyen csak a filmekben van. :-) Ja, és nem bántam meg. Eddig ez volt az egyetlen olyan butaság az életemben, ami miatt nem szégyenkezem. Azóta jól vagyok. Mármint jobban megy az "elvonó kúra".
Átrendezem magam.
- Reggel 6:00-tól hamarabb nem kelek fel. Ha véletlenül hamarabb felébredek, ágyban maradok, és vagy olvasok, vagy bekapcsolom a TV-t.
- Nem ülök a számítógép előtt egész nap.
- Óriási nagytakarításba kezdtem. Mindent átpakolok, rendszerezek, a fölöslegesnek ítélt vagy/és évek óta nem használt dolgokat könyörtelenül kidobom.
- Több időt töltök a szabadban. Artúrnak most egyébként is nagy szüksége van ránk, ugyanis mióta visszajöttünk, teljesen depressziós. Nem is gondoltam volna, hogy létezik ilyen a kutyáknál. Amikor Ember elmegy, üvölt, mint a farkasok, és csak bámul a nagykapu felé; amikor én megyek el, nyüszög, sír, kapaszkodik rám, amíg lát, végig követ, aztán amikor eltávolodok, ismét rákezd a farkasos üvöltésre. (Eleinte játszani sem akart, egy ideig rohangált ugyan a labda után, de aztán megunta, és csak nézett...mindig az utca felé.)
- Január 26-án diétába kezdek. Csak azért nem hamarabb, mert még fejben nem vagyok rá felkészülve. (Ja, meg addig lesz egy VIP vacsoravendégünk, hétvégén Nespoledoban Szent Antal ünnepe, 24-én meg egy céges disznóvágás, amire soxeretettel meghívtak, hogyugyanfőzzekmá' 35 főre egy jó magyar pörköltet. Ezt csak azért sajnálom, mert már régen szerettem volna írni a blogomban arról, hogy hogyan is zajlik itt Olaszországban a disznóvágás, na de ha főzni kell, akkor ugyebár azzal foglalkozunk, és nem mással. Nem baj, majd legközelebb.)
Hol is jártam? Persze, a diétánál! (Hamar elfelejtettem :-))))))) Tehát, kitűzött mínusz kilókban meghatározva nincs, mert ha nem érem el, akkor csak elszomorodom - Mindenáron meg őszintén szólva nem akarok lefogyni. Aki mindenáron teszi, szerintem beteg.
Három szabály van:
1. hetente egy alkalommal tisztító napot tartok (nevezzük lénapnak),
2. február végéig hetente egy alkalommal a tisztító nap mellett lesz egy dőzsi nap (erre szükségem van, kiváló feszültség-levezető!), amit aztán március 9-től kéthetente egy alkalomra redukálok,
3. a többi napokon "vigyázok", még több zöldséget, gyümölcsöt - lehetőleg nyerset - használok fel, a heti hét tésztát Embernek csukott szemmel készítem, a szokásos 2X2 fogás helyett egyet eszek, meg persze ismét nekiesek a biciklinek. :-)

Na de miért is van szükség erre az egészre? A cigarettás része tökeccerű: szeretnék a magam ura lenni; a fogyós része pedig még egyszerűbb: szeretném magam végre jól érezni a bőrömben. Tavaly január-február környékén sikerült legyűrni magamról 7,5 kg-ot. Ennek nagy része (4kg!) az alatt a két hét alatt alatt jött vissza, amíg otthon voltunk az ünnepek alatt. Azt hiszem, ez is betegség. Gyakorlatilag nem csináltunk semmi mást, csak ettünk, ittunk meg aludtunk. Ja, meg tévéztünk. (Én, aki volt, amikor napokig be sem kapcsoltam a TV-t! Elsősorban a Paprika ment...de többet soha! A sírógörcs kerülgetett, amikor láttam, hogy a vegetáriánus lány lódafingre festett körmökkel, hófehér cicikilógatós felsőben főzött, vagy amikor Zoltán olyan vastagra nyújtotta a tortellinihez a friss tésztát, hogy ha a nagykövet úr látta volna, biztos hazáig szalad, nem beszélve Robi fantasztikus magyar mondatairól -egy idő után lenémítottam a TV-t, amikor ő főzött-. Gordon káromkodása is zavart, és az sem fér a fejembe, hogy egy dietetikus hogy a fenébe ajánlhat besamel mártást, rántást, tejszínt diétázóknak. Mindegy. Nem nézem többé.)
No, de befoghatnám már én is a befognivalót, meg hozhatnék néhány új receptet is, nem ?! :-)

P.S.: Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki a Nemisbéka által meghirdetett karácsonyi receptversenyben a fácántekercsre szavazott. Az igazat megvallva, hatalmas meglepetés volt, ugyanis csak néhány napja tudtam meg, hogy az én tekervényes madaram főétel kategóriában harmadik helyezést ért el. Köszönöm, még egyszer mindenkinek!